Kipróbáltuk, hogyan festünk közösségben - látogatás a #festek stúdióban, Győrben

Nyolc hónapja van Győrben is #festek Művészeti Stúdió, ami először Sopronban várta az alkotni vágyókat. A megyeszékhelyen található helyszín vezetője, Dunaveczki Attila Sopronban él, Ausztriában futballozik, és mindig is vállalkozói vénája volt.

Amikor Fekete Ildikóval – a soproni stúdió vezetőjével – együtt nyaraltunk Ausztráliában, ott láttunk először ilyen élményközpontú stúdiót. Az ötlet tehát onnan származik, és szerintem az első itthoni hullámmal bele is vágtunk, bár lehet Pesten már működött valami hasonló. A soproni helyet tavaly májusban, a győrit pedig decemberben hoztuk létre. Kockázat nélkül nincs szerencse – ezért is kezdtünk bele mindkettőbe.

Első lépés: színek és üres vásznak.

A soproni teltházas események, és a változatosabbnál változatosabb művészi technikák kipróbálása mind arra ösztönözték a tulajdonosokat, hogy bővítsenek, és minél több emberrel, közösséggel megismertessék az alkotás – festés (vászonra, selyemre) és faégetés (pirográfia) – felszabadító érzését.

A szabadtéri és fesztivál-kitelepülések is közel állnak hozzájuk.

Abban hiszünk, hogy lehetünk kezdő vagy épp profi festők, de néha érdemes kilépni a zárt ajtók mögül, és társaságban élvezni az alkotás örömeit.

Második lépés: alapok, formák.

Az instruktorok – Földesi Rita, és Farkas Anett – segítségével mindenki elsajátíthatja az adott kép elkészítésének technikáját, amellett, hogy mindenki szabadon alkothat.

A mintául szolgáló festményt sosem csak reprodukálni szeretnénk, jóval inkább inspiráció jelleggel hat. A vonalakba, a színvilágba nyugodtan bele lehet nyúlni.

Egy július 27-i eseményen Daniel Wall Tóparti fűz című festményét gondolhattuk újra, Földesi Rita instruktor segítségével. Egy laza sablon megrajzolása után jöhettek a különböző színrétegek, hol kék, hol sárga, lila vagy piros. A három órás foglalkozás mintha egyetlen percbe tömörült volna, olyan koncentrációt és kikapcsolódást hozott magával az élmény.

Harmadik lépés: még több szín, majd a kész kép.

A végeredmény mind a nyolc részt vevő esetében más lett, a színkeverésnek, az ecsetmozdulatoknak és az eltérő perspektíváknak köszönhetően. Egy azonban közös vonás volt: mindenki egy nagy adag önbizalommal tért haza, hiszen egy saját kezűleg létrehozott képpel léphettünk ki a stúdió ajtaján, ami azt sugallta: mi is képesek vagyunk rá.

Nézze meg galériánkat: