Győr és környéke

2017.08.31. 21:01

Barátság és kalandvágy: fergeteges beszámoló a győri társaság Balaton-kerülő túrájáról - fotók

Kilencen indultak neki az NDK-s gyártmányú motorjaikkal a túrának. A kalandot a Schwalbék lerobbanása, retró-találkozó, kompozás is tarkította.

kisalfold.hu

Változtatás nélkül közöljük a baráti társaság egyik tagja, dr. Varga Márton beszámolóját a túráról. Érdemes végigolvasni! :) 


 Tyúkólból vásárolt Schwalbe


Vajon mi vihet rá kilenc embert arra, hogy Győrből olyan motorokkal közelítsék meg, majd kerüljék körbe a Balatont, amelyek átlagéletkora bő egy évtizeddel magasabb, mint a sajátjuk? Nem szeretnék – nem is tudnék – jelszavakat kreálni a próbatételhez, de talán a barátság és a kalandvágy, no meg az, hogy „tavaly is jó volt", hiszen ez már a 7. alkalom, hogy kis csapatunk a Balaton felé fordította a Simson Schwalbék orrát.

A veteránozás egy sajátos műfaj, jelen sorok írója is erősen érdeklődik a régi autók, és motorok iránt, azonban – mivel az érdeklődési kör miatt van betekintésem, így kijelenthetem, hogy a „Simsonos" csapatunk annyiban egyedülálló, hogy itt biztosan tudható, előbb volt a tyúk, mint a tojás: a csapat jó része már korábban is nagyon jó barátságban volt, és csak utána alakult ki a közös hobbi. Volt, aki édesapjától kapta, akadt, aki darabokban, pár darab ezresért vette, és olyan is, aki a tyúkólból vásárolta Schwalbéját.


Indulás Győrből, őrjöngő 50 km/h sebességgel


A tradicionális túra ötlete is sajátos, az elsőre, 2011-ben spontán került sor, egy bencés osztálytalálkozóra negyedmagammal – akkor még csak négy embernek volt ilyen motorkája a csapatból - Simsonnal indultam el Badacsonyba, „miért ne?!" felkiáltással. Aztán szépen, lassan bővült a csapat: idén már 8 Simson Schwalbe állt csatasorba, sajnos Laci barátunké nem készült el, így ő egy – szintén korhű és NDK-s gyártmányú – 125-ös MZ-vel tartott velünk.


A Szent Imre úti körforgalomnál lévő benzinkúton gyülekeztünk péntek délután – erről a kisalfold.hu is beszámolt – és itt már bőven akadt nézelődő, érdeklődő ember, akik elkerekedett szemmel fogadták terveinket. Bence barátunk fél 4-kor futott be, így érkezése után már indulhattunk is – ő egyébként Veszprémig kísért minket Schwalbéjával, átmenetileg kilencre duzzasztva a kismotorok mozgó akadályát a 82-es főúton. Őrjöngő 50 km/h sebességgel kezdtük meg utunkat, hogy aztán a Ravazd utáni parkolóban egy pillanatra megállva segítsük az autósok előzését, majd jöhetett az átkelés a Bakony bércein, mely figyelembe véve a – jó esetben még meglévő – 3,5 lóerőt, komoly erőpróba elé állította a 34 és 49 év közötti kismotorokat.


A hagyományokhoz híven a cseszneki pihenőben megálltunk egy Bambira, és akárcsak a „nagyok", kaptunk is elismerő pillantást, mosolyt és fotózkodást a szintén ott megpihenő motoros kollégáktól, annak ellenére, hogy valószínűleg csupán egyetlen motorjukban is több volt a köbcenti és a lóerő, mint a mieinkben együttvéve.


Érkezés a csopaki szállásra, egy kis gyengélkedéssel


Sikeresen átkeltünk a Bakonyon, amikor szembesültünk azzal, hogy valaki lemaradt: Pöci barátunk a túra előtt egy héttel megtartott esküvőjének tiszteletére a neves bajor autógyár „Alpinweiss" színkódjára átfényezett fehér Schwalbéja gyengélkedett. Szerencsére csak a gyújtógyertyát kellett egyszer az aszfalthoz koppintani a helyes gyertyahézag eléréséhez.

Így oldódnak meg a dolgok, a zirci benzinkúton újra teljes volt a létszám. Veszprém belvárosában egy könnyed hamburgerezést  követően – a jóllakottság és a közeledő Balaton tényének kettőse okozta fergeteges hangulatban folytattuk utunkat, hogy Pöci barátunk újdonsült apósáék szentkirályszabadjai otthonában egy kis házi szörppel és pogácsával dugózzuk le a veszprémi vacsorát. Innentől már könnyű volt a dolgunk: csak le kellett gurulnunk Almádiba, és máris a Balaton partján nézegetve értünk el csopaki szállásunkra.


Retró-találkozó a révfülöpi benzinkútnál


Szombat reggel a csapat egy része – az aznapi Balaton kerülés terve miatt – a bőséges reggelire szavazva a balatonfüredi piacon vett magához megfelelő mennyiségű sült kolbászt, hogy aztán 10 órakor megindulhassunk nyugat felé, végiggurulva a Tihanyi-félsziget peremén.

Akadálytalanul haladtunk, a pozitív visszajelzések itt is folyamatosak voltak, a mellettünk elhaladó Balaton-parti vonat masinisztája még dudaszóval is üdvözölt minket, majd Révfülöpön álltunk meg legközelebb, hiszen benzinmutató híján nem akartuk a tankolást kicentizni.


Már előre nevettünk, mivel a korábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy ezen a benzinkúton mindig felbukkan a csapatunkon  kívül is valami retró autó-, vagy motorcsoda. Nem csalódtunk: már a kúton állt egy klasszikusan kék IFA teherautó, majd mire megtankoltunk – nem könnyű művelet, hiszen kétütemű motorok lévén magunknak kell kiporciózni azt az olajmennyiséget, amit a benzinhez öntünk – beparkolt egy szlovák rendszámú fehér színű 2105-ös kocka Lada is, hogy ráerősítsen a benzinkúton szerzett élményeinkre.

Az IFA sofőrjével hamar meglett a közös hang, a benzinkút mögötti parkolóba még egy közös képre is odaállt, többek gyermekkori álmát is elhozva, hiszen IFA platóján fotózkodhattunk!


Ez a motor egyértelműen élni akart


A megálló után csupán 10-15 kilométert tudtunk megtenni, amikor Viktor barátunk kismotorja feladta a harcot, és Omega-koncertet megszégyenítő óriás füstpamaccsal tudatta, hogy szüksége volna némi gondoskodásra. A simsonos első mozdulattal a gyújtógyertyát ellenőrzi, ám mivel az megfelelő volt, gyújtás hibára gyanakodtunk, de ellenőriznünk nem sikerült egy emberfeletti erővel meghúzott csavar miatt.


A motor azonban élni akart, tovább tudtunk menni, csupán a déli part elérése előtt közvetlenül kellett egy kicsit bűvölni – a csavar továbbra sem engedett – és mehettünk tovább. Balatonmáriafürdőn a Pelso Panzióban egy tervezett megállóval találkozhattunk itt nyaraló barátainkkal, és a jószerencse ismét megcirógatta bukósisakjainkat, mivel jelen sorok írójának Schwalbéján a hátsó fékbowdenről a „csoki" a panzió előtti fékezéskor szakadt le, ám a szakszerű segítség helyben volt és némi forrasztással újra működésre bírtuk az addig sem túl acélosan működő lassító berendezést.

Kicsit fogytán volt az időnk, ráadásul a beírgért vihar is közeledett, így feszített tempóval indultunk tovább az óriási, déli parti forgalomban. Sajnos csak Balatonföldvárt elhagyva regisztráltuk, hogy Ákos és Laci barátunk nincs sehol. Felhívtuk őket és megtudtuk, hogy Ákos motorja Fonyódon megállt (tehát 35 km-rel voltak lemaradva), a gyújtógyertyán nincs szikra, a csere sem segített, egyéb alkatrészek pedig nálunk voltak. Szerencsére ott volt Lacika is, így „megoldották" és eljutottak utánunk Szántódra, ahonnan kompozni kényszerültünk, mivel a vihar szele már nyaldosta a Balatont.


Velük együtt örült és tapsolt a német család: beindult az NDK-technika


A kompra várva sikerült Ákos motorját Peti barátunknak megjavítania, aki a csapat egyetlen komoly elméleti és gyakorlati szerelési ismeretekkel rendelkező tagja: szerencsére volt nálunk a meghibásodott gyújtótekercs helyett egy másik. A szerelés egy büfé mellett történt, ahol egy négytagú német család feszült figyelemmel kísérte az eseményeket, majd a kishíján 50 éves NDK-technika beindulásakor velünk együtt örültek és tapsoltak. A kompra történő felhajtás és lehajtás úgy zajlott, hogy az első sorba felállva, rajtra várva húzogattuk a gázt, miközben az emberek mosolyogva nézték a nyilvánvalóan komolytalan derbi startját, aztán természetesen, ami a csövön kifér kilőttünk… na, jó, elindultunk. 

Így mivel az időjárás közbeszólt sajnos a Balaton nagyobbik karéját tudtuk megkerülni, annak ellenére, hogy az elmúlt két évben sikerült a teljes kör is, ám szomorúak nem voltunk, fáradtak annál inkább, mivel egy nap alatt 180 km-t tettünk meg a matuzsálemekkel.


Mi ez, ha nem fanatizmus?


A másnapi utazás Győrbe eseménytelenül telt, szépen hazahoztak minket a Schwalbék – bár az iszonyatos szembeszél volt olyan, hogy sík szakaszon is igényelték a visszakapcsolást 2. fokozatba. Létszámunk ekkor azonban már nem volt teljes, mivel Pöci barátunk vasárnap hajnalban – konkrétan a túránkról – indult kedves feleségével a reptérre – immáron autóval – hogy elutazhassanak nászútjukra. Mi ez, ha nem fanatizmus?

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!