Győr és környéke

2018.05.22. 13:04

Kisalföld-kampány - Magánemberek, családok, munkahelyi közösségek fogtak össze a közös célért

Így mondhatjuk ki újból: köszönjük!

Az elmúlt két hét, amióta a „Segítő kéz a rákbetegeknek" kampány elkezdődött, nyilvánvalóvá tette, hogy az akció sikere mögött megrázó és megható emberi sorsok, kimondott vagy magunkban eltemetett történetek állnak. Egy közös szál azonban szinte mindenhol felsejlik: a köszöneté, amelyet most kimondanak azok a betegek – illetve hozzátartozóik –, akik meggyógyultak a betegségből. S azok is, akik a harcukat most vívják a rákkal.


Akit kérdeztünk, azt mondta: támogatása tulajdonképpen hangok nélküli köszönet azoknak, akik megmentették az ő vagy a hozzátartozója életét. Magánemberek, sőt, munkaközösségek is összefogtak a célért: a hajhullást megelőző készülékekért, illetve az altatógépért. Cikksorozatunk mai részében a pedagógiai szakszolgálatról is olvashatnak (felvételünkön néhányukat látják). A szeretetforintok gyűltek és gyűlnek – mindenki annyit ad, amennyit tud, s nem a mérték határozza meg az értékét. 


Egyre többen mondják ki – amikor ez kérdésként felmerül –, hogy azért küldték el a szeretetforintjaikat a Petz-kórház onkológiájának, mert így tudták szavak nélkül ismét kimondani, hogy „köszönöm". 

Nem hagyta a háziorvos


Az első példa a mosonmagyaróvári Kettinger családé. A 69 éves nagypapánál 2016-ban merült fel először a rák gyanúja, s ahogy felesége, Kettinger Andrásné elmondja, mindenekelőtt a háziorvosuknak, dr. Fodor Évának tartoznak hálával (a háziorvosok szerepéről cikksorozatunk korábbi részében olvashattak – a szerk.). Fodor doktornő ugyanis nem hagyta annyiban a nagypapa köhögését, elküldte röntgenre, amely foltot mutatott ki a tüdőlebenyben. „Mindez szeptemberben történt, s mi október 2-án már az onkológián voltunk" – teszi hozzá a feleség. 

Csak bízzanak bennünk


„Októbertől november 16-ig öt kemót és harminc sugárkezelést kapott a férjem. Végig biztatott minket a kezelőorvosa, dr. Herodek Gabriella, s maguk a nővérek is. »Bízzanak bennünk, meg fogjuk gyógyítani Andrást« – mondták, s ez nekünk akkor mindennél többet ért. Valóban csökkent a daganat, így a műtétre is sor kerülhetett decemberben. Mindez karácsony előtt történt, a férjem december 21-én jöhetett haza, de karácsony másnapján légmell alakult ki nála, így ismét visszakerült a kórházba. Mi bárhová, bármelyik osztályra is kerültünk, olyan figyelmet, szeretetet kaptunk, hogy csak hálával tudunk gondolni a férjemet kezelő orvosokra, nővérekre. Mások történeteit olvasva sok esetben magunkra ismerünk, bennünk is ott voltak azok a vívódások, félelmek, de higgyék el, a legfontosabb mégis az volt, hogy hittünk a gyógyulásban."

Tagintézmények együtt


S még egy dolog közös bennük és sok ezer sorstársukban: a kampány támogatói között van a mosonmagyaróvári házaspár is. Az elmúlt két hét olyan összefogásról tett eddig tanúbizonyságot, amely talán még a két évvel ezelőtti stroke-kampány sikerét is felül tudja írni. Hamarosan bejelentésre is készülhetünk, ám addig egy másik történet is megtalált minket. A Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Szakszolgálat valamennyi tagintézményében egy dobozba dobhatta adományát az, aki ezt fontosnak tartotta. Győrben, Pannonhalmán, Téten, Csornán, Kapuváron, Sopronban és Mosonmagyaróváron egy emberként álltak a szakdolgozók az igazgatónő ötlete mellé.

 

A pedagógiai szakszolgálat munkatársai egy emebrként álltak a kampány és az igazgatónőjük ötlete mellé. Fotó: Mészáros Mátyás

A pedagógiai szakszolgálat munkatársai egy emebrként álltak a kampány és az igazgatónőjük ötlete mellé. Fotó: Mészáros Mátyás

Adni a legjobb 


De mondja el ezt ő maga, Füves Zsuzsanna igazgató: „Minden központunkban olyan emberek dolgoznak, akik a szociális témákra az átlagosnál talán érzékenyebben reagálnak. Nem pusztán azért, mert gyógypedagógusok és pszichológusok, hanem mert a mindennapi munkájukon túl is meglátják azokat a történeteket, amelyekből sokadszor is kiderül, hogy bár kapni jó, de adni még jobb. Nem mehettünk el a kampány mellett, amikor először hallottam róla, nyilvánvaló volt számomra, hogy csatlakozunk hozzá. Kitettünk egy dobozt minden tagintézményünkben, s azt mondtuk, aki szeretne és tud, annyit tegyen bele, amennyit gondol. Szívmelengető kimondani, hogy egy emberként álltak a kezdeményezés mellé a kollégák – s nemcsak a pedagógusok, hanem az ő munkájukat segítők is, magyarán mindenki."

Érkeznek a dobozok


A szakszolgálatoknál összegyűjtött adományokat a győri, Márvány utcai központba küldték, s küldik még be a hét folyamán; az összeget aztán egyben adják fel. Az igazgatónő még annyit tett hozzá: „Számos jótékonysági eseményt szervezünk az év folyamán, a legutóbbi épp most hétvégén a győri Aranyparton volt, azt követően pedig kiállítás a fogyatékkal élő gyerekek munkáiból. Minden egyes alkalommal az a borzongató jó érzés jár át, hogy az emberek még tudnak és akarnak segíteni másokon. Várni felesleges, meg kell próbálni elérni a célokat – ezt láttuk most, a Kisalföld akciójánál is."

A sok kicsi sokra megy


Ahogy a pedagógiai szakszolgálatnál, úgy több ezer civil támogatónál is látjuk, hogy magánemberek sok ezer forintjából kerekedik egyre szebbé ez a történet. Eddigi kampányaink során is volt olyan, hogy egy-egy cég kiugróan magas összeget utalt át, s azt is láttuk, hogy ezzel a többségük nem akart kérkedni; nem marketingcélra használták a jótékonykodást. Most is így történt, Horváth Ferencet és Ernőt, a Alcufer két ügyvezetőjét mi kerestük meg, amikor láttuk, hogy kereken egymillió forintot küldtek a Lapcom Média Alapítvány számlájára (innen utaljuk majd a kórháznak tovább a nekik szánt összeget – lásd keretes írásunkat).

Miért? 


Szóval mi kerestük meg Horváth Ernőéket, s a miértre az alábbi választ adták: 


„Az Alcufer kft. és személy szerint mi is több egészségügyi, kulturális, sport- és egyéb közérdekű támogatást nyújtottunk már eddig is; reményeink szerint a jövőben is lesz még rá lehetőségünk. Mindig jó érzéssel tölt el bennünket, ha egy ilyen ügy, mint amilyen az onkológia támogatása, közösségi összefogással megvalósul és abban részt tudunk venni. Gratulálunk és szurkolunk, hogy a célokat elérjék."


A cégvezetők nyilatkozata a mostani írásunk végszava lett, de a jövő héten még folytatjuk cikksorozatunkat, amelyben az összegyűlt összeg mellett a kampány (új) céljaira is kitérünk. Ugyanúgy emberi történetek szövik majd át az orvosi nyilatkozatokat, ahogy eddig, mert azt látjuk, hogy azok is szerethetővé tették a sorozatot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!