Győri egyetemisták újratervezték a GYSEV FLIRT 3 szerelvényeit - látványtervek

A nyertes csapatból Fejes Nórával és Zurai Lillával, valamint tanárukkal, Géczy Nóra építész tervezőművész, egyetemi docenssel beszélgetünk. Nóra és Lilla Berettyóújfaluból és Taktaharkányból járnak a győri egyetemre, az otthonuk és a kollégium között rendszeresen öt-hat órát utaznak vonaton. Így volt viszonyítási alapjuk akkor, amikor a Design tantárgy keretében a GYSEV Zrt. felkérésére építész szemmel megvizsgálták és újragondolták a vasúti közlekedés belső tereinek kialakítását.

Géczy Nóra hallgatóival, Fejes Nórával és Zurai Lillával. Fotó: Májer Csaba József

A feladatot negyven diák kapta meg, és háromfős csoportokban dolgoztak együtt építész, jármű- és gépészmérnök hallgatók. Megversenyeztették a csapatokat, a GYSEV pedig az egész félévet végigkísérte, négy alkalommal is jött szakmai delegáció az Építész-, Építő és Közlekedésmérnöki Karra. Végül kihirdették a győztes csapatot, ők pedig úgy gondolták, hogy elképzelésüket TDK-munkában fejlesztik tovább.

A feladat része volt, hogy gondoljuk újra az utazás során magunkra fordítható „énidő" minőségét, ami aztán a kulcsszava is lett ennek a félévnek. Nem pusztán apróbb tárgyakat, karfákat, asztalkákat próbáltunk megváltoztatni ehhez, hanem az egész, négy kocsiból álló szerelvényt átterveztük. Ennek érdekében áttanulmányoztuk a GYSEV felméréseit az utazóközönségéről, és feltérképeztük közben azt is, hogy más országokban milyen modern, tematizált szerelvények közlekednek. A vonatot végül az alapján osztottuk zónákra, hogy az egyes utasok milyen környezetben szeretnének utazni"

– mondják a lányok, felidézve azt, hogy különféle praktikus, hangulatos terek megformálásával, és az eltérő helyzetekhez illő színekkel illeszkedtek az utazási szokásokhoz.

Így például berendeztek egy nyüzsgő, hangos zónát, ahol kisebb-nagyobb közösségek, csoportok tudnak helyet foglalni, lehetővé téve számukra az utazás közös élményét, a beszélgetést, szórakozást. Ezután következik a családi utazásokra szánt vagonrész, melyben gyerekzónát alakítottak ki a lányok különféle játéksarkokkal, hogy a legkisebbek is jól érezhessék magukat. A következő, beszélgetős zónában meghagyták a hagyományos, négyes felosztást, de alakítható ülésekkel. A vonat végére pedig a csendes zóna került, ahol javarészt egyszemélyes, forgatható üléseket képzeltek el, lehetőséget kínálva a panorámautazásra, hogy a tájban elmerengve hamarabb, élménydúsan teljen az idő. A kocsiszekrény végében pedig olyan utazó munkaállomásokat is kialakítottak, ahol menet közben is dolgozhatnak laptopjaikon az utasok.

Vagyis nemcsak nyilakkal, piktogramokkal, hanem építészeti megoldásokkal, a tárgyak és eszközök kialakításának segítségével, valamint színekkel, az ülőhelyek formázásával, és a fény használatával is orientálni tudják az utasokat a nekik való vagonrész felé. „Igen, azt is megvizsgáltuk közben, hogy az egyes színek milyen hatással vannak az emberre. A vörös például energianövekedést eredményez, ezért ezt választottuk a hangos, közösségi zónához. A sárga derűs, vidám szín, illik a gyerekzónába. A kék segíti a kapcsolatteremtést, ideális a beszélgetős kocsiba, a zöld pedig nyugtató színként a csendes zónának adhat megfelelő hangulatot" – mondják a lányok, akik nagyon pozitív bírálatot kaptak az OTDK zsűrijétől. Professzionálisnak, hitelesnek és megvalósításra érdemesnek tartották a koncepciójukat. Újszerű megközelítésnek ahhoz, hogy egy mozgó teret, vasúti szerelvényt is kezelhetünk komplex építészeti kérdésként.

Fejes Nóra, Torma Sára és Zurai Lilla elsőévesek az építész mesterképzésben a győri egyetemen. Lilla és Nóra az alapképzést a debreceni egyetemen végezték el, barátnők lettek, és Sárival is nagyon hamar megtalálták a közös hangot. Talán ez, a jó hangulatú csapatmunka volt a sikerük egyik titka. Azt mondják, a Design órák is izgalmasak voltak, hiszen azt vizsgálhatták, hogy mit gondolnak a vasúti közlekedésről, aminek önmaguk is részesei. A tantárgy volt a projekt bölcsője, de az OTDK-n aratták le a sikert.

Azt már tanáruk, Géczy Nóra teszi hozzá, hogy az „idő" a társadalom jelenlegi fejfogása szerint egyfajta személyes tulajdon, valódi érték, amellyel jól kell gazdálkodni. Az építész tervezői gondolkodás pedig kellőképpen univerzális ahhoz, hogy az ilyen speciális igényekre is megoldást keressen. Szerinte a hallgatók munkája segíthet abban, hogy az „énidőnk" vonatokon töltött részét hasznosabban tölthessük el. Így az utazás szerepe is átértékelődhet. Nemcsak az útról szól majd, hanem az utazás során megélt élményről. Az utazók megtalálhatják az egyéniségükhöz, szokásaikhoz rugalmasan illeszkedő megoldásokat a jövő áttervezett vasúti kocsijaiban, és ehhez a győri építészhallgatók rakták le az alapokat. A többi már a vasúttársaságok hozzáállásán, lehetőségén múlik.