Pannonhalma - A szerzetesek segítenek a trauma feldolgozásában a diákoknak

A pannonhalmi bencés közösség megrendüléssel fogadta a hírt – amellyel egész héten foglalkoztunk a Kisalföldben –, hogy mi történt a gimnázium diákjaival. Ennek ellenére Szent Márton hegyén előre szeretnének nézni. Mégpedig úgy, hogy közben gyógyítják a közelmúlt sebeit.

Ahogy arról már beszámoltunk, a Pannonhalmi Főapátság tavaly októberben indított belső vizsgálatot kiskorú veszélyeztetésének gyanúja miatt egy szerzetes-nevelőtanár ellen. A bizottság tagja volt Hortobágyi Cirill perjel is, aki az üggyel kapcsolatban Palotai Gabriella pszichiáterrel, a főapátság tanácsadójával nyilatkozott lapunknak.

– Visszatekintés előtt kezdjük a jövő törekvéseivel. Tegnap a főapát úr levelet kapott az UNICEF Magyar Bizottságának ügyvezető igazgatójától, Danks Emesétől. Mi állt ebben?
– Valóban, nehéz helyzetünkben örömünkre szolgált. Az igazgató asszony megkeresésében biztosított bennünket arról, hogy a gyermekbántalmazás elleni küzdelem közös ügyünk. Az általa vezetett testület kiemelten foglalkozik a kérdéssel és támogatja főapát úr elkötelezettségét is. Mi is azt szeretnénk, hogy az UNICEF-fel egyeztetve, folyamatos ellenőrzéssel elejét vegyük a most nyilvánosságra került esetekhez hasonlóknak – hangsúlyozta Hortobágyi Cirill.

Hortobágyi Cirill tagja volt a gimnáziumban történtek kivizsgálására létrejött bizottságnak. Fotó: MTI/Kisalföld-archívum
Szakember foglalkozik a diákokkal is

– Miként fogadta a szerzetesközösség a megdöbbentő hírt?
– Megrendüléssel. Folyamatosan az a kérdés motoszkál még most is bennünk, hogy amikor tíz évvel ezelőtt mindez történt, miért nem vettük észre. Meg kell mondjam, hogy az ilyen jellegű bántalmazások egyáltalán nem nyilvánvalóak, sajnos legtöbbször nem feltűnőek. Sem az elkövető, sem pedig a sértettek részéről. Megrendüléssel fogadtuk, de úgy éreztük, hogy az első pillanattól kezdve bele kell állni, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy feltárjuk, világosan lássuk, miről van szó. Ezért kerestük, hívtuk mindhárom érintett osztály diákjait, hogy akár közösségben, akár négyszemközt beszéljünk velük. Úgy szeretnénk a jövőben is kísérni őket, hogy bármelyiküknek szüksége van arra, hogy a traumát feldolgozza, arra megadjuk a lehetőséget.

– És a mostani diákok miként gondolkodnak, akiknek kamaszként ilyennel kellett szembesülniük?
– Kötelezettségünk van feléjük. Elkészült a gimnázium gyermekvédelmi szabályzata, amit osztályfőnöki órákon, saját szintjükön megismerhetnek, hogy egyfajta érzékenység alakuljon ki bennük és bátran kérjenek segítséget akár anonimitásukat is őrizve. Csoportos feldolgozást szerveztünk a diákoknak, a szerzetesközösségben is szakember segítségével. Mindent megteszünk, hogy az egyensúly helyreálljon!

Hortobágyi Cirill perjel
– A történtek komoly presztízsvesztést jelenthetnek Pannonhalmának, a gimnáziumnak, a bencés közösségnek.
– Akkor jelenthet, ha eltussoljuk és nem dolgozzuk fel. Ha nyilvánosságra hozzuk, persze ez nem egy kellemes dolog, akkor megértik, hogy a legnagyobb óvatosság mellett is fordulhatnak elő hibák, történnek bűnök, mulasztások, akár vaskos és drámai dolgok is. Az a kérdés, hogy ilyenkor meg tudjuk-e találni a gyógyulás módjait. Ha az ember kap egy sebet és kezeli, akkor utána marad egy forradás, ami talán még egy kicsit férfiasabbá teszi, de ha nem kezeli ezt a sebet, akkor az gennyed és levedzik. Az elviselhetetlen. Egy begyógyult sebbel lehet rendesen élni. A mi részünkről is az a legfontosabb, hogy feltárjuk, mi történt és azon legyünk, hogy többé hasonló ne forduljon elő. Autós ember vagyok. Ez a helyzet olyan most, mint egy közlekedési baleset, ilyenkor a sérülteket azonnal el kell látni, de a forgalomnak mielőbb vissza kell adni az utat.

– Az érintett volt szerzetes-tanár mennyire együttműködő ebben a folyamatban?
– Ő még nem tudott beleállni úgy a helyzetbe, hogy teljes egészében konfrontálódjon azzal, hogy mi történt. Nem is olyan egyszerű ez! Azt érzem, hogy a saját maga által választott neves pszichiátere segítségével először előre tekintenek, és ha már van egy stabil pont, azután vissza és próbálják felfejteni a történteket. Még ez a pillanat nem érkezett el. Egyébként Ferenc pápától már kérte, hogy helyezze őt vissza a világi státusba. Ami azt jelenti, hogy sem szerzetesként, sem pedig papként nem folytathatja tovább az életét.

Pillanatkép 2005-ből a Pannonhalmi Bencés Gimnázium életéből. Fotók: Kisalföld-archívum
Segítség a szembenézéskor

A feldolgozásban Palotai Gabriella pszichiáter segítette a szerzeteseket és a diákokat. Őt arról kérdeztük, hogy egy ilyen helyzetben mit tud tenni egy szakember.

– Az ügy kapcsán sokat kellett beszélgetni a szerzetestársakkal, az itt dolgozó civil munkatársakkal és a tanár kollégákkal. Mindannyiuknak olyan lelki támaszt adni, ami segíti őket a szembenézésben és abban, hogy mindebből tudjanak jó következtetéseket levonni, fogódzókat kapni, hogy mi az, ami árthat, traumatizáló tényező lehet a munkájukban és mire kell figyelniük az elkövetkezőkben. A legeslegnagyobb munka a fiúkkal való folyamatos találkozás.

Palotai Gabriella pszichiáter

– Mennyire sokkolták a diákokat a történtek?
– A traumának az a természete, hogy van, amiről azonnal tudhatjuk, hogy sokkoló, nehéz dolog. És van olyan, amivel nem biztos, hogy azonnal tudunk tudati szinten szembesülni, de ott marad az életünkben. Ennek nagyon sok szintje van, vagyis ahogy Cirill atya mondta, kinek mennyire mély sebe keletkezett. Lehet az egy felületi horzsolás, felületesebb trauma, amiből tudott akár egyedül is gyógyulni, de lehet olyan is, hogy csak később áll össze, hogy elakadt a trauma feldolgozása és annak a problémának, amivel küszködik, köze van a megélt eseményeknek.