Győri rendező harmadik dokumentumfilmjét láthatjuk hamarosan a tévéképernyőn

A győri származású Miklós Ádám nem először vágta fejszéjét olyasvalamibe, aminek hallatán felkapja az ember a fejét. Első dokumentumfilmje 2012-ben, Dolma Lányai címmel jött ki. A Nepálban leforgatott történet az ottani szerzetesnők mindennapjait mutatja be, nem csupán a vallás, hanem a modern világba való becsatlakozás szemüvegén keresztül is.

Miklós Ádám. Fotó: MTVA

Miklós Ádám ​2015-ös, második filmje Menla hagyatéka címmel látott napvilágot, középpontban a hagyományos tibeti gyógyászattal. A keleti kultúrák alapos megismerése és sajátos interpretálása után egy teljesen más filmötlettel állt elő a fiatal filmes: harmadik alkotása karakterileg lesz erős.

Mielőtt Tcha Limberger zenész -, az új film központi alakjának - történetét elmesélte, a rendezőt saját, nyugatról keletre, keletről nyugatra tekergő útjáról kérdeztük.

Tcha Limberger. Fotó: Dave Kelbie

16 évesen költöztem külföldre, minden egy cserediákként eltöltött félévvel kezdődött Ausztriában, ahol annyira megtetszett minden, hogy még egy félévre maradtam, sőt végül ott érettségiztem. Mindig is vonzott Skócia, így ott szerettem volna továbbtanulni. Realisztikus álomnak tűnt. Először kimentem Írországba, hogy pénzt keressek. Majd egy év pincér, recepciós és hasonló állások után felvételiztem több skót egyetemre

- mondja Miklós Ádám, aki végül a híres St. Andrews-i egyetemen végzett filmszakon, skót történelem minorral.

Közben végig dolgoztam, hogy minden sikerüljön, és a szüleim is sokat támogattak. Maga a város elvarázsolt. A négyéves képzés ideje alatt végig tudtam, hogy mi a célom. Főként elméletet oktattak, de saját erőből rengeteg gyakorlati tudásra lehetett szert tenni. Létrehoztunk például egy filmes csoportot, akikkel inspiráló filmeket néztünk, és egy megadott szempontrendszer alapján rövidfilmeket kezdtünk el készíteni

- teszi hozzá a rendező, akinek nagyon fontos volt ez az időszak, hiszen ekkor kezdte látni: van helye a pályán.

A legelső film, a Dolma Lányai ötlete is erre az időre nyúlik vissza. "Kaptam egy körlevelet, amiben egy Alex nevű srác arról írt, hogy járt Nepálban, és szerinte érdemes lenne az ottani szerzetesnőkről filmet csinálni. Amikor a szaktársaimmal nekiálltunk a további ötletek kitalálásának, rájöttünk, hogy ennek egész estés filmnek kell lennie. Másfél éven át tartottak az előkészületek, mindent megnéztünk és elolvastunk a témában, és támogatókat kerestünk".

Miklós Ádám számára azért is volt meghatározó ez a filmkészítési élmény, mert korábban nem igazán gondolta, hogy dokumentumfilmes irányba fog mozogni. "Sok helyen jártam már, több nyelven igyekszem kifejezni a gondolataimat, mégis a film az, ami egy univerzális nyelv" - szokta mondani.

Hat diák elindult Nepálba, a végeredmény pedig a következő: a filmet megvette a legnagyobb amerikai forgalmazó, játszották moziban, Netflixen; Magyarországon szintén egy nagy céggel kötöttek szerződést, majd az itthoni művész mozikban is adni kezdték. A nagyon szemfülesek Győrben, a rendező szülővárosában is láthatták a Dolma Lányait.

Az első sikerekkel párhuzamosan Miklós Ádám Magyarországon alapított céget (2012-ben), ahol munkatársaival rövidfilmeket, reklámfilmeket, eseményeket bemutató videókat készítenek. Közben a dokumentumfilmes irány is megmaradt: a másodikat és a hamarosan látható harmadikat már a Focusfox stúdióval közösen hozták létre.

"Tcha Limberger karaktere teszi erőssé a harmadik filmet. A belga, vak zenész beleszeretett a magyar nótákba, és ideköltözött, hogy megtanulja a nyelvet. A magyar zene virtuozitását az improvizálás adja, ami azon alapul, hogy a zenészek mindig figyelik egymás játékát. Tcha azonban nem lát, ő teljesen a hangokra van utalva. Mindene a hang. Eddig ez a történet áll hozzám a legközelebb, és nem az a fontos, hogy mit fog hozni, hanem egyszerűen örülök, hogy elkészült" - mondja végül Miklós Ádám.

A stáb