2019.05.19. 11:40
Olvasóink segítettek: Kati néni kályhát is vehet a pénzből Győrasszonyfán
Rossz kályhával, rossz kéménnyel, huzatos ajtóval, betegen él 53 ezer forintból Kati néni Győrasszonyfán. Cukorbetegségéből fakadóan fél szemére már nem lát, a lába is fáj, s szinte csak a tyúkjai segítik, apró tojásokkal. Hetvenéves, de harminckét éve özvegy.
– Semmi nem marad a hó elején, nem is költök. Sajnos el vagyok maradva a vízzel, a villannyal, a kukával – de holnap feladhatom végre a csekkeket – mondja Fekete Károlyné, akit támogatott a Jóakarat hídja.
Fekete Károlyné Kati néni tyúkjai amilyen kicsik, olyan kicsi tojást is tojnak.
– Jó lesz, hogy vehetek egy kályhát, a segítségből arra is telik. Már fájlalom a vesémet is, mert alig tudtam fűteni a télen. Kaptam tűzifát az önkormányzattól, s a kéményem még úgy-ahogy tart, ha meg is kellett erősíteni. De a kályhám elöl is, hátul is rossz, a lyukon meg az ajtaján kipotyog a parázs – mutatja a leszakadt darabokat.
Sajnos nincs férfi, aki megcsinálja, már nyolcvanhét óta özvegy Fekete Károlyné. Férje akkor negyvenéves volt, ő harmicnyolc, amikor elvesztette. Így érte meg a hetvenet, három gyereke van, az egyikük segít, ahogy tud, de maga is kevésből él.
– Több mint húsz éve cukorbeteg vagyok és a jobb szememre nem látok. A lábam is fáj, bottal járok, gyakran esem el a házban és nagyon sok gyógyszert szedek, ami rengeteg pénz. Elmegy az az ötvenháromezer gyógyszerre, rezsire.
Van fagyasztóm, abban tudom tárolni a zöldséget, ami megterem a kertben: ezért tudok enni tökfőzeléket, babot. Alig teszek lisztet a rántásba, az ebédemet megoldom és így a gázpalack is jó két-három hétig kitart, mert már ötezer-négyszázba kerül. Boltba egy héten egyszer megyek, veszek kenyeret, néha virslit is. S van kint egy-két tyúkom – mutatja a tálat. – Aranyosak, aranyosat is tojnak – mosolyog az aprócska tojásokon.
