H. Varga Tamásban már az óvó néni meglátta a színészt

Ma Budapesten játszik és rendez a 23 éves H. Varga Tamás, aki első önálló alkotásának sikere után nagymamájának köszönte meg, hogy beléphetett a lehetőségek kapuján.

A jegyszedőként évekig a színházhoz tartozó nagymama segítsége is kellett ahhoz, hogy a kis Tamás hatévesen, az őt kézen fogva előadásra vivő keresztanyja által jusson az életre szóló élményhez. Noha akkor még nem láthatta maga előtt világosan a célt, az már jelentett valamit, hogy az óvó néni színészt írt várható hivatásként az életbe kilépő útlevelébe, annyit énekelték Alexandra csoporttársával a Hotel Mentholt, meg a Multimilliomos jazzdobost. 

Színészstúdió és drámajáték az iskola mellett

„Az Arany János-iskolában sem volt könnyű engem elviselni, folyton énekeltem és az összes iskolai műsorban benne voltam – bontja ki a történet részleteit H. Varga Tamás. – Kilencévesen bekerültem Kszel Attila stúdiójába, és az ottani hét esztendő meghatározta életem alakulását. Megkaptam pályám minden alapkövét, a stúdió megtanított a megszólalásra, a kiteljesedés képességére. Aztán beiratkoztam a budapesti Vörösmarty-

gimnázium dráma tagozatára, ahol a rendes tanítási időt követő délutáni foglalkozások, a drámajáték, a kreatív mozgás és ének jelentette az igazi tanulást."  

Csapatban vezetőként alkotni

Az érettségit a Színház és Film Intézet hároméves képzése követte, benne már egy musicalszereppel a Rentben, illetve a gyakorlati képzéssel a Veszprémi Petőfi Színházban. Játszott az Abigélben, a Nebáncsvirágban, a fővárosban pedig a Kolti Helga rendezte Soping end fákingben: a tragédiában egy 15 évesen megerőszakolt, utcán élő prostituált fiút keltett életre. 

„Az intézetben a szakma elismert mestereitől, Kolti Helgától, Szalai Krisztától, Bakó Gábor koreográfustól tanulhattunk, és ezek az élmények szinte tuningoltak a folytonos fejlődésre. Több műfajban is kipróbálhattam magam, ám az igazi áttörést az hozta meg, amikor már nem volt rajtam a veszprémi tanulóévek pecsétje. A Turay Ida Színház Vértestvérek című musicaljében Böhm György rendezőtől kaptam azt a szerepet, amelyet követően például ebben az évadban már négy bemutatóban lehetett részem. Az Irma, te édes! mellett az egykor Bajor Gizivel híressé lett Az utolsó szerepben együtt lehetek színpadon Détár Enikővel és a Pán Péter-átirat Csingilingben is játszhatok. Időközben, pontosan tavaly nyáron rájöttem arra, hogy szeretnék csapatban vezetőként alkotni, összefogni egy darab színpadra állítását."

Köszönet a nagymamának 

Első nekifutásra az irodalmilag nem könnyű Csongor és Tündéhez nyúlt: összegyűjtve kortárs színészeket, de nem számolva azzal, hogy próba iránti teremkérelmük sokáig sehol sem talál meghallgatásra. Aztán az RS9 Színház igazgatója, Lábán Katalin befogadta őket, s hogy nem kellett megbánnia, azt bizonyítja a darab közönségdíjasnak megválasztása 2017-ben, hogy folyamatosan játsszák a Vörösmarty téri Hungarikum Élményházban is, viszik iskolákba, a nézőkközött előadva a semmiképpen sem modern, de mégis ízig-vérig mai darabot. A legközelebbi megmérettetés pedig március 10-én egy bűnügyi tragikomédia, a Razzia lesz, amelynek szerzője, Pozsgai Zsolt így írt a Csongor és Tündéjükről: fiatalok pimasz magabiztossággal előadott, nagybetűs JÁTÉKA. „Boldog vagyok, mert annyi kudarc és megaláztatás után eljutottam odáig, hogy első rendezésem premierje végén mindent megköszönhettem a jelen lévő nagymamámnak – foglalja össze a jelent, és tervezi a jövőt H. Varga Tamás. – Üzenem a fiataloknak, a magukban színházat álmodó győrieknek is, hogy legyenek bátrak, merjenek lépni. Hatévesen  elképzeltem magam színpadon beénekelni, ma havonta húsz estén léphetek fel. Igaz, volt kitartásom, szorgalmam, de a sorsnak is hálás vagyok, hogy ez megadatott. És talán egyszer a felújított győri színházban is még újra játszhatok majd, én, a régi stúdiós…" 

A kozonseg.hu szavazásán 2017 legjobb előadásának választott produkció a Hungarikum Élményházban a Csongor és Tünde. H. Varga Tamás első rendezéséhez olyan darabot keresett, amiben a boldogság fontos szerepet kap ebben a boldogtalan világban.

Cikkünket a Kisalföld hetente hétfőn megjelenő Kultúra mellékletében olvashatják.