Első rendezéséről kérdeztük Dobó Katát, a Kölcsönlakás győri közönségtalálkozóján

Dobó Kata első rendezését, a Kölcsönlakás című filmet Valentin-napon mutatták be, azóta közel 150 ezer néző váltott rá jegyet.

Ennek örömére egy budapesti és a győri Cinema Cityben közönségtalálkozót szerveztek. A március 22-i, győri eseményen Dobó Kata, Szabó Simon, Kopek Janka és Haumann Máté beszélgetett a nézőkkel.

Kopek Janka, Haumann Máté, Dobó Kata és Szabó Simon beszélgetett a győri közönséggel. Fotók: Bertleff András

Mi pedig Dobó Katát kérdeztük kihívásokról, inspirációról, a történet színpadi és filmes változatáról, és jövőbeni terveiről.

Mi volt a legnagyobb kihívás abban, hogy vígjátékkal debütált rendezőként?

A komédia híresen az egyik legnehezebb műfaj, mind filmen, mind színházban, hiszen rendkívül fontos hozzá a ritmusérzék, a poénok leütése, a színészek játékának kiaknázása.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez a műfaj nagyon közel áll hozzám, ugyanis nagyon szeretek szórakoztatni, nevettetni.

Az igazán nagy kihívás a Kölcsönlakás folyamán talán az volt, amikor a film végkifejletét forgattuk, ahol minden szereplő már a lakásban van.

Ezt egy nagyon részletes átgondolási folyamat előzte meg, ugyanis fontos volt, hogy melyik színészt hova helyezzük, miközben az egyik karakter nem láthatja meg a másikat, de a nézőnek pontosan tudatában kell lennie, hogy ki hol van és miért. De végül úgy gondolom, hogy remekül megoldottuk a feladatot és a végeredmény nagyon szórakoztatóra sikerült.

Mennyire szükséges (kell-e egyáltalán) elengedni az évek alatt kiforrott színészi perspektívát a rendezői székben ülve?

Számomra inkább segítség volt a színészi múlt, mint hátráltató tényező. Könnyen bele tudtam magam helyezni a színészek helyzetébe, könnyen kommunikáltam velük, megértettem az esetleges problémájukat, kérdéseiket, hiszen számtalanszor voltam én is hasonló helyzetben.

Már a casting során igyekeztem a színészeknek olyan szereplehetőségeket biztosítani, amire a korábbiakban nem volt lehetőségük, hogy ők is kilépjenek a komfortzónájukból és végül nagyszerűen megoldották a rájuk bízott feladatot.

Úgy gondolom, hogy a rendezői székben elengedni semmiképp nem kell a színészi tapasztalatokat, inkább szélesíteni kell a perspektívát.

Hosszan dédelgetett álom vagy néhány spontán, határozott lépés vezetett a rendezésig?

Mindig is foglalkoztatott a rendezés, már a korábbi forgatások szünetei során több időt töltöttem a technikai szakemberekkel, mint a színésztársaimmal, mert nagyon érdekelt a filmkészítés minden aspektusa, úgyhogy az ötlet nem a semmiből jött, régóta kacérkodtam vele.

Többször észrevettem magamon, hogy saját elképzelésem van egy-egy történetről, és konkrétan látom magam előtt, hogy én mit és hogyan valósítanék meg a nagyvásznon. Ezért nagyon örültem a lehetőségnek, amikor jött a Kölcsönlakás filmötlete.

Kik inspirálják, kiknek a munkái állnak Ön előtt példaként a külföldi és a hazai rendezők közül?

Úgy gondolom, hogy minden rendező, akivel valaha együtt dolgoztam inspirált kicsit, hiszen nagyon sokat tanultam ezektől a szakemberektől és a filmes világból mindenkitől, akikkel korábban összesodort a sors.

A karrieremet elindító, első filmemet (A miniszter félrelép) szintén eredeti szakmájukat tekintve nem rendezők, hanem színészek (Koltai Róbert és Kern András) rendezték és emlékszem csak ámultam és bámultam fiatal színészként, hogy mi mindenre képesek a kamerák mögül is.

Goda Krisztina szintén nagyon meghatározó az életemben, hiszen két filmjében is volt szerencsém szerepelni. Nagyon szeretek vele dolgozni, rendkívül magabiztos, tudatos és lényegre törő rendező. Inspiráló volt számomra, hogy nőként micsoda profizmussal, és önbizalommal tud hatalmas stábokat irányítani és kiállni az akarata, ízlése és elképzelése mellett.

A Kölcsönlakás színpadi változata mennyiben hasonlít, és mennyiben tér el a filmestől?

Habár imádom és nagyon becsülöm a színházi előadást, mégis egy másfajta Kölcsönlakást szerettünk volna filmre vinni. Az egyik fő szembetűnő változás a darabhoz képest, hogy a filmben 10 évvel fiatalabbak a karakterek.

Úgy éreztük, hogy a filmen a komikus helyzetekhez jobban fekszik majd a fiatalabb kor, hiszen a hűtlenség, féltékenység, megcsalás kérdése egészen más színezetet kap az ember 20-30-as éveiben, mint akár a 40-es években esetleg már több gyerek és hosszú házasság után.

Szeretne tovább menni a rendezés útján? Gondolkodott már rendezői ötletekben a továbbiakra nézve?

Nagyon szerettem ezt csinálni, jó érzéssel töltött el a munka minden folyamata, emiatt szívesen újra belevágnék, van is egy-két terv a fejemben, de meglátjuk, mit hoz a jövő.

Most örülök, hogy hosszú munka után elkészült a Kölcsönlakás és a visszajelzések szerint a nézők szeretik, amit csináltunk. Én büszke vagyok rá és arra is, hogy a moziban nagy sikerrel fut, már közel 150 ezer nézőnél tartunk.

Szemezgetés a találkozón elhangzottakból

A Kölcsönlakás szereplői a következőkről beszélgettek a nézőkkel a március 22-i, győri közönségtalálkozón.

"Nekem ez volt az első filmes szereplésem. Jelenleg a Vígszínházban játszom. A színház másfajta játékot igényel. Eddig mindig idősebb karaktereket játszottam, nagyon meglepődtem, hogy milyen egy szinte velem egykorú karaktert alakítani. Rengeteget tanultam. Megvan a filmezésnek az a szépsége, hogy abban a pillanatban úgy csináltam meg a tőlem telhető legjobban a jelenetet, ahogy utána minden újranézéskor látszik" - mondta Kopek Janka.

"Az a szimpatikus ebben a szerepben, hogy kihívást jelentett. Mátéval elmentünk színházba megnézni a darabot, nagyon csábító volt a karakter szélsőséges mivolta. Végre nem a 'suttyó, bunkó állatot' kellett alakítanom" - fejtette ki Szabó Simon.

"Nagyon szeretem a színházat, de egy ideje azt érzem, hogy picivel jobban vonz a filmezés, a filmek világa. Szinte mint egy izgatott gyerek, úgy futottam a monitorhoz megnézni az előzőleg felvett jeleneteket" - mesélte Haumann Máté.