TAPS-díj - Életre kelt mesevilágok a színpadon

Kocsis Rozi: a jó mese a felnőtteknek is szól 

Kocsis Rozi, a győri Vaskakas Bábszínház igazgatója ezúttal az Ilók és Mihók című előadás kedvéért ült a rendezői székbe. 

– Közel áll a szívemhez ez a bolondos népmese, melynek segítségével kinevethetjük a saját balgaságainkat is – ami lényeges, mert a humor elengedhetetlen része az életnek. Néha mindnyájunknak bele kell néznünk abba a bizonyos görbe tükörbe – kezdte a rendező.

 – Fontosnak tartom azt is, hogy az évadot egy bohókás előadással zárjuk azért, hogy a gyerekek mosollyal az arcukon, elégedetten távozzanak. Számomra ez egy igazi örömmunka volt. A legnagyobb fejtörést a színpadra állításnál az jelentette, hogy azt a rengeteg ötletet, ami felmerült a próbák során, formába önthessük. Igyekszem kellő rugalmassággal viszonyulni az alkotási folyamathoz, de ügyelni kell arra is, hogy ne essünk túlzásokba. A jó előadás akkor üt, ha feszes és megvan a ritmusa. 

 Az inspirációm maga az élet, amelyet az irodalom, a művészetek és a problémák táplálnak. Rendezés közben bőven merítek ezekből és abból a gazdag népmesei világból is, melyre bátorsággal tudok támaszkodni. Ezek a történetek többrétegűek és örök érvényűek. Olyan tudást őriznek, amelyeket kezdetben szájról szájra adtak tovább, de a mai napig is aktuális igazságokat tartalmaznak. Az én hitvallásom az, hogy a jó gyerekmese a felnőtteknek is szól – nyilatkozta Kocsis Rozi. 

Az Óz látványtervezője: Svila Velichkova volt. Fotó: Orosz Sándor

Markó Róbert: önmagunk kulcsai vagyunk 

Markó Róbert, a TAPS-díjra jelölt Óz című darab rendezője 2010-ben kezdett el dramaturgként dolgozni a győri Vaskakas Bábszínházban. Az évek múlásával pedig nem csupán a társulat vált a családjává, hanem a város is egyre inkább a szívéhez nőtt.

 – Az Óz egy sokszereplős, nagyszínpadi, zenés előadás, melyet önmagában is nagy kihívás volt színre vinni, de ezzel a darabbal új utakra is léptünk, mivel a Vaskakas Bábszínház berkein belül először csináltunk kvázi musicalt. Hozzátenném, hogy az egész stáb nagyon akarta ezt a darabot, ami azért is sikerülhetett ilyen jól, mert mindenki kimozdult a saját komfortzónájából annak érdekében, hogy valami új születhessen – mesélte Markó Róbert.

Az Ilók és Mihók című bábos előadás sok humorral és Rab Viki zenéjével.

 – Nem véletlen az sem, hogy Óz története az egész világon a mai napig töretlen népszerűségnek örvend. Egy olyan igazságot őriz, mely keresztülível a generációkon: vagyis az a képesség, amit máshol keresünk, az bennünk van, nekünk annyi a dolgunk, hogy észrevegyük és éljünk vele.

 Markó Róbert kedvenc emlékeit is örömmel idézte fel nekünk.  – Az egyik legerősebb jelenet számomra az Óz című darabból az a rész, amikor Smaragdváros kapui kitárulnak – a színpadi tér életre kel és a szemünk láttára történik meg a varázslat, az átalakulás. Fontos, hogy megkapó legyen a látványvilága a darabnak, mert a legszigorúbb zsűrit számunkra a gyerekek jelentik, akik nem rejtik véka alá az előadással kapcsolatos érzéseiket – mindig őszinték és nyíltak. A TAPS-díj számomra egy tőlük és a szüleiktől érkező különleges elismerés – ők a legfőbb ítészeink. 

Michac Gábor látványtervező Tengely Gábor rendező oldalán tanult bele a szakma finomságaiba, így nem csoda, hogy a Hamupipőke című darab színrevitelénél is kitűnően érezték egymás rezdüléseit. Mi sem példázza ezt jobban, mint a darab sikere, melyet a Kisalföld TAPS-díjára is jelöltek a legjobb látványtervező kategóriában. 

– Az évek során sokat változott a bábszínházak világa. Az előadásoknak pedig alkalmazkodniuk kell az új igényekhez: ma más behatások érik a gyerekeket, mint 5 vagy akár 10 évvel ezelőtt, így másképp is kell kommunikálni velük. A hagyományos darabok helyett sokkal több látványra éheznek a gyerekek – fel kell vennünk a versenyt a rajzfilmekkel. Szerencsére a látványtervezés egy olyan komplex munka, mely a különböző művészeti ágak segítségével képes erre. Ez ad egyfajta szabadságot, és arra sarkall, hogy mindig új dolgokat hozzunk létre.

 Az egyik legkedvesebb emlékem az első jelmezpróba, amikor a főszereplő, Nagy Petra meglátta a ruháit – melyeket a viktoriánus kor ihletett – és szinte elsírta magát örömében. Ez számomra is egy megható pillanat volt. A legnehezebb feladatot a tér betöltése jelentette, melyet végül a fény, az árnyjátékok segítségével érzékeltettünk. Itt pengeélen kell táncolni, hogy tökéletesek legyenek az arányok – mondta Michac Gábor, aki nagy elismerésnek éli meg a TAPS-díj-jelölést.