Exkluzív információk: a házban lőtte fejbe a rendőrt a bőnyi gyilkos

Nyomozati érdekekre hivatkozva gyakorlatilag semmilyen információ nem szivárog ki a bőnyi rendőrgyilkossággal kapcsoltban. A kisalfold.hu mégis megpróbálja összerakni a tragédiába torkolló házkutatás mozaikjait. Ebben a gyanúsított kirendelt ügyvédje, dr. Léhner György segít. A jogász értelemszerűen védence vallomására alapozhat, a történet ugyanakkor nagyjából így is összeáll. 

Szerdán reggel nyomozók érkeztek Gy.-ékhez, Gy. I.-n kívül a felesége tartózkodott a családi házban. Nem igaz az a pénteken szárnyra kelt híresztelés (amit egyébként a Magyar Nemzeti Arcvonal nyílt levele tartalmazott), hogy a rendőrök a kert hátsó részéből akartak bejutni, s nem elölről, a kapun át.

Gy. I. kijött a nyomozókhoz, megtudta, mi a helyzet, visszaindult a házába. A rendőrök utána mentek. Közölték vele a házkutatás tényét. Azzal tisztában volt Gy. I., hogy találnak majd nála olyan fegyvert, amelyre nincs, nem lehet engedélye. Ott volt mindjárt a gyilkos karabély.

A gyanúsítottnál, amikor a nyomozókat kint fogadta, még nem volt ez a fegyver – állítja Gy. I. a vallomásában –, bent akarta a rendőröket a karabély által visszatartani, az előállítását késleltetni. A sorozatlövő az intézkedés során sült el – ahogy tegnap megírtuk, állítása szerint nem szándékosan, s egy pillanat alatt kilőtte az öt golyót. 

Ki lőtte meg Gy. I.-t? Erre a kérdése sem tudtuk eddig a választ. Az elsődleges információk szerint nem a hősi halált halt rendőr, ő ugyanis nem használta a szolgálati fegyverét. Ez alapján logikusan következik, hogy Pálvölgyi Péter valamelyik rendőrtársa lőtte hasba Gy. I-t. Az ügyvéd közölte azt is: szakértői vizsgálat deríti ki, hogy ki lőtt először.

Az egész drámának szemtanúja volt Gy. I. idős felesége, aki rá egy napra kórházba került szívinfarktussal. A gyanúsított – mint megtudtuk – egészen péntek kora délutánig nem tudott erről. Rákérdezett ugyan a feleségére, de választ nem kaphatott. Úgy tudjuk, pénteken, Tökölön közölték vele a hírt, pszichológus is jelen volt ekkor. A családjával sem találkozhatott egyelőre (ez ilyenkor mindenkinél így van), jelenleg a tököli rabkórházban ápolják.

De vissza még a tragédia perceihez: Gy. I. tehát lelőtte Pálvölgyi Pétert, s vérző testtel visszavonult az egyik szobába. Állítja, hogy nem üvöltözött olyanokat, hogy aki be mer lépni a házba, azt szintén kivégzi. Ő azt vallotta, hogy az ellenkezője történt. Valóban felhívta őt a már úton lévő TEK vezér, s tárgyalni kezdtek. 

A terrorelhárítók számára az elsődleges cél nyilván az lehetett, hogy a még sérültnek hitt rendőrtársakat ki tudják vinni a házból. Gy. azt mondta, kivihetik, nem bánt már senkit. A terrorelhárítók közölték, hogy a tárat vegye ki a fegyverből, s ezt úgy tegye, hogy a vonal túloldalán is hallják a kattanást. Megtette. Ezt követően rohamozták meg a házat a TEK-esek, hozták ki az akkor már halott rendőrt az utcára, s lefogták Gy. I.-t. 

Dr. Léhner György külön kérte, hogy védencének azon mondatát szó szerint idézzük, miszerint a terrorelhárítók a történtek ellenére is kifejezetten emberségesen bántak vele. Mivel sérült volt, védekezni nagyon nem tudott, ezzel szemben azonnal hordágyra tették, s elkezdték az ellátását.