A Győri Balett jelöltjei: nem vesznek össze azzal, aki elnyeri a TAPS-díjat

Megalkuvás nélkül 

Kardirex-díj után Audi Minőségi Táncművészeti Díj – nem alakultak rosszul a dolgai a közelmúltban az Ukrajnából származó Tetiana Baranovskának, aki kijevi és herszoni tanulmányokat, spliti szerződéses szereplést követően éppen öt esztendeje lépett először a győri közönség elé. Alig néhány hónappal a győri autógyár elismerése után pedig megkapta a jelölést a tökéletességet jelképező gömbre is. Pedig esküszik rá, hogy nem tett mást, mint eddig, csupán ugyanúgy próbálta kihozni magából a maximumot, mint a megelőző időszakban. Lehet, hogy éppen ez a megalkuvás nélküli akarat az, amely felkeltette a figyelmet a 27 éves korára észrevehetően beérő, nap nap után szem előtt lévő táncművészre? 

„Egyik legmeghatározóbb emlékem, amikor 16 éves koromban Kijevben gyermekdarabra beugró szereplőt kerestek iskolánkban. Nagyon örültem, hogy kiválasztottak, de az első színházi próba alkalmával hideg zuhanyként ért, amikor kiderült, hogy két nap betanulással, nagy közönség előtt kell majd helytállnom egy fontos szerepben. Az akkori előadások után éreztem először, hogy van értelme annak a munkának, amelyet édesanyám tanácsára kisgyermekként kezdtem el. Nem voltak kiemelkedő adottságaim, de mindig megfogadtam a mesterek nekem szóló és a társaknak címzett tanácsait is, mert tudtam, hogy nekem a sikerhez az átlagosnál többet kell tennem. Nagyon örülök a szóló győri szerepeimnek A skarlát betűben, a PianoPlaysben, a Romance-ban, és az összes többinek is, mert a balett sem csak főszerepekből áll. Egyébként pedig a munka mellett a gondolataim a nyár körül forognak, amikor is megtartjuk az esküvőnket Engel-

brecht Patrikkal…" – hangzik a táncművész önvallomása. 

Érzelmes karakterek 

Hat esztendeje szinte elképzelhetetlenek a Győri Balett előadásai Engelbrecht Patrik nélkül, ám érdekes módon most először jelölték díjra. A 26 éves táncos csak viszonylag későn, 13 évesen ismerkedett meg a balettal, de onnantól kezdve a mindennapjai főszereplőjévé vált. Elköteleződésének szikrája az volt, amikor a fővárosi Thália Színház Diótörő című előadásában láthatta a húgát táncolni. Annyira megtetszett neki az egész előadás miliője, hogy úgy érezte, szeretne ő is a részesévé válni annak a különleges világnak – csak azon aggódott, hogy már későn született meg benne az elhatározás. Sorsfordító volt a sikeres felvételi vizsga, illetve Dózsa Imre Kossuth-díjas balettművész és akkori főigazgató szavai, miszerint Patriknak ott a helye a Magyar Táncművészeti Főiskola falai között. Mindez időben történt, népszerű tagja a Győri Balettnak, miközben húga sikeres szállodavezető Brüsszelben… 

„A főiskola utolsó éve nálunk is az elhelyezkedésről szólt, és bár volt egy ajánlatom Belgrádba, a győriek akkor játszott és általam látott darabjainak hatására választottam a folyók városát, és az eltelt idő csak megerősített a döntésemben – tér vissza a győri kezdetekre. – A Szentivánéji álomban több szerepet is táncolhattam, nagyon szerettem az Uneven – Kizökkent előadását, kedvencem volt A terem is, a Bolerót pedig mindmáig élvezhetem. A skarlát betű második szereposztásában betanultam Dimmesdale tiszteletes szerepét és bár végül nem került sor az eljátszására, a próbákon éreztem először, hogy igazán az érzelmekkel telített karakterek megformálása a sajátom. A mostani, első jelölést talán a Black to Say Silence, azaz a Sötét, csönd előadásunk kifejező, különleges mozgásformát igénylő Angyal szerepének köszönhetem. Kedvencem még a PianoPlays is, ahol a tánctechnikai kihívások mellett szerelmi kettőst táncolhatok csodálatos menyasszonyommal. Nem titkolom, én is nagyon izgatottan várom a júliusi esküvőnket, s ha Tetiana vagy én nyerem el a TAPS-díjat, jó érzéssel tölt el, hogy mindenképpen együtt örülhetünk a sikernek…" 

Balról: Tetiana Baranovska, Engelbrecht Patrik, Tatiana Shipilova, Gémesi Máté

Béke és boldogság

Tatiana Shipilova ritmikus gimnasztikával kezdte a mozgást 7 évesen Voronyezsben, édesanyja tanácsára fordult a balett felé. Nagy örömét lelte benne, mert 13 évesen már sikerrel felvételizett a szentpétervári Vaganova Balett Akadémiára. Sóhajtva mondja, nem volt könnyű időszak a családtól távol, az orosz metropoliszban élni és tanulni, de a város kulturális sokszínűsége és színvonala, a neves mesterek tanításai kárpótolták a viszonylagos magányért. A diploma után a helyi Tachkin Társulatnál kezdett, majd egy szerelem hozta Magyarországra.

„A győri próbatánc után megkaptam a lehetőséget – foglalja össze győri hat évét a 28 éves táncművész. – Azóta nagyon sok minden változott az életemben, rengeteg sikeres előadásban lehetett részem. Minden szerepemben megtaláltam a szépséget, a Szentivánéji álom, az Uneven, az Antigoné és a Black to Say Silence című előadásokban szólót táncoltam. Remélem, lesz még lehetőségem sok érdekes karakter megformálására a színpadon. Nagy örömömre szolgál a TAPS-díjra való jelölésem, hiszen ez egy visszajelzés szakmai munkámról, hogy a művészetem elér a közönségig."

Megszolgált próbaidő 

A Duna melletti Vácon látta meg a napvilágot Gémesi Máté, és bár ötéves korában beíratták jazzbalettra Jeszenszky Endréhez, sokáig a táncnál sokkal jobban érdekelték olyan szórakoztatóbb „műfajok", mint a foci, a karate, a kerékpározás, valamint az autós- és a motorosversenyek. A testvére járt Sárközi Gyula balettművész Madách Musical Tánciskolájába, Máté néha elkísérte, míg egy szép napon a mester megkérdezte, lenne-e kedve megpróbálni. Kapott fél év próbaidőt, amelyet egyrészt jól használt ki, másrészt elkezdődött a máig tartó vonzalma a balett iránt, így az általános iskola hatodik osztályát már az akkor még táncművészeti főiskolának nevezett intézményben kezdte, és ott diplomázott 2013-ban. 

„A győri próbatáncot először nem követte folytatás, néhány hónap elteltével azonban telefonon feltették a nagy kérdést, hogy volna-e kedvem csatlakozni a Győri Baletthoz. Persze hogy volt… Tény, az eltelt több mint fél évtizedem nem a kiugróan hangos sikerekről szólt, mert el kellett telni ahhoz egy bizonyos időnek, hogy megtaláljam az önbizalmamat és megfeleljek a szerepek által kapott bizalomnak. Szívesen játszottam a gyerekdarabokban, így A vaskakasban vagy a Szegény Dzsoni és Árnikában is. Mára már elérkeztem arra a szintre, hogy nem számít, éppen klasszikus vagy kortárs szerepet kell megformálnom. Ebben az évadban a Black to Say Silence című előadásban jutott számomra nagyobb feladat, és azt hiszem, ennek köszönhetem a TAPS-díjra jelölést" – fogalmazza meg hivatása lényegét a 25 éves Gémesi Máté. 

Szavazzon itt >>