Eltűnt villanyszerelők - Nem engedték (volna) ki első fokon sem É. Imrét - fotók

Ezúttal nem engedték (volna) ki első fokon sem É. Imrét, akit két villanyszerelő előre megfontoltan, nyereségvágyból elkövetett megölésével gyanúsítanak.

A Győri Járásbíróság az ügyész indítványnak helyt adva újabb két hónappal meghosszabbította É. Imre letartóztatását, akit Mácsik Zoltán és Orlik Vilmos megölésével gyanúsít a nyomozóhatóság. A lényeg – mondhatnánk – ez, de a pénteki tárgyalás ismét bebizonyította, hogy mindaz, ami a mélyben van, fontosabb és sokkal fájdalmasabb.

A Győri Járásbíróság nyomozási bírája az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb augusztus 11. napjáig meghosszabbította annak a férfinak a letartóztatását, akit a mosonmagyaróvári villanyszerelő eltűnése kapcsán több emberen elkövetett emberölés bűntettével gyanúsítanak.

A bíróság a megalapozott gyanú fennállását a terhére rótt életellenes bűncselekmény tekintetében továbbra is megállapította és a legsúlyosabb, személyi szabadság elvonásával járó bírói engedélyes kényszerintézkedés meghosszabbítását indokoltnak látta figyelemmel arra, hogy a gyanúsított szabadlábon hagyása esetén az eljárás során elérhetetlenné válna, így különösen elszökne vagy elrejtőzne.

A bíróság a letartóztatás meghosszabbítását ugyancsak indokoltnak látta az eljárás nehezítésének veszélyére tekintettel is, különös tekintettel arra, hogy a nyomozás jelenleg is zajlik.

A döntést az ügyész tudomásul vette, míg a gyanúsított védője fellebbezést jelentett be.

A Mácsik-család: Zoltán felesége, lánya, testvérei, rokonai ugyanúgy őrlődnek a szinte bizonyos tragédia és a csodavárás végletei között, s mást nem tehetnek, mint jelenlétükkel üzennek a bírósági tárgyalásra bilincsbe hozott gyanúsítottnak, hogy számon kérik tőle a maguk mögött hagyott most már több, mint egy évet:

„A gyanúsított hazudhat, ha akar, neki ehhez is joga van. Mi tanúként csak az igazat mondhatjuk, cserébe nem kapjuk vissza Zolit. A férjem, a lányom édesapja nem önszántából van ott, ahol most. Eltűnt – mondják hivatalosan. Eltüntették – mondjuk mi, s ehhez méltó büntetést várnák az igazságszolgáltatásból" – mondja könnyek között a feleség.

 Azért jöttek el a rokonokkal együtt – teszik még hozzá –, hogy az, ami két hónappal ezelőtt megtörtént, ne ismétlődhessen meg. Akkor ugyanis első fokon a letartóztatás helyett bűnügyi felügyelet (ezt hívták korábban házi őrizetnek) rendelt el a bíróság , s É. Imre már a börtön kapujában állt, amikor döntött a másodfok: mégsem mehet haza.

Ezt szerette volna most is elérni, mármint a bűnügyi felügyelet elrendelését, É. Imre védőügyvédje, aki hozzátette: bár továbbra is tartja magát ahhoz, hogy védence nem követte el az ellene felhozott dolgokat, de egy ilyen ügyben elfogadja, hogy súlytalan lenne „csak úgy" kiengedni valakit. „Ha kell, legyen nyomkövető a lábán, de semmi ok a letartóztatására" – indokolta tehát indítványát dr. Bagó Ottó.

 A győri építési vállalkozóval szemben két hónapja azért szüntették meg majdnem a legsúlyosabb kényszer intézkedést, mert a bíróság elfogadta Bagó Ottó érvelését, hogy a nyomozás „soron kívüliségének" semmi nyoma. Márpedig akkor a letartóztatás sem indokolt. Kérdésünkre, hogy a mögöttünk hagyott két hónapban történt-e látványos változás a nyomozást illetően, az ügyvéd azt válaszolta: „Tizenöt új iratot kaptunk, kiderült, ebből tizenhárom tanúkihallgatás, s a tizenháromból tíz nem új tanú, hanem a régieket kérdezték ki újból. Ennek mi értelme van? – kérdezem. A tanúk ugyanis csak az igazat mondhatják, márpedig ha kétszer valamiről állítottak valamit, akkor most majd harmadszorra mást mondanak...?"

Három új tanút meghallgattak ezért, az ügyvéd annyit mondott ezekről, „őket leginkább Mácsik Zoltán személyi körülményeiről kérdezték", ami „nem értelmezhető nyomozati cselekménynek". Szerinte ügyfelét sikerült felkészítenie arra, hogy a szabadon bocsátására szinte semmi remény nincs, ne is élje bele magát; így a bíróság mostani határozatát is felvértezve fogadta.

 A hozott táblákkal, transzparensekkel a kezükben a családtagok még egy ideig a bíróság előtt maradtak (a zárt tárgyalás nagyjából egy óráig tartott), így találkoztak a kifelé tartó ügyvéddel is. Leállították, sokáig beszéltek. Számon kérni azonban bármit, ami Zoltánnal kapcsolatos – a gyanú szerint – csak attól lehetne, akit időközben egy zárt rabszállító autó már visszavitt a győri börtönbe. „Zoliért, Vilmosért és mindenkiért kitartunk – azokért, akiket eltüntettek valakik, valahol, Magyarországon"; üzenték búcsúzóul.