Győr és környéke

2017.10.21. 09:00

Mindent lát, talán mert nem százas - Interjú dr. Demetrovics Szilárd háziorvossal

Beszélgessünk erről az e-receptről, most már ideje lenne. Jó, beszélgessünk, mondta dr. Demetrovics Szilárd, aki stroke-ja miatt eladta péri praxisát, de jelenleg is ügyel vagy helyettesít különböző háziorvosi rendelőkben. Nyílt, egyenes válaszaiban eleve bíztam, de ezek olyan erővel sodortak el a tervezett interjútól, hogy a legvégén döbbentünk rá: az e-receptről nem is beszéltünk!

Sudár Ágnes


– Ha már a rendőrség orvosi rendelőjében beszélgetünk – a rendelési idő után –, hadd kérdezzem meg: milyen bajokkal jelentkeznek önnél a rendőrök? Milyen betegségeik vannak? 

– A népbetegségekkel, emellett túl vannak hajtva. Nem látjuk, de a határon teljesített szolgálat széthajtja őket, ezenkívül sokan másodállást is vállalnak, hogy a fizetésüket kiegészítsék. Ez pedig az egészségükre megy. 

– A határon milyen betegségeket szednek össze? 

– Nem ez a jellemző, hanem az, hogy a rendszertelen életmód táplálkozási betegségekbe, leginkább elhízásba torkollik. 

 – Hogy került ide, a rendőrségre? 

– Megkerestem a rendőrfőkapitányt és megkérdeztem, hogy szükségük van-e még egy orvosra. 

– Nem az első olyan rendelő, ahol látom: egyszer találkoztunk a Tihanyiban, ahol a kollégáját helyettesítette; láttam a győri kórház sürgősségijén is... 

– Igen, mert mint nyugdíjas nem viszek saját praxist, hanem bedolgozok oda, ahova lehet. 

 – Soha nem csinált titkot a betegségéből, abból, hogy néhány évvel ezelőtt stroke-ot kapott, s emiatt adta fel péri praxisát. De most, hogy látja, tud dolgozni, méghozzá ilyen intenzitással, nem bánja az akkori döntését?

 – Én nem vagyok „száz", ezt be kell látni. De gyógyítani tudok. Kubikos vagyok, ha úgy tetszik. Az adminisztrációt, az adózási dolgokat úszom meg ezzel a státusszal, azzal, hogy nincs saját praxis.

Megtalálnám a hangot a cigánysággal is. Tisztelni kell az emberségüket és a kultúrájukat; de azt is rendezni kell velük, hogy ki a ˝falkavezér

Megtalálnám a hangot a cigánysággal is. Tisztelni kell az emberségüket és a kultúrájukat; de azt is rendezni kell velük, hogy ki a ˝falkavezér"˝ s merre az arra. Hú, ezt nagyon élvezném! Fotó: H. Baranyai Edina

 Hol a határ?


– Ha nem lenne ekkora a „gáz" a háziorvoshiányt tekintve, lenne esélye – ahogy mondta – kubikosként bedolgozni? 

 – Ha nem lenne autista a fiam, én már régen Nógrád megyében lennék.

 – Mint háziorvos? 

 – Igen, mint háziorvos. Ott tényleg háziorvoshiány van. S én tudom, hogy nagyon élvezném azt a munkát, s megtalálnám a hangot a cigánysággal is. Tisztelni kell az emberségüket és a kultúrájukat; de azt is rendezni kell velük, hogy ki a „falkavezér", s merre az arra. Hú, ezt nagyon élvezném! 

– Ezeket a kihívásokat nem találta meg Péren? 

 – De, csak Nógrádban nyilván karakteresebb minden. Péren pedig abbahagytam a praxist. És ne feledjük, hogy akkor, a betegségem után Péren volt egy vevő. Mert Magyarországon háziorvosi praxist eladni nem lehet mindenkor, s főképp nem megfelelő áron. És még egyszer mondom: nem is vagyok „százas".

 – Mivel másodszor mondja ezt ki, hát megkérdezem: ha kívülállóként tekint saját magára, látja a stroke-on átesett, 65 éves orvost, aki „nem százas", de azért rendel; szóval betegként megbízna saját magában? 

 – Igen. Mert egy orvosnak egy dolgot kell nagyon biztosan tudnia: hogy meddig terjed a határa. Azon túl pedig segítséget kell kérnie. 

 – Ön tudja? 

 – Nagyképű dolog azt mondani, hogy tudom. De valahol érzem.

 – Nem egy kollégája nyolcvanhoz közel – lehet, éppen azért, amit mondott, hogy nem tudja eladni a praxisát – még dolgozik, gyógyít... 

– Én azt mondtam a betegségem előtt, hogy hetvenkét éves koromig csinálom. Ne kérdezze, mert nem tudom, hogy ez a szám honnan jött. Ez nehéz... valószínűleg akkor is a feleségemre hagyatkoztam volna, ha ő azt mondja, ne csináld, öreg vagy már ehhez, akkor leállok. 

 – Van olyan kollégája, akihez emiatt már nem menne el? 

– Igen. Van. 

 – De ezt nem ildomos megmondani egymás szemébe, ugye? 

– Egyszer egy kolléga megmutatta egy másik kollégám Alzheimer-tesztjét. Hogy mondjuk meg neki? – néztünk egymásra. Mert hiába teljes értékű most még az orvos, ha a jelek már mutatkoznak. Nem tudom, hogyan lehet ezt megoldani. 

– Pedig az orvos-beteg kapcsolat a bizalmon alapul. Ez működhetne orvos-orvos között is. 

– Van olyan orvoskolléga, akiről tudom: bármit mondok én neki, s ő is bármit mond nekem, abból nem lesz bántódás. 

 – Ha már így belementünk a tabutémákba: a gyógyszergyártók mennyire veszik meg „kilóra" a háziorvosokat, hogy az ő gyógyszereiket írják fel?

 – Ha ön elmegy az autószerelőhöz, s azt mondja neki, hogy nem azt az olajat kéri, hanem a másikat, mert arról tudja, hogy jó, de a szerelő mégis az általa választottat önti bele, akkor megbízik legközelebb abban az emberben? Minden hasonlat sántít, de itt talán nem: a beteg ugyanis nemköteles elfogadni a javaslataimat; mindenki saját magát gyógyítja. Szokjunk le arról, hogy az orvos gyógyítja meg a beteget! Nekem kötelességem elmondani neki a lehetőségeket, de végeredményben ő dönt a saját sorsáról. 


A Google a barátom


– Már megint meglepett, mert én mást sem hallottam más orvostól, mint azt, hogy frászt kapnak, ha a beteg beleszól a dolgaikba, s orvost játszik előttük. 

 – Most készülök épp cikket írni arról – ami egyébként a szakmát is foglalkoztatja –, hogy hol lehet az interneten olyan információkhoz jutni, amelyek hasznosak és nívósak is.

– Csak tudja, az orvosszakma által hasznosnak és nívósnak nevezett információkból – azt gyanítom – egy kukkot sem értenénk, mert nem a beteg nyelvén fogalmazzák meg a dolgokat.

 – Én azért látok olyan oldalakat, amelyeket szívesen ajánlanék a betegnek. Nekem is könnyebb dolgom van, ha udvariasan és intelligensen mondja el, mi a baja. Az orvos köteles felvilágosítani – érthetően – a beteget a betegségről, a gyógymódról s a kilátásairól is. 

– Ez utóbbit mindig bevállalja, elmond mindent?  

– Mert nem kellene? 

– Van, aki nem biztos, hogy fel tud dolgozni egy halálos ítélettel felérő diagnózist. 

 – Ehhez ismerni kell a beteget. S abban igaza van, hogy én is meglepődtem már. Volt egy betegem, akiről azt gondoltam, hogy ha vele bármi történik, ő egy olyan asszony, akinek bármit el lehet mondani. Aztán tumora lett. S akkor azt mondta, hogy doktor úr, ha egyszer rákos leszek, el ne mondja nekem...

 – Azt mondja, az orvosnak ismernie kell a betegét. De egy olyan háziorvos, akinek háromezres a praxisa, hogy ismerne mindenkit? 

 – Sehogy, nyilván. De nem is kell ehhez háromezres praxis, Magyarországon egy orvos sokkal több munkát végez, mint kellene. Nyugat-Európában egy orvos mellé három segítőt adnak: egy diétást, egy gyógytornászt és még valakit. Az orvos csak gyógyítást végez. 

 – A magyar háziorvosnak, ha jól sejtem, nem gyógytornász kellene, hanem olyan valaki, aki az adminisztrációt viszi. 

– Az beletartozik a három segítő munkájába is. 

 – Most értünk oda, amiért pedig jöttem: az e-recept segít ezen a helyzeten? 

– Jó kérdés. Megkérdeztem a kollégáimat is, egy részük azt mondta, még nem is készült fel rá. Vannak, akik szerint marhaság az egész. S olyan választ is kaptam, hogy jobban elő kellett volna készíteni. Tulajdonképpen mindegyiküknek igaza van. 

 – De hát november 1-jétől működik rendszer! Így hogy fog? 

– Üggyel-bajjal.

 

A magyar betegség 


– Ha én lennék a „magyar egészségügy", mi lenne a bajom, mit diagnosztizálna? 

– A kórházi rendszer nem látja az én dolgaimat: ha én kérek egy laborvizsgálatot, a kórház végzi el, elküldi nekem az eredményt, de a kórházi orvos nem látja azt. Ez az egyik. És micsoda hülyeség, hogy a háziorvosi rendszerek nem kommunikálnak egymással? Mert mások a szolgáltatók? És persze a hálapénz. Van erre is egy történetem: még a régi praxisomban kihívtak egy beteghez. Éjjel volt, mentem. Láttam a hozzátartozókon, hogy hezitálnak: adjanak hálapénzt vagy se. Megoldottam a problémát, elköszöntünk, eljöttem. De kint a kocsiban eszembe jutott, hogy nem mondtam el valamit. Nem volt életbe vágó, s ha visszamegyek, azt hiszik, azért jöttem. Látja: ha a szakmaiság ezért kerül veszélybe, az baj.  


Cikkünket a hetente szombaton megjelenő K2 magazinban találják.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!