A megajándékozott - Ajtókat nyitogató beszélgetések Várszegi Asztrik volt főapáttal

Egy éve Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát visszavonulása adta az ötletet annak a „beszélgetőkönyvnek" a megszületéséhez, amely április 15-én jelenik meg a Lapcom kiadó és a pannonhalmi főapátság közös gondozásában. „A megajándékozott" nem egy hagyományos interjúkötet, sokkal inkább természetes sodrású, baráti beszélgetésfolyam, melyhez lapunk újságírója, Gülch Csaba és a főapát évtizedekkel ezelőtt gyökerező barátsága adott biztos alapot.

A könyv nem elsősorban Várszegi Asztrikról, a főapátról, hanem róla mint emberről és szerzetesről szól, annak minden örömével és kínjával. Egy sajátos időutazás részese lehet az olvasó, amely felöleli a főapát egész eddigi életét, s kiderül, milyen hatások, élmények, események formálták kivételes intellektusát, emberségét. A hit, a kegyelem, a lét, az isteni rend dolgairól folytatott beszélgetéseink egyre több ajtót nyitottak meg mindkettőnk lelkében. Ezeket mindenkor a bizalom kulcsa nyitotta

– mondja a könyv szerzője, Gülch Csaba.

A megajándékozott nem egy hagyományos interjúkötet

Számára is nagy élmény volt megismerni Várszegi Asztrik első, meghatározó istenélményeit, amelyek szép lassan a szerzetesi szolgálat felé terelték a leendő főapátot. Ahogy az is, mit jelent számára az ima, miben áll annak lényege és ereje.

Sugárzó derű

A főapát életének sorsfordító pontjain túl a szerzetesi pálya, a főapáti lét hullámvölgyei és -hegyei is kibontakoznak a lapokon.

Úgy mondanám, hogy sok „hozsánna" és sok „feszítsd meg" váltotta egymást; gyakran felmagasztalták, de sokat támadták is Várszegi Asztrikot amiatt, ahogy Isten szolgálatát és az egyházat képviselte: végtelen nyitottsággal, mások felé fordulással. Az, hogy ennek ellenére egységet és haladást tudott elérni, az mélyen gyökerező, erős hitének köszönhető

– mondja a szerző.

A könyvet olvasva lassan világossá válik az is, minek köszönhető a huszonhét év után leköszönő főapát kivételes népszerűsége – s nem csak a katolikus hívők körében.

Az a belső derű, amely életének minden szeletét áthatja, olyan erejű, hogy mindenki számára láthatóvá válik. Ennek a sugárzó derűnek köszönhető, hogy mindenkit meg tud szólítani, s mind részesülünk belőle. Huszonhét évig volt főapát, de nem kérdés, hogy elsősorban és mindenekfelett ember, aki soha nem akart más fölé emelkedni

– véli a volt főapát beszélgetőtársa.

A kötetből megismerhetjük Várszegi Asztrik hétköznapi, ámde nem kevésbé figyelemre méltó oldalát is, többek között a gondolatait gazdagító utazásokat és szellemi élményeket. Azokat a „nagy találkozásokat", amelyeket a művészetekre való nyitottsága hozott az életébe, akár a zene, akár a kortárs irodalom berkeiben kalandozott.

„A megajándékozott" olvasása során egy őszinte emberi portré bontakozik ki előttünk, miközben magunk is megajándékozottá válunk: értékes gondolatokkal leszünk gazdagabbak, amelyek hosszú ideig elkísérnek.

A végső virradat előszele

Hogy ki részesül Jézus húsvétjában, személy szerint lehetetlen megnevezni. Egy bizonyos: senki sincs kizárva belőle. De sokszor – talán legtöbbször – épp azok nyerik el, akik látszatra a legelhagyottabbak, a legkevésbé érdemesek rá. A húsvét nem ismer konvenciókat, irgalmával áthág minden, mégoly véglegesnek tűnő határt. Ő a végső virradat előszele. Ott fújdogál, ahol akar. Az ember csak megtapasztalhatja érintését, de útjait ki nem fürkészheti. A végtelen Isten és a véges ember drámájában ez a kifürkészhetetlenség Isten szeretetének örök előjoga. Megértenünk lehetetlen, de bármelyikünk megbizonyosodhat róla, s ez a bizonyosság nemcsak a világ szeszélyeit és esetlegességeit, de bensőséges erejével még törvényeinek bizonyosságát is véghetetlenül felülmúlja."

(Részlet a könyvből.)

Az életre vezető út

A világban, amelybe születünk, kísértések veszik körül az embert. Hamis késztetések még jobban próbálják beleplántálni, »légy önmagad!«, »bontakoztasd ki önmagad!«. Ez egyrészt igaz és fontos, másrészt az önpusztítás útja is lehet. Te szerezd meg a nagyobbat, te légy ügyesebb, gazdagabb. Mind-mind olyan emberi vágy, olyan igény, amit ha kielégítünk, még nagyobb éhséget, ezáltal még nagyobb békétlenséget terem. Az ember megpróbál szembenézni az önzésével, ami nem azonos az (helyes) önszeretettel. Az embernek meg kell tanulni igazán és helyesen szeretni önmagát. Jézus a kétszer kettő józanságával különböztet. Azt mondja, két út van: a keskeny és a széles. Az első az életre vezet. Ezen járnak azok, akik próbálnak megküzdeni önmagukkal és vállalják keresztjüket. A széles út azoké, akiket a környezet, a divat, a felszín tévútra csábít. Nem tudják elfogadni saját kicsinységüket, vágyaik azonnali csillapításra vágynak, ezért állandó nyugtalanságban élnek. Telhetetlenek, így békétlenek. Azt is mondhatnám, hogy ez az önmegváltás zsákutcája."

(Részlet a könyvből.)