Családfát kutatott a nyúli pár - az 1700-as évekig mentek vissza

Gyökereink ismerete vezet el az önismeretig, pedig gyakran nem látunk messzebb, mint egy-két generáció, a nagyszülők után jellemzően homályba vész őseink ismerete, elhal az emlékezet. A családfakutatás az utóbbi évtizedekben egyre népszerűbbé vált. Aki tanulmányozni szeretné családja múltját, annak honlapok és erre szakosodott kutatók egész sora áll rendelkezésére. Korábban megírtuk, hogy körülbelül százezer forintos tétel lehet a vadászat ára. Az egyik kutatócsapat 200 évre visszamenőleg 220 ezer forintért, az 1700-as évekig visszatekintve 720 ezer forintért végzi el a szolgáltatást. 

A munkát elvégezhetjük magunk is, ekkor leginkább időre van szükségünk. A nyúli Wágenhoffer Gergely és menyasszonya, Hegedüs Mónika felkutatták családfájukat, és azt a család segítségével szobájuk falára felfestették. Az egész szobát beteríti a különleges alkotás.

„Az egyik szépnagypapa, akiről maradt kép, 1862-ben született, így lényegében 157 évet ölel át a fa. A falra azok kerültek, akikről fennmaradt fénykép. Az ismert családfánk sokkal tovább, szinte minden ágon legalább az 1700-as évekig ér vissza. Az egyszerű parasztembertől a nemesekig, a sváboktól a magyarokig, különböző élettörténetekkel – mesélte a fiatal kutató. – A mű 3,5 méterszer 2,5 méteres. A rajzolás, mérés, festés, felrakás két napig tartott. Összesen hatvanöten vagyunk rajta és remélem, bővül még."

Wágenhoffer Gergely és menyasszonya az ősök fája alatt. Három testvér és a párjaik, négy szülő, kilenc nagyszülő, 16 dédszülő, 19 ükszülő, 9 szépnagyszülő adja ki a 65 nevet.

Évek óta gyűjtik a családi fényképeket, az egész rokonság munkája benne van. Wágenhoffer Gergely egy évtizede kezdte a gyűjtést, azóta sok ismerősnek segített felkutatni az őseit és rokonait. „Sajnos a fia-

talabb generáció tagjai közül csak kevesen értik meg, hogy mi is egy folyamat részei vagyunk. Sok iskoláskorú még a nagyszülők teljes nevét sem tudja. Általában későn eszmélünk, amikor már nem élnek az idősebb rokonok, akiktől lehetne kérdezni. Például a falon szereplő portrék közül legalább ötöt ma már nem tudnék összegyűjteni, mert meghaltak azok, akiktől kaptam őket" – tette hozzá.

Wágenhoffer Gergely egy évtizede kezdte a gyűjtést, azóta sok ismerősnek segített felkutatni az őseit és rokonait.

Tanácsot adott arra is, hogyan kezdjünk hozzá családfánk felkutatásához önerőből. Az első, hogy üljünk le az idősebb családtagokkal beszélni és velük összeírni, amit fejből tudnak. Minél régebbi adatot ismerünk, annál könnyebb elindulni. Nagyon sok adatbázis online is elérhető, de olykor személyesen is fel kell keresnünk az állami és egyházi levéltárakat.

Az egyik kulcsfontosságú tényező még a szerencse, hiszen számtalan nehézséggel szembesülhetünk a kutatások során, mint például névazonosság, költözés, sérült anyakönyvek, olvashatatlan bejegyzések, hiányos/pontatlan adatok. Azonban kitartással, türelemmel egészen az 1700-as évek elejére visszajuthatunk, szerencsével vagy nemesi „vonalakkal" pedig akár tovább is. Azt se felejtsük el, hogy időigényes munka. Gondoljunk bele, hogy ha csak a száraz matematikát nézzük, elméletben 300 évvel ezelőtt körülbelül 1024 ősünknek kellett volna élnie egy időben...