A megyei értéktárban a 240 éves győri pedagógusképzés

Dr. Fekete Dávid alpolgármester köszöntőjében kiemelte, hogy a tanítóképzés napjainkban egy modern, dinamikusan fejlődő egyetem kereteiben valósulhat meg. A Széchenyi-egyetem ilyen jellegű működése, helyi társadalomban való részvétele a garancia arra, hogy az évszázados értékek jó helyen legyenek, és szolgálni tudják Győr fejlődését. Dr. Komlósi László Imre, a Széchenyi István Egyetem rektori megbízottja felidézte, hogy Mária Terézia jóvoltából verhetett gyökeret a magyar intézményesített tanítóképzés. Beszélt Apáczai Csere János életútjáról, hangsúlyozva, hogy a kar méltán viseli Apáczai nevét.

Dr. Pongrácz Attila dékán vette át a Megyei Értéktár emléklapját Dr. Pethő Pétertől. Fotó: Májer Csaba József

Dr. Pongrácz Attila dékán emlékeztetett arra, hogy a Ratio Educationis elfogadását követő évben 1778. július elsején a protocollum tanúsága szerint tizenkilenc hallgató iratkozott be a győri tanfolyamra. A szakmai elkötelezettséget, az erkölcsi példamutatást, a konzervativizmust és az innovációt említette, mint a tanítóképzés kulcsszavait. Az 1778 óta letelt 240 év gerincét az az emberi értékfejlesztési tevékenység jelentette, amely alapvetően a tanítóképzésben testesült meg. A XXI. század elejére ugyanakkor egy dinamikusan fejlődő, a pedagógusképzési területen túl elsősorban a társadalom- és bölcsészettudományi diszciplínák felé nyitó oktatási kínálat is megjelent a karon. A klasszikus tanítói értékek jelentik azt a szilárd alapot, amelyre építve hozható létre és tartható fent egy dinamikusan fejlődő modern kar és egyetem.

Az elmúlt közel két és fél évszázadban, Győrben végzett tanítók életükkel, tevékenységükkel bizonyították, hogy a kitartó, pontos, következetes, műveltséget, értékeket és erényeket megalapozó munkájuk nélkül nincsenek kiváló szakemberek, tudósok, mérnökök, nincs jól működő társadalom. Büszkék vagyunk arra, hogy az Apáczai Csere János Kar a Széchenyi István Egyetem történetileg és kulturálisan Győr városába és a tágabb régióba is jól beágyazott kara lett. Ennek a folyamatnak részese volt az a több mint húszezer tanító, akik életpályájukkal a hazai tanítóképzés értékeit gyarapították és tevékenységükkel mindig az igazság keresését tartották szem előtt"

- mondta a dékán, megköszönve az elődök munkáját.

Dr. Pethő Péter, a megyei körgyűlés alelnöke, a Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár Bizottság elnöke bejelentette, hogy a megyei értékek sorába emelték a 240 éves győri tanítóképzést, elismerve, hogy a megyerikumok között helye van, és átadta Dr. Pongrácz Attilának az erről szóló emléklapot.

Blazovicsné Varga Marianna, a Győri Tankerületi Központ igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy a fenntartásukban működő hetven köznevelési intézményben, 109 feladatellátási helyen 3300 pedagógus és pedagógiai munkát segítő munkatárs foglalkozik 25 ezer tanulóval. Köznevelési intézményeik örömmel fogadnak hallgatókat gyakorlatra, mentorálásra, és várják a végzősöket munkavállalóként is. Együttműködnek oktatók és hallgatók kutatómunkájában, környezetvédelmi, pályaorientációs programok kapcsán, iskolakert projektek megvalósításában.

Dr. Pukánszky Béla hosszasan méltatta a győri tanítóképzést. (Fotó: Horváth Márton)

Köszönettel tartozunk azért a nyitottságért és rugalmas hozzáállásért, amivel köznevelési intézményeink nevelő-oktató munkáját segíti, támogatja az egyetem. A már végzett tanítók számára indított matematika és természettudományos műveltségterületi képzés nagymértékben hozzájárul a hiányszakos pedagógusok pótlásához"

– hangsúlyozta a tankerületi igazgató.

A tudományos emlékülésen az Apáczai Csere János Kar oktatói, hallgatói, és az Öveges Kálmán Gyakorló Általános iskola tanítói, tanárai, valamint az iskola diákjai adtak ünnepi műsort, majd a rendezvény a meghívott vendégek előadásaival folytatódott.

Prof. Dr. Pukánszky Béla, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára felelevenítette a győri tanítóképzés 240 éves történetét – mindezt a hazai neveléstörténet kontextusába ágyazva. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jött létre Győrben az Apáczai-kar elődje, egészen 1778-ig kell visszamennünk az időben. Akkoriban döntöttek úgy, hogy a kor elvárásaihoz közelítik a hazai oktatásügyet, ami azt jelentette, hogy normaiskolákat hoztak létre az ország több pontján, Bécsben, Pozsonyban, Budán, Nagyváradon és Győrben is. Ezekben az iskolákban a tanítójelöltek egy 3-4 hónapos tanfolyamon vettek részt, a kurzusok szemeszterenként indultak. Így teltek az első évtizedek.

A 19. század során aztán egyre több helyen alakultak középszintű, több éves képzést nyújtó, katolikus- és állami alapítású tanítóképzők (többek között Esztergomban, Pécsett, Szegeden, Miskolcon, Pesten), miközben a normaiskolák tovább működtek a korábbi helyszíneken a megszokott rendben. A fordulatot a népoktatási törvény hozta el 1868-ban, amely előírta, hogy az ország területén 20 tanítóképzőt kell felállítani. Az egységesítésnek a győri normaiskola is része lett, így 1868-tól itt is elindulhatott a hároméves középszintű tanítóképzés. Ezután nagyot ugrunk az időben: a fejlődés következő lépcsője 1959-ben a Felsőfokú Tanítóképző Intézet, majd 1975-ben a Tanítóképző Főiskola cím lett. Az előadó kiemelte, Győrben példaértékű modell alakult ki az idők során, amely a központi akaratot mindig követte, de a helyi sajátosságoknak is engedve, nagy szakmai alázattal próbált minél kompetensebb pedagógusokat kibocsátani az intézmény ajtaján.

Dr. Podráczky Judit, a Kaposvári Egyetem pedagógiai karának dékánja a tanító szerep múltjáról, jelenéről és jövőjéről adott áttekintést. Elsőként a tanítókra háruló többletfeladatokról beszélt. A Néptanoda lap álláshirdetéseiből csemegézve kiderült, 100 éve is parttalan elvárások voltak a tanítókkal szemben, amelyet anyagi megbecsülés akkor sem követett. Az egyetemi docens a szocializmus idejéből is idézett egy szöveget, miszerint a gyakorló éves tanítójelöltek feladata többek között tánckör vezetése, varró- és egyéb tanfolyamok vezetése, községi ünnepségek rendezése, segítség TSZ-szervezésben, népszámlálásban, állat-összeírásban, aratáson közreműködés, békekölcsön jegyzése, közös televíziózáskor kultúrházban felügyelet ellátása, valamint takarékbélyeg-gyűjtés volt. A rendszerváltozást követően is maradtak plusz kötelességek, csak amíg korábban ezek inkább közösségszervező és kultúraátadó funkciók voltak, a hangsúly a ’90-es évektől az oktatás irányába, tehát a szakmai feladatok felé tolódott el. Ma pedig a következő speciális szerepek merülnek fel a tanítók kapcsán: pályázatíró, animátor, terapeuta, tehetségfejlesztő-szakértő, mediátor és így tovább.

„Az iskola nem mondhat le nevelési funkciójáról, bármekkora is a hangsúlyeltolódás jelenleg az oktatás irányába" - vallja Dr. Podráczky Judit. (Fotó: Horváth Márton)

És hogy milyen lesz a jövő tanítója? Dr. Podráczky Judit szerint nehéz megmondani. Egy biztos, a felnövekvő generációkkal egészen másképp kell majd bánni, mint a korábbiakkal. A mai gyerekek már a digitális média aktív felhasználói. Ingerfalók, azaz az élénk információkat tudják csak befogadni, minden mást unalmasnak, érdektelennek tartanak. Egyfajta információs türelmetlenség jellemzi őket, azaz, ha nem kapják meg az elvárt tempóban az információt, frusztráltság lesz úrrá rajtuk és továbbállnak. Emiatt a korábbi didaktikát és eszközöket ki lehet dobni az ablakon, teljesen új megoldásokra van szükség. Fontos továbbá, hogy a szerepét keresgélő, bizonytalan szülőkkel partneri kapcsolatot építsen ki a tanító, hiszen amíg a pedagógus és a szülő ellenségek, nem lehet a nevelésben előrelépni. A dékán asszony szerint fokozott figyelmet kell fordítani a különleges bánásmódot igénylő gyerekek segítésére, továbbá az érzelmi- és szociális kompetenciák fejlesztésére is.

"Aki fát ültet, a jövőre gondol" - mondta Dr. Pongrácz Attila, az Apáczai-kar dékánja. A sajmeggy facsemetét a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. ajánlotta fel. (Fotó: Horváth Márton)

Az ünnepség a Tanító- és Tanárképző Tanszék neveléstörténeti pályázatának díjkiosztójával és emlékfa-ültetéssel zárult.