2015.11.04. 15:00
Quaestor-ügy - Borkait tanúként bíróság elé idézték, de nem ment el
Juhász István hiába kérte, a győri önkormányzat nem adta ki neki a Quaestorral kötött kötvényszerződések másolatát. Ebből adatigénylési per lett. A bíróság másodszor rendelte be - a felperes, vagyis Juhászék kérésére - Borkai Zsoltot tanúként. Ő szerdán sem ment el, a pénzügyi osztályvezetőnek viszont órákig kellett állnia a sarat.
Minden Lázár János idén áprilisi sajtótájékoztatójával kezdődött, amikor azt mondta, hogy Győr – több önkormányzathoz hasonlóan – fedezetlen Quaestor-kötvényekbe fektetett. Még aznap rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze Borkai Zsolt győri polgármester, aki Lázár szavait cáfolva közölte: csak államkötvényt vettek a Quaestoron keresztül, s erről KELER-igazolással is rendelkeznek.
Juhász István szocialista önkormányzati képviselő ugyan korábban már belenézhetett az egymilliárdos tranzakció papírjaiba, de a Lázárféle bejelentés és cáfolat után már mint magánember kérte volna ki – közérdekű adatigénylés keretében – az összes, Quaestorral létrejött győri szerződést. Illetve még a KELER nyilatkozatot, amelyet Borkai az említett sajtótájékoztatón a kezében lobogtatva, be is mutatott.
A közvélemény keveset tudhatott erről a perről, ami a nyáron elkezdődött. A szerdai volt a negyedik tárgyalási nap, amelyen azért jelent meg a sajtó, mert híre ment: Borkai Zsolt győri polgármestert is beidéztette Juhász jogi képviselője, dr. Litresits András. A Győri Járásbíróság tárgyalójában aztán kiderült az is, hogy a jogásznak ez már a második kísérlete volt, Borkai ugyanis az októberi tárgyaláson sem jelent meg. A polgármesternek – illetve dr. Csörgits Lajos aljegyzőnek és Nagy Tamás pénzügyi osztályvezetőnek – ebben az ügyben annyi a dolga, hogy választ adjon: Miért nem kaphatja meg Juhász az adatokat?
Szerda reggel fél kilenc után nem sokkal dr. Kovács Gergely bíró és a megjelentek is rögzítették, hogy sem Borkai, sem Csörgits nem jött el a tárgyalásra. Az előbbinél elfoglaltságaira, utóbbinál szabadságára hivatkozott az önkormányzatot képviselő ügyvéd. Maradt Nagy Tamás, aki azonban az elején leszögezte, hogy nem jogász, arra nem tud választ adni, hogy milyen jogi magyarázata van az adatközlés megtagadásának. Ugyanakkor közgazdászként ő is azon a véleményen van, hogy a kötvényvásárlás két fél között a bizalomra épült, így ha annak részleteit az egyik fél (most az önkormányzat) kiadná, akkor ezzel a piac is látná, hogy bizalmi kérdésben nem lehet rá számítani. Ez pedig egy következő szerződésnél akár piaci hátrányt is jelentene.
A mintegy három óráig tartó tanúkihallgatás jogi útvesztőibe nem vezetjük be az olvasót, számos érdekesség azonban kiderült a tanúmeghallgatás során. Például az, hogy a város 2013 óta folyamatosan üzletelt a Quaestorral, hét vagy nyolc ügyletük már volt, mielőtt a botrány kitört, s az egymilliárdos befektetés kiderült. Azt is elmondta a pénzügyi osztályvezető, hogy ő készítette elő a döntéseket, rendre a legkedvezőbb ajánlatot választotta, de ezek az ajánlatok csak egy-két napig éltek, így a polgármesternek is gyorsan kellett döntenie. Minden ilyen alkalom a gyakorlatban két szerződés aláírását jelentette, így Juhász elvben tizennégy-tizenhat paksamétát kaphatna.
(A per további részleteit, például azt, hogy most van KELER-igazolás vagy sincs, illetve ki írta alá Borkain kívül a szerződést, a Kisalföld csütörtöki számában olvashatják.)
