Néha napokig nem eszik a győri család - Olvasóink segítettek

Elsírta magát az olvasóink jóvoltából átadott 150 ezer forint átvételekor Taller Martin és Bálló Dominik. Nagy pénz ez nekik, nagyon nagy. Ebből most egy ideig rendszeresen vehetnek ételt, visszakapcsoltathatják a villanyt, kifizethetik tartozásaik egy részét.

Önkormányzati lakásban fogadják lapunkat, pár lépésre a Széchenyi tértől, a város egyik legszebb részén. Ám maga a két csöpp helyiségből álló lakás nem nagyobb, mint egy közepes fürdőszoba. A félhomályos otthonban él Taller Martin két unokaöccsével. Dominik 21, a kisszobában alvó Attila 23 éves.

Taller Martin és unokaöccse, Bálló Dominik.

Anyjuk hollétéről nem tudnak, édesapjuk tudni sem akar róluk. Az unokatestvérek nagyon értelmesek, Dominik például angolul és németül is perfekt, négy-öt programozási nyelvet ismer, csak éppen pszichés betegsége miatt dolgozni nem tud egyikük sem. Taller Martin pedig verseket ír: korábban egy műve országos versenyen lett első.

"A srácoknak huszonhatfajta pszichés betegségük van, mint például depresszió, skizofrénia. Ha én nem fogadom be őket, nem is tudom, hol lennének" – közli bánatosan Taller Martin. A kisebbik fiú legutóbb a Petz-kórház téti rehabilitációs részlegén töltött hét hónapot. Ketten 37 ezer forintos rokkantsági nyugdíjat kapnak, a vagyon­őrként dolgozó idősebb rokon pedig hol lel munkát, hol nem. Általában 50 ezer forintjuk van egy hónapra.

A férfi azt mondta lapunknak, hogy sokszor akkor esznek, ha a közeli Enni adok élelmiszerdobozban van étel; ha nincs, akkor kimarad egy-két nap.