Nyugdíjasegyetem a győri Széchenyin - A lovaglás fél egészség

Fülöpné Gyöngyi és Tormáné Varga Mariann pénzügyesként dolgozták le az életüket. Az első félév kivételével a Nyugdíjasegyetem mindegyik előadására eljöttek Mosonmagyaróvárról. Azt mondják, ki nem hagynák, úgy ahogy van, szeretik, sőt, néha még az óvári karon is repetáznak az előadásokból. Öt füzetet írtak már tele az itt elhangzottak javát összegyűjtve. Ismeretségi, családi körükben több lovas is van, Nagy Tamás például, aki a Lajta-Hanságnál volt díjlovagló.

A győri Csizmadia Ernőné és Windszauer Károlyné texitilesek voltak. Kezdettől, a legelső szemeszter óta hallgatók a nyugdíjasegyetemen, és mindig ugyanazon a megszokott helyen ülnek. Hozzájuk is szólt Dr. Pongrácz László, amikor azt kérte a senior hallgatóktól, hogy szűkebb és tágabb környezetükben, a családban, az iskolában segítsék, hogy gyermekeink és unokáink minél többet tudjanak kamatoztatni a lovaglásból.

A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élemiszertudományi Karának docense „A lovaglás fél egészség" címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a háziállatok közül az emberiség sorsára a legnagyobb hatással a ló volt. Az őskorban mégcsak vadásztak rá, ahogy erről a művészi barlangrajzok is tanúskodnak. Később azonban, a háziasítás után forradalmasította az ember mindennapjait. Az addigi távolság sokszorosát tudták lóháton megtenni elődeink, ami a mai informatikai robbanással egyenértékű fordulat lehetett akkoriban. A mezőgazdaságban, a harcászatban ugyancsak korszakalkotó változást hozott a lovak jelenléte, és ez a hagyományos, masszív szerep egészen a második világháborúig kitartott.

Gyöngyi és Mariann Mosonmagyaróvárról utazik rendszeresen a győri Nyugdíjasegyetemre. Érdekesnek tartották a hétfői előadást is.

Napjainkban a Föld hatvanmilliós lóállományából hatvanezret tartanak Magyarországon, és évente ötezer csikó születik. Ezek a számadatok is jelzik, hogy a lovak szerepe jelentősen átalakult, a hangsúly a rekreációra helyeződött. Elsősorban sport és hobbiállatként, terápiás segítőként tartják a lovakat.

Napjaink kérdőíveiben a válaszadók a lovaglást úgy írják le, mint kihívást, fizikálisan is kemény munkát, szabadságérzetet, nyugalmat, ellazulást, kikapcsolódást, gyönyörködtető összhangot ló és lovasa között. Amikor a gyerekeket kérdezik arról, hogy melyik sportágat választanák, ha ők dönthetnének a testnevelésórák tanmenetéről, a foci után előkelő helyre rangsorolják a lovaglást. A szülők nyolcvan százaléka is jó ötletnek tartaná, ha a lovaglás részese lenne az iskolai oktatásnak, mert szerintük fejleszti a felelősségérzetet, a gondoskodást, az empátiás készséget, önállóságra nevel, és egyfajta sikerélmény megtapasztalásán keresztül a gyerekek egészséges fejlődését támogatja.

Dr. Pongrácz László szerint a háziállatok közül a lovak gyakorolták a legnagyobb hatást az emberiség sorsára.

Dr. Pongrácz László szerint a lovaglás már önmagában fél egészség. Kikapcsol, szórakoztat, aktívan megmozgat. Fizikálisan és lelkileg egyaránt az ember javára válik. Még gazdasági szempontból sem szabad leírni a lovat, hiszen Hollandiában például a lovas ágazat több bevételt generál, mint a tulipántermesztés, a világhíres virágpiac. A gazdaságélénkítésben, vidékfejlesztésben is fontos szerepük van ma is a lovaknak, Magyarország adottságai pedig ideálisak lennének a lovas ágazat tovább fejlesztéséhez.

Az előadó, a mosonmagyaróvári kar Állattudományi Tanszékének egyetemi docense tart és tenyészt is lovakat, korábban Kisbéri félvéreket, mostanában, elsős és harmadikos gyermekei örömére Welsh pónikat. Maga is lovagol, kiskora óta érdeklik a lovak, és már akkor eldöntötte, hogy az Óvári Akadémián szeretne továbbtanulni. Vágya teljesült, teljes életet élhet, a hobbija a hivatása is, több fontos szakkönyv szerzője, a magyar lovas szakképzés országosan elismert szaktekintélye.

Mindig jó hangulatú, tartalmas, hasznos együttlétet, közösségi programot ad a Nyugdíjasegyetem.