Győr és környéke

2019.01.21. 10:03

Bővebb feladatkörrel, kedvezőbb pozíciókkal szállnak harcba - Interjú Földesi Péter rektorral

Az hamar megvan, hogy építünk egy gyönyörű üvegpalotát a kőkocka helyett, de azt utána tartalommal kell megtölteni, bevételeket kell termelni, mondta Földesi Péter a fejlesztések kapcsán. Az egyetem nyílt napja után, pár héttel a jelentkezési határidő előtt beszélgettünk a Széchenyi-egyetem hat éve regnáló rektorával.

Gyurina Zsolt

– Mikor csörög reggelenként az ébresztőórája?


– Hat és fél nyolc között szoktam kikelni az ágyból, attól függően, hogy előző este meddig tartott a programom. A Médiabál másnapján például fél kilenckor ébredtem.


– Azért kérdezem, mert egy lendületesen fejlődő egyetem rektorának minden bizonnyal sok a tennivalója. Ráadásul energikus ember benyomását kelti, aki nemcsak hogy nem tétlen, de élvezi is az életet. A szombati Médiabálon például az is kiderült, hogy remekül táncol.


– Tevékeny ember vagyok, valóban. Hetente kétszer-háromszor sportolok, hatvan felé közeledve muszáj odafigyelni az egészségemre. Fallabdázom hetente kétszer, edzőterembe is járok, ha nincs hideg, akkor úszom, a hobbim pedig a vitorlázás.


– Mióta rektorrá választották, mennyiben változott a munkanapja, a beosztása?


– Sokkal tudatosabb lett. A feladatok nagy száma miatt nem tehetem meg, hogy mindenbe belefolyjak, egy részüket ki kell adnom. Egy vezetőnek nem az a dolga, hogy mindent saját maga csináljon.

Földesi Péter - Fotó: HBE

– Van egy álma a Széchenyinek: hogy tudományegyetemmé váljon. Egy három évvel ezelőtti interjúban azt remélte, ebből 2020-ra valóság lehet.


– Még messze 2020. Ezzel együtt ez inkább lelki kérdés. Tegyük hozzá, hogy a világban az utóbbi időben változott a tudományegyetem titulus megítélése. Az előkelő tudományegyetemség azt jelenti, hogy nagyon sok területen, alapozó tudományokban és alapozó kutatásokban előremegyünk. De mondok mást: a világ ötven legjobb felsőoktatási intézményei közé tartozó londoni Imperial College nem hívja magát tudományegyetemnek, mert azt vallják, hogy ők a műszaki területre, bányászatra, vegyészetre koncentrálnak, nem a humán területre, és ez nekik így megfelel. Egyre erősebb az igény, hogy az egyetemek gyakorlatorientált képzést folytassanak – nálunk ennek hagyománya van –, legyenek a gazdaság katalizátorai, a kis- és közepes vállalkozásoknak, az innovációs folyamatoknak intézményi hátteret nyújtsanak. Bizony, az évek során jelentősen bővült a feladatkörünk. Az elmúlt pár évben például megtörtént az integráció a mosonmagyaróvári egyetemmel és az Apáczai-karral – amely egyesülés a legvérmesebb reményeimhez képest is jobban sikerült –, elindultunk a nemzetköziesítés útján, végigvittünk egy tantervreformot, idegen nyelven kínálunk képzéseket. Azt hiszem, így most a 2020 kicsit korai dátum, de persze nem engedtük el, hogy tudományegyetemmé váljunk.

 

– Sok minden változott pár év alatt, látványos átalakuláson ment át az egyetem infrastruktúrája. Felépült például a kollégium.


– Ilyen kollégiummal a világban sem sok felsőoktatási intézmény rendelkezik. A campuson az infrastrukturális fejlesztések nagyjából a végére értek, már nem sok beépíthető helyünk van.


– Ott a túloldalon a volt kekszgyár helye, amely a digitális élményközpontnak adhat helyet.


– Hadd tegyem kicsit tisztába ezt a fogalmat. A digitális fejlesztési központot ne kössük helyhez, inkább egy projekt, amely már ma is működik, függetlenül attól, hogy nem minden épület készült még el. És létezik a Palkovics miniszter úr által többször bemutatott Science Park-hálózat, amely még jobban összehúzza a gazdaságot és a felsőoktatást, és lefedi az országot Miskolctól Győrön át Szegedig egy hat tagból álló körben. Az hamar megvan, hogy építünk egy gyönyörű üvegpalotát a kőkocka helyett, de azt utána tartalommal, értékkel kell megtölteni, bevételeket kell termelni, hogy legyen társadalmi, gazdasági hatás. Mire ez beérik, az bizony legalább két-három év; most ennek a koncepcióját kell letennünk a kormányzat elé. Persze ez nem azt jelenti, hogy most nem történik semmi.


– Megmarad a „kocka", vagyis a kekszgyár épülete?


– Véleményem szerint ipartörténeti emlék, jó lenne megtartani.


– Hogy halad a nemzetköziesítés? (Ez leegyszerűsítve az országhatárokon átnyúló kapcsolatrendszer bővítésére, ezeknek a folyamatoknak a tudatos irányítására való törekvést kifejező fogalom – a szerk.)


– Idén nagyot ugrottunk, sokat több képzést kínálunk angol nyelven. A nemzetközi tanulmányok szak éppen az Apáczai-karon van és nagyon népszerű, de Mosonmagyaróváron is indult több idegen nyelvű képzés. A világban azt látom, hogy míg negyven-ötven éve az olajért, a földgázért, az ásványkincsekért folyt a harc, a jövőben inkább az élelmiszerért, az ivóvízért. A Föld népessége tovább növekszik, miközben a termőföld nagysága, az ivóvízkészlet csökken. Ez felértékeli ezt a területet, a mezőgazdasági képzés fontosságát. Már most sok olyan külföldi hallgatónk van, akik az említett gondokkal sújtott területekről érkeztek, reménykedem tehát a nemzetközi hallgatók számának növekedésében. A város és a környékbeli ipar vonzó, az pedig, hogy az Audi Hungaria nálunk van, hatalmas előny. Az itt tanuló külföldi diákok el vannak ájulva Győrtől, a lehetőségektől. Abban bízom, hogy három év múlva a mostani kétszáz helyett hatszáz-nyolcszáz külföldi tanul nálunk, persze nem tömegképzésben. Ötven országból érkeznek hozzánk diákok, Dél-Amerikától Indonézián és Azerbajdzsánon keresztül a Távol-Keletig, egyszerre víve az egyetem és az ország jó hírét a nagyvilágban. Sokan közülük később például magyarul tanulnak.


– Hogyan áll a Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ beruházása?


– A beruházás egyrészt három épület elkészültét, másrészt egy programot jelent. Folyik a tereprendezés, a csomagvizsgálóban már majdnem egy éve tart a munka, a többi épületbe is folyamatosan költözünk be. Mivel nagyon sokan támogatták ezt a beruházást, ha majd minden kész lesz, szeretnénk az átadásnak megadni a módját. Pontos dátum még nincs, bízunk a tavaszban.


– Korábban több fórumon is hallottam, hogy a Széchenyi hallgatói létszámához képest arányaiban kevesebb állami támogatást kap, összehasonlítva mondjuk a fővárosi nagy egyetemekkel. Lehet ezen változtatni?


– A helyzet javult az évek során. A támogatás egyrészt függ a hallgatói létszámtól, de például az budapesti Műegyetem épületei közül számos műemlék, melyek fenntartása, takarítása többe kerül, mint a Széchenyi objektumaié, tehát oda hagyományosan több pénz jutott. Mi egy hagyományosan szerényen élő egyetem vagyunk, takarékoskodunk. A finanszírozások harmadik részét a kutatási, alapkutatási fejlesztési források adják, abban a programban például, amely az intézmények fő kutatási fókuszát támogatja, nagyon jól állunk. Tavaly ötszázötvenmillió forintos pluszforrást kaptunk ezekre a kutatásokra. A külföldi hallgatók alapján adott költségtérítés szintén fontos tétel, ebben is előreléphetünk. Összegezve úgy gondolom, hogy az anyagi helyzetünk rendezett.


– Egy egyetem költségvetése is olyan, mint egy családé? Az év végén kiderül, maradt-e még vagy éppen mínuszban vannak?


– Év elején készül egy bevételi terv, azt igyekszünk tartani. Huszonnégy éve vagyok itt, nem emlékszem mínuszos évre.


– Mekkora költségvetéssel számolnak most év elején?


– Az állam éves támogatása hatmilliárd forint, ehhez szedünk még össze hat-nyolc milliárdot. Persze egy nagyobb beruházás, mint például az említett digitális élményközpont, már más kalkulációt, külön költségvetést igényel. Ilyenkor az állami vezetőket kell meggyőzni, hogy adjanak több pénzt.


– Bérfelzárkóztatásra is jut forrás?


– Forró téma. Az elmúlt években, Palkovics László miniszter úr érájában évente hétszázalékos bérfejlesztés volt az oktatóknál. A kormányzat mindig hangoztatja, hogy a közalkalmazotti bértábla felülről nyitott, saját bevétel terhére szinte bármennyit adhatunk, csak a minimál meghatározott. A versenyszféra fizetéseit persze nem érjük el, de cserébe viszont csomó érdekes feladatot tudunk adni a kollégáknak. Nem emlékszem rá, hogy a munkatársak anyagi okok miatt hagyták volna el a Széchenyit. Az a szakadék, amely pár éve létezett az iparban és a felsőoktatásban dolgozók között, már nincs meg. És azt is nyugodtan kijelenthetem, hogy elbocsátások nem lesznek, sőt: ötven-száz embert fel kellene vennünk.


– A végére maradt az egyik legerősebb terület: kapcsolatuk az Audival. Merre tart?


– Az Audi fejlődésével a kapcsolatunk is egyre szorosabbá vált. Amikor az Audi belső égésű motorokat gyártott, volt belső égésű tanszékünk; most, hogy az Audi mindent gyárt, mi is bővítettük a repertoárt. Mára minden egyes szervezeti egységünkben ott van az Audi.

Számokban

A Széchenyi-egyetemen 680 körüli az oktató-kutatók száma, 1300 fő további munkatárs van, a hallgatók száma 14 ezer feletti.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!