A közösség építése is a feladata

„Plébánosként azt gondolom, hogy a falvainkban szinte mindenütt újra kell építeni a közösséget, de ez meghaladja az egyházközségi kereteket" – vallja Szabó Gyula. Az említett célkitűzést szolgálja az 1993-ban létrehozott mezőörsi Magyar Műhely Alapítvány, amely az elmúlt időszakban segítette a kistérség, a térség, a megye, a régió polgárosodását, támogatta a helyi társadalmi szervezeteket, konferenciákat, előadásokat szervezett és kapcsolatokat épített más szervezetekkel.

– Tevékenységünkkel, programjainkkal azokat is el tudtuk, tudjuk érni, meg tudjuk szólítani, akik például nem járnak templomba, de nyitottak az értékek felé. Így lépésről lépésre sikerül építeni az egymás közti kapcsolatokat, amelyek a magyar hagyományok, a keresztény értékek, a viselkedéskultúra megismertetését szolgálják – említette az atya, aki az alapítvány kuratóriumának az elnöke. – Szerintem egy plébánosnak a tágabb értelemben vett közösségépítés is a feladata lenne és nem pusztán a vallási szertartások elvégzése, a hittan-

órák megtartása.

A mezőörsi alapítvány általános iskolát és gimnáziumot is tart fenn, ami falusi viszonylatban nagyon ritka. Az intézménybe huszonöt településről járnak diákok, elsősorban Győr, Bábolna, Pannonhalma és Kisbér térségéből.

– Nagyon félreértik azt a fogalmat, hogy a gyerekek, a fiatalok számára manapság mi jelent hátrányos helyzetet. Ezt nem fizikális, hanem szellemi és lelki értelemben kell érteni. A magas kultúra kismértékben jelenik meg a magyar iskolákban, de még az egyetemi képzésben is nagyon nagy hiátus mutatkozik. Az alapítványi iskolánk egyik fontos feladataként ennek pótlását határoztuk meg.

A kitüntetett pap az alapítványi és az iskolai munka mellett elkötelezetten kutatja az 1945 utáni egyházi múltat, számos könyve jelent meg a témában.

– Szinte semmiféle szemléletváltás nem történt kilencven óta. Be vagyunk zárva a kommunizmus által ránk rakott gondolatiságba, liturgikus keretekbe, a szertartások keretébe. Emiatt nem tudjuk igazán hatékonyan megszólítani az embereket. Annak idején néhány társammal azért kezdtük el ezt a kutatómunkát, hogy lássuk ennek a helyzetnek a gyökereit, lássuk azt, hogy miért nem tudunk kitörni ebből a zártságból – hangsúlyozta a plébános.

– Az átnézett tetemes iratanyag alapján jól láthatók az összefüggések a régi rendszer által ránk erőltetett szemlélet és a mai egyházi szemlélet között. Ezen változtatni kellene. A kutatás másik célja, hogy végre nézzünk szembe azzal, milyen hibákat követett el a papság, az egyházi vezetés a Kádár-rendszerben és tanuljunk ebből. A harmadik ok, hogy bemutassuk azokat a vértanúkat, akik így vagy úgy a kommunizmus áldozatai lettek, és példaképül állítsuk őket a mai fiatal papság elé. Ennyivel tartozunk nekik harminc évvel a rendszerváltás után.