Próbálok gerinces maradni - interjú Borkai Zsolt győri polgármesterrel

– Az EYOF-központ ötlete, hogy a színházat a felújítás két évére oda költöztessék, kitől származik?  

 – Páternoszter Piroskától és a csapatától; ők azok, akiket a Modern Városok programmal megbíztam. 

– S önt meglepte az utólag valóban kézenfekvőnek tűnő megoldás? 

– A következő volt a szituáció: sűrűn egyeztetünk a kollégákkal, s egy ilyen alkalommal Piroska felvetette, hogy van egy ötletük. Elkezdte mondani, mondani, sorolta az okokat, valószínűleg még sorolta volna, de közbevágtam: „Oké, Piroska, megvettem az ötletet." 

– Nyilván attól tartottak, hogy a Borkai lesz a kemény dió. Hisz ebben a csarnokban többek között a tornaversenyeket is rendezik – legutóbb a mesterfokú bajnokság is ott volt. Tényleg nem fáj a szíve? 

– Aki engem ismer, az tudja, hogy a jó és racionális ötleteket mindig támogatom. E tekintetben nem vagyok kemény dió. A lekötött rendezvényeket – mert az EYOF-csarnok nem csak sportágakat fogad – ez nem befolyásolja. Van idő ezeket leállítani, hisz a színház csak 2019-ben költözik. És ideje volt pontot tenni a kérdésre, mert már annyi minden terjengett a városban a költözésről és a leendő helyszínről, hogy eldurvult a helyzet. 

 – Erre mindjárt visszatérünk, de előtte még egy kérdés ide tartozik: a színháznál az volt ugye a cél, hogy a nézők ne pártoljanak el, olyan helyet biztosítsanak számukra két évig, ami után ugyanakkora számban mennek vissza az új épületbe. De az nem félő, hogy a két év alatt a sportklubok és a szövetségek, illetve az egyéb rendezvényszervezők, akikről az előbb beszélt, pártolnak el a győri EYOF-csarnoktól, mert nem tudják kibérelni maguknak, pedig egy-egy versenyre kinézték volna? A kieső bevétellel is kalkuláltak a döntés előtt?  

– Azért a nagycsarnok mellett van még számos másik, tehát az EYOF-központ funkciója megmarad arra a két évre is. Ráadásul emellett több olyan sportcsarnoka is van Győrnek – az Audi-aréna, az egyetemi csarnok például –, amelyeket nagyobb sportrendezvényekre tudunk ajánlani. Ha pedig a költségvetést nézzük, kiesésünk sem lesz, hisz az átalakítás idején a színház fenntartási költségei megszűnnek – azt a keretet átcsoportosíthatjuk például ide. A kultúra és a sport szépen meg tud majd élni egymás mellett; ahogy egyébként az EYOF idején is. 

Fotók: Mészáros Mátyás

 Pletykák a városban

– Jöjjenek akkor a pletykák: a bejelentésen is elmondta, hogy számos pletyka kering a városban. Ön akkor arra gondolt, hogy híresztelték a sátorba költözés verzióját, s azt, hogy emiatt majd elbocsátások lesznek a színházban. De van más pletyka is, az ön polgármesteri indulását illetően. Egy éve ugyanebben a rovatban azt mondta, indulni kíván a polgármesteri székért a következő ciklusban is. Ezt tartja? 

– Persze, semmi nem változott. Nézze, nem örülök annak, hogy ilyen a világ, de ettől még ilyen: ha nem is az össztársadalomban, de azoknak a fejében, akiket kecsegtet az én pozícióm, egy MOB-elnöki buktatás után megfordulhat, hogy most lehet fogást találni. A sportban nem fair egy nagy ütés után még egyet bevinni... 

 – Kivéve a bokszban. Ezek szerint eljutott önhöz is a szóbeszéd.

 – Igen. De terjeszthetnek bármilyen pletykát, a személyemet illetően megvan a támogatás. Elsősorban a győri polgárok körében. De tudtommal azokon a helyeken is, ahol arról döntenek, ki mögé sorakozik fel a párt. Nem foglalkozom ezzel olyan szinten, mint sokan gondolják, csinálom a dolgomat, annak sokkal több értelme van. 

– Ad absurdum azt is el tudná képzelni, hogy akár függetlenként is megmérettetné magát? 

– Nem. Bármi is történik velem az életemben, én egy családhoz tartozom. Márpedig ha jóban-rosszban valaha együtt voltunk, akkor csak és kizárólag ezzel a csapattal tudom elképzelni a jövőmet. Ha ennek a pártnak szüksége van rá, igent mondok. Ha azt üzeni, hogy nem, akkor – s nem azért, mert nem szeretek küzdeni – azt mondom, hogy rendben, ez a közösség már nem engem akar. Biztosan jól csengene, ha most kijelenteném, hogy függetlenként is megmutatom: engem aztán így is meg tudnak választani a győriek. De a gerincemet próbálom megtartani. A MOB-ügy tényleg fájt, nem is tagadom. De most kifejezetten élvezem, hogy újra visszalendültem azokba a győri dolgokba, amelyek a MOB-os időszak miatt kicsit háttérbe szorultak. 

 – Kerülgetjük a forró kását, de a politika ilyen. Évzáró beszédében a két győri államtitkár-országgyűlési képviselő közül az egyiknek látványosan köszönetet mondott, a másikat viszont egyáltalán nem említette. Ebből értett, aki értett – de volt is mit érteni? 

– Nem azt, amire gondol. Ha Simon Róbert Balázsról van szó, tudom, hogy a pletykák róla szólnak. Nem ezért nem hoztam szóba. Azért beszéltem Kara Ákosról bővebben, mert valóban vele dolgozom együtt nagyon sokat, s vele értem el sikereket. Pusztán erről van szó. 

Csúcsév volt a 2017-es

– A MOB-üggyel és mindennel együtt milyen volt önnek a 2017-es év? 

 – Nagyon jó. Azt is mondhatnám, hogy csúcs. A város fejlődését és sikerét nézve ezt szó szerint lehet érteni. Ha az én dolgomat nézzük, akkor azért hozzá kell tenni, hogy küzdelmes is. Voltak nehezebb pillanataim, s persze jobbak is. Azért nem cseng rosszul ez a mondat, amely összefoglalja az elmúlt időszakot: a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként pályáztunk az ifjúsági olimpiai fesztivál megrendezésére, s húszmilliárdos nagyságrendben jöttek ide fejlesztések... Nem volt tehát haszontalan a győriek számára sem, hogy én MOB-elnök voltam. 

– Az EYOF sikerét valóban nem veheti el senki sem öntől, sem a várostól; úgy tekint erre a nyárra, az eseményre, mint polgármesteri pályájának vélhető csúcsára? 

– Áh! Nekem mindig vannak terveim. Nagyon-nagyon jó dolgokat szeretnék még ebben a városban megcsinálni. Jó és nagy dolgokat. Van még valami a tarsolyomban... 

– Micsoda? Beszélhet róla?

 – Csak azért nem szeretnék, mert többszereplős a történet. Az egyikkel már beszéltem erről, s az akarat, az összefogás megvan köztünk. Ezt a részét végül is elmondhatom: a MOB jelenlegi elnökével tárgyalok. A sportban ugyanis lehet, s tudunk is elegánsan tárgyalni; ezek után is. 

– Ha már EYOF, azt is meg kell kérdeznem: az olimpia biztosa volt Bolla Péter, akiről hosszú hónapok óta semmit nem hallunk. Kapott újabb megbízást öntől? 

– Nem. Nyugdíjba vonul jövő év áprilisától. Most a szabadságát tölti ki. 

 Kampányolni fogok, igen

– És ön kapott felkérést a kormánypárttól, hogy szálljon be a jövő évi kampányba?  

 – Igen. 

 – És? Elvállalta? A Soros-tervről is beszélni fog?

 – Igen. Kutya kötelességem, s ebben én partner is vagyok. Megmondom őszintén, csak megkérdeztek, az én döntésem volt az „igen". Mert egyetértek a migránskérdéssel is. A két országgyűlési képviselő kampányát maximálisan támogatni fogom. 

– Azt bekalkulálta, hogy az Európa Kulturális Fővárosa cím rostájánál lehet, hogy csak és kizárólag a politikai célok döntik el, melyik várost, s annak melyik polgármesterét akarják támogatni? Ez esetben írhat Győr bármilyen tervet, nem szavaznak rá. 

 – Azért nem gondolok erre, mert így nem lehet nekivágni egy ekkora dolognak. 

 – De hát itt élünk, ez van. 

– Ha már felvetődnek bennünk ilyen félelmek, s ezeket magunkban tovább erősítjük, akkor nincs értelme nekifutni. Nekünk arra kell koncentrálnunk, hogy a győriek részesei legyenek a pályázatnak. S ha nem leszünk valamiért Európa Kulturális Fővárosa, akkor is a kultúra egyik szentélyévé tesszük Győrt – mi magunk. 

– Ennyi politika után azért jusson valami szép is, hisz itt a karácsony: hogyan töltik az ünnepet? 

– A minap mondta a feleségem, hogy 24-én bezárjuk az ajtót és 27-én reggelig biztosan nem nyitjuk ki... 

 – A hozzátartozóknak sem? 

– De, ők jöhetnek! Családi körben várjuk a gyerekeket, a rokonokat. A meghittség és a nyugalom lesz az ajándék.