Győr és környéke

2017.12.18. 08:00

Szerte Európában: honvágy a nagyobb fizetés mellé

Az emigránsok nemzetközi napján - december 18. - az emberiség sokszínűségét ünnepeljük. Napjainkban több százezer magyar élkülföldön, messze a szülőföldjétől. Míg egyeseket a jobb fizetés szólított más országokba, addig mások csak világot szerettek volna látni. Cikkünkben négy külföldön élő magyar történetét olvashatják.

Gecsei Ádám

December 18. az emigránsok nemzetközi napja, minekutána 1990-ben ezen a napon fogadta el az ENSZ a bevándorlók jogairól szóló határozatot. Először 2000-ben ünnepelték az emberiség sokszínűségét.


Manapság a migráció negatív fogalomként él a köztudatban Magyarországon (is). Pedig a vándorlás nem azonosítható csak a Közel-Keletről érkező tömeggel, hiszen magyarok százezrei is élnek külföldön. Van, aki a jobb fizetés reményében költözött, míg másokat a kaland sodor messze szülőföldjüktől.


Egységes adatbázis nincs az Európai Unión belüli vándorlásról. A KSH Népességtudományi Intézete 2015-ös publikációja szerint 2014 elején 330 ezer magyar élt Európa-szerte, de a portfolio.hu idei augusztusi elemzése szerint ez az adat akár 600 ezerre is tehető. A legkedveltebb úti célok között van Nagy-Britannia, Németország, de Dánia is. 

Sikersztori a kultúrkohóban

Fördős Péter Mosonmagyaróvárról került Angliába öt évvel ezelőtt, mint mondta, igazi sikersztori az övé. – Takarítással és pincérkedéssel kezdtem, most pedig London egyik legelőkelőbb szállodájának vagyok a menedzsere. A fő oka, hogy kijöttem, az volt, hogy nehezebben tudtam érvényesíteni az elképzeléseimet az akkori jövőmmel kapcsolatban – kezdte a 28 éves férfi. – Honvágya mindenkinek van, nekem is. Van úgy, hogy az első géppel hazarepülnék. Hiányoznak a régi barátok. 

Péter London egyik legelőkelőbb szállodájában dolgozik. A kép akkor készült, amikor kinevezték a világ állatbarát hoteljei nagykövetének.

Péter London egyik legelőkelőbb szállodájában dolgozik. A kép akkor készült, amikor kinevezték a világ állatbarát hoteljei nagykövetének.



Péter nem tervezi, hogy hazaköltözne: 10–15 év múlva Barcelonában szeretne házat venni és saját vállalkozást indítana. – Magyarként semmivel sem másabb kint boldogulni, mint egy tősgyökeres angolnak. Küzdeni kell nap mint nap, ami idővel meghozza a gyümölcsét. London egy kultúrkohó, ezért fontos, hogy a kezdetektől elfogadjuk más kultúrák szokásait – folytatta a Lajta-parti városban született férfi, aki szereti az angol fővárosban, hogy programok hada várja munka után. Negatívumként említette, hogy drasztikusan romlik a közbiztonság. – Az otthoni eseményeket folyamatosan követem és szívügyemként kezelem. Fontos, hogy objektív képem legyen a hazámról – zárta Péter.

Kezdetben ő is csak egy lengyel volt

A kunszigeti Horváth Annamária 2008-ban költözött Írországba.

 

Annamária 2008-ban költözött Írországba.

Annamária 2008-ban költözött Írországba.

– Én még azok közé tartozom, akik a gazdasági válság előtt hozták meg a döntést a költözésről és itt tanulták meg a nyelvet, illetve bukdácsoltak előre. Pillanatnyilag üzletvezető-helyettes vagyok egy multinacionális cégnél – kezdte Annamária, aki a bérleti díjak folyamatos emelkedése miatt fokozatosan egyre távolabb költözött Dublintól. Jelenleg egy aranyos kis faluban él, Clane- ben, ahol sok zöld és birka veszi körül. – Addig maradok, amíg van, ami itt tartson és amíg megtehetem, ugyanakkor keresem a lehetőséget, hogy azt a kétezer-háromszáz kilométert lecsökkentsem talán a felére – folytatta a kunszigeti nő, aki kilenc évvel ezelőtt jó munkahelyet hagyott itthon. – Megismerkedtem egy fiúval. Fiatal voltam és kalandvágyó. Hamar kiderült, hogy túl kalandvágyó, de minden egyes lépés a hasznomra vált – tudtuk meg. Ő is úgy fogalmazott, hogy változó, mennyire van honvágya. – A „mézeshetek" alatt minden új és minden jobb. Később hiányoztak az évszakok és az illatok, és nyilván a család és a barátok. Gondolkodom a kettős állampolgárságon is, öt év után kérvényezhető, illetve tíz év után jogosult vagyok nyugdíjra – informált Annamária, aki szerint nem érte nagy kultúrsokk Írországban, hiszen az is az unió egy tagországa. – Kezdetben én is „csak egy lengyel" voltam, mára már több fogalmuk van arról, hogy hol is van Magyarország. Egyébként mindig kíváncsisággal fogadom a híreket otthonról, különösen a helyi jellegűeket.  – Jelenleg nagyra értékelem a lehetőségeket munkahelyek szempontjából, illetve a tényt, hogy diploma nélkül, rengeteg szakmai tapasztalattal is lehet érvényesülni. Nem fogok arról mesélni, hogy itt minden jobb és könnyebb, mert ez nem igaz. Ugyanakkor rengeteget adott nekem ez az ország és ezért mindig hálás leszek – fejezte be a harminchárom éves Annamária.

A több fizetés miatt költözött

A huszonkilenc éves Pati Gergely a Komárom-Esztergom megyei Dágról költözött az ausztriai Welsbe öt és fél éve. Jelenleg műszakvezetőként dolgozik, s mint mondta, nyugdíjas koráig biztos, hogy marad is Felső-Ausztriában. – A jobb kereseti lehetőség miatt költöztem és meg is találtam a számításaim – kezdte Gergely, aki sokszor gondol az itthon maradt rokonokra, barátokra, de akkor kocsiba ül és meglátogatja őket. – Ha ismered a nyelvet, akkor könnyű kint boldogulni, nekem szerencsére ezzel sosem volt problémám. Fontos, hogy nem kell a pénzen túlzottan gondolkodni, nem kell aggódnom azon, hogy a hónap végére marad-e – említette Gergely. – Nem szeretem, hogy nap mint nap olyan kultúrákat kell tolerálnom, amelyek nem Európába tartoznak – emelte ki negatívumként a Welsben élő férfi. 

 

Rebeka és Gergely együtt próbálnak boldogulni külföldön. Idén házasodtak össze, s együtt tervezik a jövőjüket.

Rebeka és Gergely együtt próbálnak boldogulni külföldön. Idén házasodtak össze, s együtt tervezik a jövőjüket.

Világlátás és jobb kereset

Pati-Hegyi Rebeka Győrből került öt éve Welsbe. Férjével – Gergellyel – él albérletben a felső-ausztriai városban. Jelenleg egy pékségben dolgozik a 25 éves nő. – Az ok, amiért kijöttem, az volt, hogy lássam a világot más szemszögből is, de vonzott a magasabb pénzkereseti lehetőség is. Honvágyam még mindig van, és szerintem ez sosem fog elmúlni, a családom és a barátaim hiányát semmi sem tudja pótolni – folytatta Rebeka. – A nem európai népek viselkedése és szokásai zavarnak, de hát különbözőek vagyunk. Úgy érzem, hogy a nemzetiségem nem jelent előnyt, de hátrányt sem. A boldogulást csak saját magunknak tehetjük nehezebbé vagy könnyebbé. El kell fogadnunk, hogy itt kint nekünk kell alkalmazkodnunk, gondolok arra, hogy igyekezzünk megtanulni a nyelvet, elfogadni a szokásokat – sorolta a győri nő. Mint mondta, próbálja követni az otthoni eseményeket. – Soha nem fogok teljesen elszakadni Magyarországtól, mindig is a hazám marad – zárta Rebeka, aki nem hiszi, hogy valaha hazaköltözik, bár „sosem lehet tudni".

Címkék#migráns
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!