Győr és környéke

2018.05.07. 13:25

Segítő kéz Kisalföld-kampány- Olyan készülékre gyűjtünk, amellyel a haj elvesztésétől kímélhetők meg a daganatos betegek

A Kisalföld újabb kampányával a rákos betegek sorsán szeretne segíteni. Cikksorozatunk mai részében azt a készüléket mutatjuk be, amely a hajhullást képes számos páciensnél megelőzni.

Sudár Ágnes

Rövid volt április 13-a előtt is a hajam, amikor a kezelésem elkezdődött, de hiányzik. Szeretném még vagányra, kócosra zselézni, olyanra, amilyen a kemoterápia előtt is volt a frizurám"

– mondja Bankó Heni a győri Petz-kórház onkológiai osztályán. Agydaganatot diagnosztizáltak nála, a kezelését azonnal megkezdték. A haját elveszítette, de a hitét nem, hogy meggyógyul. Mert van dolga az életben, s egy 14 éves kiskamasz várja haza. Érte, róla, s minden daganattal küzdő betegről szól a Kisalföld  kampánya.

Ha van kibe, mibe kapaszkodni, a gyógyulásba vetett hit sem veszik el. Fotó: H. Baranyai Edina


A hajhagymák „lefagyasztása" nem új keletű felfedezés, az orvostudomány (a hazai is) már évtizedekkel ezelőtt alkalmazta. A nyolcvanas években még mélyhűtött jégzselét helyeztek a betegek fejére, amellyel némi eredményt el lehetett érni, de korántsem olyan hatásfokút, mint most. Az időutazásban dr. Pintér Tamás, a győri Petz-kórház onkológiai osztályának vezetője vesz velünk együtt részt.


 Kísérletekkel bizonyítják


A győri onkológia osztályvezető főorvosa megszámlálhatatlanul sokszor kapta meg a kérdést a betegeitől: megúszható-e a haj elvesztése a kemoterápia során? Rendre azt kellett hogy mondja: nem. Mostantól remélhetőleg másképp lesz.


A készüléket, amelyet szeretnének megvásárolni, egy amerikai cég, a Paxman fejlesztette ki. Honlapján ez olvasható: „A fejbőr hűtése a világon elfogadott kezelés, évente több tízezer betegnél alkalmazzák. Az ehhez használt »hideg sapka« története több mint 30 évre nyúlik vissza, 1973–2003 között 56 kísérletet végeztünk, hogy széles körű klinikai vizsgálatokkal támasszuk alá a hatásosságát."


A Paxman 1997-ben vezette be saját eszközét, az átlagos elégedettségi ráta az évek során 56 százalékról 73-ra nőtt. Ma már 32 országban használják azt a készüléket, amelyet Győrben is meg szeretnének vásárolni. S az elégedettségi ráta nyolcvan százalék körülire emelkedett.


Nem mindegy


Dr. Pintér Tamás a szakirodalmat idézve felsorolja azt a négy attitűdöt, amellyel a páciensek a betegségüket fogadják. Az első csoport felveszi a rákkal a harcot, a második nem vesz tudomást róla, a harmadik elfogadja, a negyedik viszont a reménytelenségbe süpped. Az első és az utolsó csoport közötti eredményességi mutatók között csaknem húsz százalék a különbség, tehát nem mindegy, hogy a betegek motivációját – azt is mondhatnánk, hogy „harci kedvét" – mennyire sikerül megőrizni a kezelés során. Márpedig ebben a folyamatban a haj elvesztése/megőrzése nagy kérdés. Mészey Bea történetén keresztül most önök is láthatják:


 Először sírtam

A kemoterápiát először nem akartam, de a fájdalom erősebb volt. Az első alkalom után a középhosszú hajamat leborotváltam, csak egy »kontrollcsoportot«, középen egy punktaréjt hagytam meg. Lányom fém nyakláncot is adott kölcsön, meg fülbevalót, szemhéjspirállal csináltam a taréjt, úgy mentem a második kemóra. Sírtak a nevetéstől a nővérek, a betegtársak is, s én így próbáltam leplezni magam, magunk előtt a fájdalmat. Mert iszonyatosan fájt a hajam elvesztése. Ez egy nő éke, bárki bármit is mond. A harmadik kemoterápiára már kopaszon mentem, s onnantól folyamatosan borotváltam a hajamat, mert nem akartam apró pihéket érezni. A családomnak is meg kellett szoknia ezt a látványt, mert otthon sem hordtam kendőt, parókát. Mindenkinek nehéz volt, de talán a lányom volt túl rajta a legkönnyebben. A fiaim és a kedvesem tovább őrlőd-

tek. Láttam rajtuk. Soha annyi puszit nem kaptam viszont a fejemre, mint abban az időszakban."


16–18 nap


Hány és hány asszony tudná ugyanezeket a mondatokat felidézni, s nagyon sok férfi hasonlóképpen megszenvedi ezt az időszakot. Pintér főorvos tudja, nagyon sokat számít, hogy lelkileg felkészítse őket erre, de teljesen ez lehetetlen. „Általában a kemoterápia kezdetétől számítva tizenhat-tizennyolc nap után hullik ki a haj" – mondja fel az ismert diagnózist. S ezzel elértünk oda, ami ettől a mondattól megkímélheti az orvost és a pácienst is.


Nem minden kemoterápiánál hatásos a Paxman-készülék – ezt is le kell szögezni. A gyógyszertől függ, amelyet használnak. Az emlő- és petefészekrákos betegeknél szinte bizonyos, hogy jól, hatásosan használható, pedig nálunk szinte száz százalékban prognosztizálható lenne a haj elvesztése.


Tabuk nélkül


S ha már tabuk nélkül beszélünk a várható fejleményekről, azt is le kell szögezni, hogy a hideg sapka viselése nem kellemes dolog. Csak annak érdemes elvállalnia ezt a pluszkezelést, aki számol azzal, hogy egy-egy kemoterápia két-három órával is elhúzódik. Merthogy a kezelés megkezdése előtt fél-egy órával, illetve utána egy-két órával még viselni kell a gumisapkát. A fejet folyamatosan hűtik le, amíg eléri a megfelelő hőfokot.

 S azt is tudni kell, hogy ha valaki megszakítja a sapka használatát – akár csak egy alkalomra –, akkor sajnos az eredményről is le kell mondani. Tehát muszáj végig viselni a kemoterápiás kúrák során.


Egy készülékhez egyszerre két beteg ültethető, tehát 4–6 órás terápiaidővel naponta négy pácienst lehet ellátni – ha két készüléket sikerül vásárolnia a győri onkológiának, akkor naponta nyolc beteget kezelhetnek így a Petzben. A magyar páciensnek ezért nem kell fizetnie, de azért jó tudni, hogy például az Egyesült Államokban, ahol a társadalombiztosításnak ez nem a része, 3–5 ezer dollárba kerül egy teljes (többkezeléses) terápiánál a pluszszolgáltatás.

Négy éve küzd a kórral az anya, aki jelenleg is kórházi kezelésre szorul. Fotó: H. Baranyai Edina

Az onkológia szerepe


A győri onkológiai osztálynak részben arra kell figyelnie, hogy az érintett betegeket úgy rendelje be a kezelésekre, hogy mindig legyen számukra hely a készüléknél. A szakápolókra hárul elsősorban az a feladat, hogy a betegeknek ezt a pluszszolgáltatást biztosítsák, s figyeljenek közben is rájuk.


Nyilván sokakban felmerül, hogy ennek a kezelésnek – mégiscsak fagyasztásról beszélünk – lehet-e olyan mellékhatása, hogy áttétek képződését idézi elő a fejben. A válasz az, hogy nem, ilyen veszély nem fenyeget.


Egy készülék ára ötmillió forint, erre gyűjtünk tehát. Mivel a használt eszközök nem amortizálódnak – a sapkák például langyos vízzel moshatók egy-egy kezelés után –, ezért a működtetésük és fenntartásuk nem terheli az intézmény büdzséjét. Minden szempontból megéri a befektetést, még úgy is, hogy a daganatos betegek sorsának javítása pénzben nehezen mérhető. Jóakaratban viszont nagyon is.


A Kisalföld keddi számában találják majd meg azt a sárga csekket, amelyen, ha lehetőségük van rá, feladhatják a jóakarat forintjait. Mint mindig, ezúttal is a Lapcom Média Alapítvány (Jóakarat hídja) számlájára érkeznek a forintok.

Cikksorozatunk következő részében a rákkal való küzdelemről tabuk nélkül beszélünk egy szakorvossal és a betegével, őszinte válaszaik célba érnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!