Két éve éltük a menekültválság mélypontját - nézzék meg a díjnyertes győri dokumentumfilmet

A díjnyertes filmben 2013 nyarától 2016 szeptemberéig követhetjük végig a történteket. Az első képeken azt látjuk, hogy a vámosszabadiak útzárral tiltakoznak a településen tervezett befogadó-állomás nyitása ellen. Győr környékén egy évig ez a tiltakozás határozta meg a menekültkérdést. 2015. február 2-án robbant a bomba, amikor a Kisalföld elsőként megírta: 250 embert szállítottak le a Railjetről a győri vasútállomáson. A vonaton koszovói menekültek utaztak, a jobb élet reményében Münchenbe tartottak. 2015 tavaszáig főleg koszovóiakat "szedtek le" a nyugatra tartó vonatokról. Amikor a német és a koszovói kormány megállapodást kötött, ez az időszak véget ért, ezt követően eltűntek a koszovói családok a vonatokról. Maga a menekültkérdés azonban nem oldódott meg, a java hátravolt.

Kimaradt jelenetek

"2015 nyarán egyre több ember érkezett Afganisztánból, a háború sújtotta Szíriából, Afrikából. Ők már nem a Balkánról jöttek, mint a koszovóiak és ez érződött a viselkedésükön. A koszovóiak könnyebben megnyíltak a kamerák előtt, a távolabbról utazó menekültek közül többen ellenségesek voltak. A győrieket ért inzultusokról ekkor érkeztek az első híradások, volt egy kislány, aki azt állította, hogy molesztálták a migránsok. 2015 nyarának elején megszólaltattunk egy helyi fegyverkereskedőt. Közölte, hogy minél terebélyes hullámokat ver fel a menekültügy, annál többen érdeklődnek nála gázpisztolyok iránt" - kezdte Molnár G. Tamás.

Ilyen előzmények után jutottunk el a menekültválság mélypontjára 2015 augusztusában. Tömegek feküdtek, táboroztak a Keleti Pályaudvar környékén, augusztus utolsó napjaiban a menekültek csoportja gyalog indult útnak az M1-es autópályán Ausztria felé. Ekkor szögezte le Merkel kancellár: kizárólag a háború sújtotta Szíriából érkező menekülteket fogadják Németországban. Ennek megfelelően Győr környékén tolmácsokkal szűrték az álmenekülteket. Molnár G. Tamás a menekültválság idején többnyire a Győr-Moson-Sopron megyei eseményekről tudósította a köztévé nézőit.

"Tettünk pár távolabbi utat, jártunk a bicskei befogadó-állomáson, itt riporter kollégámat és engem megdobáltak a migránsok" - jegyezte meg Tamás. Erről az ominózus jelenetről még sincs se felvétel, se megjegyzés a filmben. "Miért?" - vetettük fel. "Nem akartam, hogy szélsőséges momentumok határozzák meg a filmet és ezek alapján általánosítsanak a nézők. Szintén kihagytam a filmből, hogy az egyik győri templomban radikális muzulmán nézeteket valló férfi rendszeresen hangoskodott mise közben, sőt, állítólag beleköpött a szentelt vízbe" - hangzott a válasz.

Mohamed, Sorbonne és a gettók

"A hegyeshalmi határnál többször dolgoztunk a CNN és a francia köztévé munkatársaival, többször szót váltottunk velük. Az egyik francia kolléga mondta, hogy náluk a '60-as évek óta élnek tömegesen észak-afrikai bevándorlók. Úgy fogalmazott, hogy az érem egyik oldalán tény: ha valaki Mohamed keresztnévvel elvégzi a Sorbonne egyetemet, akkor sem tolonganak érte az állásinterjúkon. Megjegyezte ugyanakkor: az Észak-Afrikából érkező bevándorlók jellemzően gettósodnak. Előbb a lakótömböt, majd kerületet, ahol megvetik lábukat, fokozatosan a saját képükre formálják" - hallottuk Molnár G. Tamástól. Ezt a jelenséget Németországban úgy próbálták féken tartani, hogy egy lakóutcába egy bevándorló családot engedtek költözni.

"Hogyan élte át az operatőr a sűrű heteket két éve?" - kérdeztük. "Két hónapig taposómalomban éltünk. Éjjel-nappal tudósítottunk menekültválságról. Ez az időszak nem az elemzés és a gondolkozás ideje volt. Próbáltunk menekülteket megszólaltatni, de ahogy telt az idő, úgy váltak egyre zárkózottabbá. Kevesen beszéltek közülük idegen-nyelveket. Akadt olajipari végzettséggel rendelkező mérnök fiatalember, aki Norvégiába akart eljutni. Vele egész jól szót értettünk, bár radikális vallási nézeteket fogalmazott meg. Ami elevenen él bennem, hogy a menekültek szörnyen bántak a saját gyerekeikkel. Beköszöntött az ősz, hűvösre fordult az idő, amikor láttam a hegyeshalmi határnál, hogy anyuka és apuka kabátban, plédekkel melegítette magát. Simán elnézték, hogy a gyerekeik mezítláb futkosnak a reggeli 5-6 fokban. A magyar-osztrák határnál egyéniség volt az a Londonban élő arab férfi, aki furgonnal utazott át a fél kontinensen és a mosonmagyaróvári Tescóban hatmillió forint értékben vásárolt élelmiszereket a menekülteknek. Ő napokig fáradhatatlanul segítette az úton lévő családokat" - elevenítette fel a győri operatőr.

Nyertesek nélkül

"Hónapokon át dolgoztam a dokumentumfilmen, egyetemi oktatók írásait olvastam a menekültválságról. Kronológiai időrendben mutattam be, honnan hova jutott a menekültkérdés szűkebb pátriánkban, Győr-Moson-Sopron megyében. Jól bejáratott útvonalon közlekedtek a migránsok. A déli határnál beléptek az országba, célba vették Budapestet, majd Győrön és Hegyeshalmon át minél előbb Nyugat-Európába akartak jutni. Hazánknak a jelentős részét elkerülték, sokan csak a híradásokból értesültek a történtekről. Nekik is ajánlom a filmet, ami több szemszögből, sokoldalúan ábrázolja a történelmi folyamatot" - mondta a győri filmes. Molnár G. Tamás a film végéig nem fogalmazott meg véleményt a menekültáradatról. "Az utolsó percekben annyit mondok, hogy amit átéltünk két éve, az mindenkinek rossz. Ennek az ügynek nincsenek nyertesei" - zárta szavait az alkotó. Nehéz vele vitatkozni.

Molnár G. Tamás négy éve dokumentumfilmet készített a 2013-as nagy árvízről, amelyet vasárnap este főműsoridőben a mutatott be a Duna World Televízió.

Most két új filmen dolgozik párhuzamosan a győri filmes. Az egyikben az Európát súlytó demográfiai válságot elemzi. "Az európai emberek jelentős része először megfelelő környezetet alakítana ki a gyerekeinek, majd ezt követően vág bele a babavállalásba. Ezzel ellenkezőleg a harmadik világban él a legalapvetőbb evolúciós ösztön, a szaporodás vágya. Omladozó viskókba, sátrakba, konténervárosokba tömegével születnek gyerekek Afrikában és Észak-Ázsiában. A két jelenség óriási hatással van az Öreg-kontinensre" - hallottuk.

A másik téma könnyedebb és feltehetőleg jóval népszerűbb lesz a Győr környékén élő emberek között. "A retrohullám reneszánszát éli, tömegeket érdekel a kor, amelyben 30-40 éve éltek szüleink, nagyszüleink. 1986 és 1993 között egyenként nyolc 50 perces filmet készítek a korabeli Győrről. Nagyméretű kazettákról digitalizálom az eredeti felvételeket, ehhez Ukrajnából vettem lejátszókat. Az első lejátszó tönkrement, most a másodikkal dolgozom. Ha ez a készülék kitart, jövő nyár elejére kész lesz a nyolc film" - mondta Molnár G. Tamás.