Bénulás sodorta a tönk szélére a győri családot

„Sajnos nem tudom használni a jobb kezemet, ha alá kell írni valamit, majd a feleségem megteszi" – néz rám bocsánatkérően Zsolnai József, miközben leülünk a konyhában beszélgetni. Igen, ez minden baj okozója, a béna kéz, illetve a stroke, amely okozza. A családapa kőműves és burkoló, novemberben kapott agyvérzést, lebénult, dolgozni nem tudott. A háromgyerekes családnak tartalékai nem voltak, alig pár hónapja költöztek Győrbe a jobb megélhetés reményében.

Az albérletükbe nem tudtak bejelentkezni, ezért a két nagyobb gyerek továbbra is előző lakhelyükre, Banára járt nap mint nap iskolába; édesanyjuk kísérte el őket, munkát vállalni ezért sem tudott. Kidőlt az egyetlen kereső, így nem tudták tovább fizetni az albérletet sem, az a veszély fenyegette a családot, hogy az utcára kerülnek. Végül a családsegítő támogatásával lapunk Jóakarat hídjához fordultak. Olvasóink adománya a legjobbkor jött, nagy bajból húzva ki Zsolnaiékat.

A gyógyulásra várva: Zsolnai József, Zsolnai Felicián, Zsolnainé Nagy Éva már a kifizetett albérletükben ülve.

„Néhány hónap és újra munkába állhatok, sőt, sikerült győri lakcímre bejelentkezni, a gyerekek is Győrben folytathatják a tanulmányaikat" – mondja az apa és bólogat: ha minden igaz, a tartozást kifizetve hosszú távra is rendeződhet a helyzetük.

Már az anya is dolgozik, a legnagyobb, tizennyolc éves gyermek alkalmi munkákkal segít, fizetségéből az édesapa gyógyszereit és napi szükségleteiket fedezik. Amikor albérletükben jártunk, éppen minden gyermek beteg volt, az influenzavírus őket is leterítette. A legkisebb, Felicián már kezdett jobban lenni, és láttuk, hogy az adománynak hála talán a család minden tagjának hangulata derűsebb volt.