Az apáczais útravaló végigkíséri Ferenczi Katalin Mónika pályáját

Édesapánk közel harminc éve klasszikus magyar családi vállalkozásként alapította meg a mai Ferenczi Fémipari Kft elődjét. Először még a garázsban, azután a ház mögötti területen műhelycsarnokot, üzemcsarnokokat építettünk, és a feladatokban természetesen nekünk, gyerekeknek is részt kellett vennünk. Édesapám szerint ugyanis vannak női munkák a fémiparban is, egy oszlopos fúró például szerinte tipikusan női munkaszerszám. Nem csoda, hogy a műszaki vénám is erősödött, és végignézhettem, szüleim hogyan építenek föl egy ipari vállalkozást"

– mondja Ferenczi Katalin Mónika.

Kezdetben még egyik testvér sem tervezte, hogy otthon dolgozik. Úgy nőttek fel, hogy látták, mekkora erőfeszítéssel jár mindez. Nincsenek hétvégék, helyettük reggeltől késő estig tartó feladatok vannak.

Mit lát egy gyerek, a sok munkát, hogy nem mindig mehet el a többiekkel szórakozni. Ezért is erősödött bennem, hogy nem fémmel, hanem emberekkel szeretnék foglalkozni. Az Apáczai-kar nagyon jó választás volt, a művelődésszervezői diplomát kiegészítve a kereskedelemi, marketing- és reklámtanulmányokkal, a felnőttoktatásban kamatoztattam megszerzett tudásomat. Tréningcéget alapítottam, később tanfolyamokkal is kiegészítve a tevékenységünket. Testvérem is önálló vállalkozásba kezdett, de amikor kellett, mindketten besegítettünk a családi cégbe. Gábor kipróbálta magát fémipari vállalkozásnál is, üzemvezetőként dolgozott, egy idő után azonban hazatért. A műhelyben kezdett, aztán lépett egyre feljebb-feljebb, és egy ideig ketten vitték édespámmal a vállalkozást. Évek múltán már akkorára nőtt a cég, hogy magam is bekapcsolódtam a vezetésbe. Eleinte a reklám, a marketing, a pályázatok, idővel a minőségbiztosítás, és egyéb ügyviteli feladatok kerültek hozzám, már ügyvezető tulajdonosként"

– mondja Ferenczi Katalin Mónika.

Azt az elvet fektették le a gépészmérnök végzettségű Gáborral, hogy megpróbálnak együtt dolgozni, de ez nem mehet a testvérség rovására. Ha nem működik, akkor valamelyikünk feláll. A család az első, ez pedig egy munkahely. Még akkor is, ha három évtizedes, közös történet áll mögötte.

Ferenczi Katalin Mónika a cégük által gyártott termékekkel.

Előfordul persze nézetkülönbség kettejük együttműködésében, más a nézőpontjuk, de egy vezető sem engedheti meg magának, hogy egyutas legyen. Vagyis az érzékenység és a keménység egyaránt jelen van mindkettőjük munkájában. Különböző a látásmódjuk, ami jól összeillesztve komoly előnyöket ad a cégnek. Nagyon eltérő habitusúak, másfajta munkastílussal és attitűdökkel, erősségekkel. A munkához fűződő, erkölcsi, emberi alapértékek, amiket a családból hoztak magukkal, azonban közösek.

Igazi áttörést 2013-ban érte el a Ferenczi Fémipari Kft. Akkora már nem fértek el a családi ház környezetében. Telephelyet vásároltak, és az addigi 7-800 négyzetméter után már négyezer négyzetméteren dolgoznak, 30-35 munkatárssal. Három lábon állva, saját termékeket is gyártva, az exportot is felfejlesztve haladnak előre a meghatározott irányok mentén. Klasszikus lakatosipari feladatok, fémtermékek gyártása mellett elektrosztatikus porfestés és a CNC vágások tartoznak a tevékenységeik közé, vízsugaras-, lézer és lángvágás, valamint CNC élhajlítás. Ezek különálló területek, de igény szerint komplex szolgáltatást tudnak így biztosítani ügyfeleiknek. A Széchenyi István Egyetem hallgatói is segítenek új termékek piaci bevezetésében, piacelemzést végeznek a kft-nek.

Az egyetemmel együttműködve több közös munkában veszünk részt. A Menedzsment Campus innovációs hallgatói projektjének keretében például dolgoznak cégünknek diákok, és fontos volt számomra, hogy az Alma Materemről, az Apáczai Csere János Karról is legyenek a csapatban. Fantasztikus látni, ahogy a különböző szakokról érkező széchenyis hallgatók egy adott cég valós problémáját milyen színesen, és hányféleképpen oldják meg, mint ahogy azt is, hogyan állnak hozzá mindehhez. Az apáczaisok inkább globálisan közelítik meg a kérdést, a műszaki karok hallgatói pedig részletekbe menően. Elmondhatom, hogy annak idején mi is nagyon jó évfolyamot alkottunk, és az a látásmód, nyitottság, amit ott kaptam, végigkísér a pályámon. Valóban innovatív iskola volt a tanítóképző már akkor is, kiváló kulturális műhelyekkel, nagyon gazdag tudományos élettel. A mai napig nem felejtem el például a rajzórákat, azóta is szeretek festegetni, és a zene is meghatározó része maradt az életemnek. Azt mondhatom, hogy olyan képzést adott anno a győri tanítóképző, amire mindenkinek szüksége lenne"

– hangsúlyozza Katalin, kiemelve, hogy évfolyamtársai az üzleti életben és a pedagógusi hivatásban egyaránt megtalálták a helyüket, és kimagaslót alkotnak.

A cég vezetésében a tanítóképzőn kapott nyitottságot is nagyon fontosnak tartja, ugyanúgy, mint a lojalitást, a toleranciát, az odafigyelés képességét, az empátiát, a kreativitást. Egy fémipari, gyártó cégnél természetesen a szakmai tudás is nagyon fontos. Végzettség nélkül is elengedhetetlen a műszaki attitűd ahhoz, hogy valaki jó vezető lehessen. Az is kell persze, hogy az ember szeresse a munkáját, legyen képes arra, hogy megtalálja benne a szerethető részeket. Emberekkel foglalkozni önmagában is nagy kihívás.

Végigkísérjük kollégáink fejlődését, sikereit. Amikor egy iskolát befejeznek, vagy amikor házasodnak, gyermekük születik, unokájuk lesz, történik valami szép vagy megrendítő az életükben, egyaránt fontos számukra, hogy közben a munkahelyük stabilitást, biztonságot adjon. Szilárd pont legyen. Emellett a jó munkahelyi légkör is fontos. Arra törekszünk, hogy az esetleges konfliktusokat gyorsan megoldjuk, összetartsuk a csapatot, és legyenek közös, céges napjaink, élményeink"

– részletezi az ügyvezető igazgató.

Ami pedig az utánpótlást illeti, mindegyiküknek vannak gyermekei, Gábornak egy fia és lánya, Katalinnak egy fia. A pályaválasztás küszöbén állnak.

A szüleink sem erőltették, hogy mindenképpen vigyük tovább a családi céget, nem volt dekralálva számunkra, hogy ez az egyetlen út. Meg is csináltuk a vargabetűinket. Hagyták, hogy elkövessük a magunk kis hibáit, megéljük saját vállalkozási sikereinket és kudarcainkat. Ugyanígy mi sem erőltetjük rá akaratunkat a gyermekeinkre. A fiam rendkívül érdeklődő a cég működése iránt, néha talán nagyobb rálátással bír, mint egy felnőtt, de még nincs határozott elképzelése. Az élet fogja megmondani, hogy merre tovább, és szerintem egy jó szülő nem erőlteti bele a gyermekét semmibe. Hadd forrjon ki magától, hogy mivé válik, hol érzi igazán jól magát"

– vallja a cégvezető.

Kifelé menet végigjárjuk a modern gépekkel berendezett üzemcsarnokokat. Mindenkit a keresztnevén szólít, mindenkihez van személyes kérdése. Olyan magabiztos nyitottsággal teszi mindezt Ferenczi Katalin Mónika, amiben a családi értékek, az Apáczai-kartól kapott útravalók, és a vállalkozói szférában eltelt évek tapasztalatai egyaránt ötvöződnek.