Győr és környéke

2017.03.25. 08:00

Retró - Állatparádé Győrben, 2. rész - Gyorsan műtsd az alvó oroszlánt!

A cirkuszi elefánt fülétől indulva oroszlánt ígértünk a múltkor, erre az élet még egy kengurut is dr. Parcsami András műtőasztalára sodort azóta, pedig erszényest nem hívtunk. Így viszont még nagyobb kedvünk lett felidézni a Győrben született oroszlán operációját 1978-ból. S eláruljuk, hogy melyik állat került 50 éve elsőként a kiskúti vadasparkba.

Laczó Balázs


A már emlegetett első győri medve olyannyira cirkuszi állat maradt, hogy a püspökerdei vadaskertben is táncra perdült, ha zenét hallott. Ezt az emléket az állatkert és a vadaskert első vezetőjének, Brunovszky Istvánnak (1912–1973) a lánya mesélte nekünk a minap, akárcsak azt, hogy Muki a mancsával néha meg is csavargatta a ketrec rácsait. 


Noé bárkái Nádorvárosban


Őt nem vihették át Kiskútra, sem a két nádorvárosi családi ház udvarára, ami a Xantus-állatkert felépüléséig amolyan „Noé bárkájaként" szolgált, miután az 1961 októberétől betelepített vadas erdőrészt elöntötte a víz. Az egyik „bárka" a Herman Ottó utca 28. alatt, a mai vásárcsarnokkal szemben állt, Brunovszkyék lakták, a másik pedig a Verseny u. 37/A-ban, az állatorvos dr. Órlik Bélánál (1928–2001). A másik medvét, Brumit őrizte is a doktor a ház melletti ketrecben, de Mukit és mellette legalább egy felnőtt farkast le kellett lőni az árvízkor. Muki bundája a mosonmagyaróvári egyetem állattani tanszékére került – tudjuk meg Kissné Ágnestől, akinek apja a vidámparkhoz tartozó vadaskertet vezette, míg az intézmény egészének Nagy Imre volt az igazgatója.

Kiss Józsefné Ágnes maga is nevelte diákként húgával a kis farkaskölyköket, a rókákat, s a szomszéd falát szarvával néha megrengető muflon kost.

Kiss Józsefné Ágnes maga is nevelte diákként húgával a kis farkaskölyköket, a rókákat, s a szomszéd falát szarvával néha megrengető muflon kost.


Kiss Józsefné Ágnes maga is nevelte diákként húgával a kis farkaskölyköket, a rókákat, s a szomszéd falát szarvával néha megrengető muflon kost. Órlik doktoréknál főleg őzek, szarvasok, vaddisznók vártákaz élelmet, mígnem a most 50 éves kiskúti vadasparkba kerülhetett az a néhány tucat állat, melyeket a dolgozók nagy küzdelem árán meg tudtak menteni, jó részüket már csónakkal. Legelsőként a halak éscsúszómászók kerültek ki a mostani területre, na meg az a pár mocsári teknős, amely 1966-ban már Kiskúton tért magához a téli álomból (Ébredeznek a teknősök, 1966. II. 22.). A medve 1966 nyaránköltözött Kiskútra, szegénynek négy karma volt, mert amikor vízben álltak a ketrecek, az állatok éheztek, s a mellette álló két társa elkapta a mancsát (Az őzikék menedéke, Kisalföld, 1966. I. 25.).


A félős első oroszlán 


Jóval később aztán a nagymacska- és emberszabású-kölykök házi ápolása jött divatba: az első, Győrben született kisoroszlánt is egy győri társasház emeleti lakásában gondozták Ő. Jánosnéék, akiknél Szilveszter csak az erkélyen volt hajlandó levegőzni. Levitték, de félt az autóktól és az idegenektől. Egy cica volt a barátja (Kisalföld, Az oroszlán az erkélyen levegőzik, 1978. II. 15.).  Szilveszter szerencsésebb volt három testvérénél, mert ha pontosak vagyunk, akkor azok születtek elsőként, de azonnal végeztek velük a szülők: Elza és Cézár (Népszava, Gyilkos oroszlánpár Győrött, 1977. VI. 12.). Elzáék voltak tehát a legeslegelső nagymacskák, akik még 1975 augusztusában érkeztek Debrecenből, 10 hónaposan (Kisalföld, Új lakók, 1975. VIII. 8.). Szilvesztert életben hagyták, de Elza végül nem volt hajlandó felnevelni a kölyköt, akit április 4-én 2500-an csodáltak meg. Talán ön is ott volt gyerekként.

A később operált Szilveszter és Nyéki-Takáts László, az állatkert volt vezetője. A képeket is tőle kaptuk.

A később operált Szilveszter és Nyéki-Takáts László, az állatkert volt vezetője. A képeket is tőle kaptuk.

Később mellső lábain és könyökhajlatában alma méretűre nőtt a nyálkatömlő-gyulladás okozta duzzanat, így került dr. Parcsami Sándor kezei közé, aki erre ma is élénken emlékszik, hiszen jórészt haszonállatokkal és kis kedvencekkel akadt dolga. Oroszlánt addig Győrben senki nem operált. 

Korabeli oroszlánbódítás csalival 


– Maga az elváltozás, amit kezeltünk, nem volt különleges, de igen nagynak éreztem közelről az oroszlánt, pedig fiatal példány volt. Az állatkórházban lovon is, kutyán is elvégeztük már ezt: arról van szó, hogy a könyökön lévő nyálkatömlő begyullad, túl sok nyálka termelődik, és tojás nagyságúvá fejlődik. A nyálkatömlőt egyben le kell tehát fejteni – magyarázza Parcsami doktor, aki 1970-től a győri állatkórházban dolgozott. – Ez tehát nem igényelt külön előtanulmányt, de az altatás izgalmas volt. Fel van írva nálam, hogy 1979 első negyedévében kaptuk az első belövőcsövet, amilyennel az amazonasi indiánok módjára fújtuk az állat testébe a bódító anyagot. Ennek az űrtartalma két milliliter volt, tehát ahhoz, hogy egy tigrist el tudjunk bódítani, legalább ötször bele kellett fújni, másképp nem közelíthettük volna meg.


– Szilveszternél viszont még fúvócsövünk se volt, így három ütemben történt a dolog: be kellett csalni a „barlangjába", akkor bezárták a annak bejáratát és kinyitották az udvar felé vezető nyílást. Az ajtó elé helyezett ládába valami étellel vagy piszkálással betessékelték, a tolóreteszt eltolták. 

– A ládán keresztül injekcióztuk be, behozták, feltettük a műtőasztalra, két állatorvos és két technikus segített. Mire visszaértek vele az állatkertbe, kezdett is ébredezni. Elég nagy izgalom volt körülötte, lestük, hogy csak most fel ne ébredjen – idézi fel. A régi újság tudósítása szerint egyébként Szilveszter fel is jajdult, így a másik mancsát később műtötték, nem tudva, hogy meddig hat a bódítószer (Kés alatt a kis oroszlán, 1978. augusztus 31.). 


– Külön tudomány volt akkor annak megsaccolása, hogy hány kilós egy állat és mondjuk mennyi ketaminra, Xylazine-ra van szükségünk. De nagyjából mindig jól becsültük meg a szükséges adagot – meséli az állatorvos. – Ahogy az oroszlán elbódult, azonnal meg is mértük, tanulva a fővárosi állatkerttől, ahol még az elhullások után is mindig a mérés volt az első. Ennek köszönhetően ugyanis komoly listájuk volt már arról altatásnál, hogy egy adott fajtájú, életkorú állatnak mekkora lehet a tömege – fejti ki.


– Persze egy ilyen műtétnél azonnal értesíteni kellett a sajtót is. Kijött Matusz Károly (az MTI és a Kisalföld néhai fotóriportere), rengeteg képet csinált és mágnesszalagon küldte el. A fotók bejárták Európát és a sajtófigyelő szolgálat várta a reakciókat. Huszonhat napilap vette át, ami ritka volt. A legszellemesebben egy német városi lap közölte a képet, azt írta: Kelet-Európában annyit kell könyökölni az oroszlánnak a mindennapi betevő falatért, hogy búb nőtt a könyökén.  

Képeslap 1972-ből. Fotó: (regigyor.hu)

Képeslap 1972-ből. Fotó: (regigyor.hu)

Győrben is járt a kémbálna


Góliáth, a kitömött óriásbálna     a Párizsi Jégrevü előhírnöke volt 1962-ben, előtte Pesten 600 ezren látták. Egy speciális, 18 kerekű teherautón hozták február 2-án, bár a legenda szerint így próbálta ki az USA, hogy a keleti utak bírják-e a rakétahordozókat. A bálnát a norvég parton fogta ki 1954-ben egy halász, állítólag azzal a 300 éves szigonyágyúval, amivel hajdan az első bálnát ejtették el. Elfogásakor 68 tonnás és 23 méteres volt, egy párizsi vevő 80 ezer dollárt adott érte, s a preparáláshoz 700 liter formalinra volt szükség (Tegnap hajnalban Győrbe érkezett Góliáth, az óriás bálna, Kisalföld, 1962.február 4.).


Cikkünket a hetente szombaton megjelenő K2 magazinban találják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!