Győr és környéke

2018.02.05. 08:00

Számmisztika Szűcs Edit pályafutásában - Életre keltett anyagok

Javában zajlanak a próbái a Vaskakas Bábszínház február 18-i premierjének, amelyen A halhatatlanságra vágyó királyfi című darabot mutatják be. Jelmeztervezője a hazai színházi világ egyik meghatározó, sokat foglalkoztatott művésze, Szűcs Edit.

Mohay Gábor

– Miként került Győrbe, és ráadásul bábszínházi feladattal?


– Az első bábszínházi munkám évekkel ezelőtt a veszprémi Pimpáré és Vakvarjúcska volt, azt követte több is, így például öt éve a Budapest Bábszínházban a Fehérlófiához alkottam meg a jelmezeket. Ezúttal a győri darab rendezője, Markó Róbert keresett meg, és amikor meghallgattam, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy egy olyan témájú mese színpadra állításában működjek közre, amely az élet nagy kérdéseit hozza közelebb a gyerekekhez. Izgalmas karakterek testmozgásához készítek kifejezőeszközöket, fontos szerepet kapnak a maszkok, így a történet a munkáim által lesz képekben kifejezhető. Nem külön szakma a bábszínházi, lényegében elválaszthatatlan a kőszínházi és a filmes munkáimtól.


A civil utcai öltözet dramaturgiája


– Melyik területét tartja fontosabbnak hivatásában, az iparművészetet vagy a jelmeztervezést?


– A ruhatervezést! Ruha- és jelmeztervező iparművész vagyok, a test és az anyag viszonya számomra meghatározó. Az emberi test által viselt ruhák, azaz a tárgyak tartalmat tükröznek, a civil utcai öltözet is hordoz egyfajta dramaturgiai jelentőséget. Nincs szigorú határvonal a mindennapi élet és a színházi megjelenítés között, jelmezeimnek így dramaturgiai jelentőségük van, és a jelek szerint a színházak ezt felismerve keresnek meg és bíznak meg alkotói feladatokkal.


Rétegek felfedése


– Azt olvastam valahol, hogy stílusában az átlátszóság, a szivárványos, gyöngyházcsillogás az uralkodó, de főként az anyagok rétegződése. Elfogadja kategorizálásnak?


– Talán különösképpen az utóbbi szorul magyarázatra, mert hivatásom célja a rétegek mögé láttatni és felfedni, megmutatni az anyagok által a tartalmi jelentőségeket. Ne menjünk messzire, tudjuk, mennyire érdekes egy hagyma, káposzta vagy saláta felépítése, ahogyan az egyes rétegeket lefejtve haladunk mind beljebb és beljebb. Amikor csak alkalom nyílik rá, szeretek a lényeghez úgy eljutni, hogy mindezt textíliával fejezem ki. És ez nemcsak a színházi munkáimra vonatkozik, időnként késztetést érzek arra, hogy magam is létrehozzak valami maradandót. Ezért ha csak tehetem, a magam örömére is alkotok, és ezekből az alkotásokból szerencsére nagyon sok egyéni és csoportos kiállítás is született.


Szűcs Edit izgalmas karakterek testmozgásához készít kifejezőeszközöket, mostani munkájában fontos szerepet kapnak a maszkok. Fotó: Mészáros Mátyás

– Színházi pályafutásában feltűnő egy-egy színházzal, rendezővel kialakult, vissza-visszatérő kapcsolata. Mindez a véletlen műve?


– Elsősorban két színházra vonatkozik ez, a kaposvárira, ahol Mohácsi Jánossal dolgoztunk többször együtt, illetve a miskolcira, ahol Keszég László hívott több darabjához jelmeztervezőnek. Csak az utóbbi időben két miskolci prózai darab mellett a vidéki színházak fesztiválján a látványvilágért tavaly különdíjban részesült La Mancha lovagjában is dolgoztam. A feladatok sikeres megoldása azután újabb megbízásokat generált, így például a most Miskolcon műsoron lévő Csongor és Tündét.


A díj energiát ad


– Elnyerte a 2017-es év jelmeztervezői díját, de ezen túl is több elismeréssel rendelkezik. Számon tartja őket?


– A díjak nekem egy lényeges dolgot jelentenek, mégpedig azt, hogy energiával töltenek fel. Amikor megkapom, meglepetés és boldogság, különösen, ha a szakma adja. Muníciót ad talán egy évre is, de azután az új munkák közepette hajlamos vagyok elfelejteni.


– Megkerülhetetlen kérdés, mit jelentett életében az Oscar-díjas Saul fia forgatása?


– Alapos és mindenre kiterjedő előkészítő időszakban volt része a stábunknak, benne sok teszttel, sok anyaggal, világítási próbákkal. A felvett filmanyagot is gondos tanulmányozás követte az alapanyagokra vonatkozóan. A jelmezekből hat verzió készült el, különböző amortizációs stádiumokkal. A jelmez így tudta leginkább lekövetni azt, hogy Nemes Jeles László filmje egy szörnyű eseménysort ábrázol egy nap történéseibe sűrítve. Nekem azért is emlékezetes volt a forgatás, mert egybeesett a Madách Színházban a Mamma, Mia! előkészületeivel és hát, mint tudjuk, az kicsit más műfaj, amelyhez gyakran kellett átkapcsolni magamat. Annyit még sosem rajzoltam, mint amit a rendező Szirtes Tamás színkódok alapján megkövetelte. De sikerült, és remélem, a győri nézők tetszését is elnyerte az ABBA együttes számaival  február elején az Audi-arénában bemutatott zenés darab, amely utána még Pécsett és Szombathelyen is közönség elé kerül.


Rácsodálkozás a számokra


– Az életrajzából kiderül, hogy csaknem 25 évig tanult, pontosan 25 éve tanít, 25 éve tervez színházi jelmezeket és áprilisban ünnepli a kétszer 25. születésnapját. Észrevette az egybeeséseket?


– Bevallom, soha nem számoltam az éveket, egészen mostanáig sodort az élet, pedig az elmondottak igazak, és az első pillanatban csak rácsodálkozni tudok e számmisztikára. Remélem, nem szembesítés akart lenni, az összegzésre még ráérek. Most éppen csak azt szeretném, hogy a győri közönség fogadja szeretettel a halhatatlanságra vágyó királyfi.

Meseterápiában is alkalmazzák


A halhatatlanságra vágyó királyfi meséjét a meseterápiában is alkalmazzák. Azoknak jelenthet gyógyírt, akik éppen gyászolnak valakit, vagy pusztán csak ismerkednek az elmúlás fogalmával.

Cikkünket a Kisalföld hetente hétfőn megjelenő Kultúra mellékletében olvashatják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!