Győr és környéke

2017.06.26. 09:00

Hollywoodi külsővel TAPS-díjas bábszínész

Hosszú út vezetett Markó-Valentyik Anna fiatal életében odáig, míg a bábszínészi pálya mellett döntött. Onnantól azonban a Dabas-Budapest-Győr útvonal kevés időt hagyott a töprengésre. De élni tudott a lehetőséggel, bizonyítja ezt az első éve után elnyert TAPS-díj.

Mohay Gábor

 – Hány százalék esélyt adott magának a győzelemhez annak ismeretében, hogy kollégáját idén már másodszor jelölték a TAPS-díjra?


– Egy pillanatig sem latolgattam, mert már azt is elismerésnek tekintettem, hogy egy év után én is jelölést kaptam. Őszintén örültem volna, ha Vitányi-Juhász István kapja, úgy érzem, köztünk ez nem okoz feszültséget. Amikor kimondták a nevemet, az első dolgom volt ránézni, majd azonnal dobtunk egymásnak egy puszit.


Vidéki idill cicával

– Nono, és mit szólt ehhez a férje?


– Természetesen a másodikat felé küldtem. Nem is lehetett sértődés a dologból, hiszen mindhárman kollégák vagyunk. Két éve házasodtunk össze a férjemmel, Markó Róberttel. Az egyetem miatt tavaly sokat ingáztunk Győr és a főváros között, de december óta abszolút győri lakosok vagyunk. Van egy kis kertes házunk pici zöldterülettel, kevés fűszernövénnyel, macskával. Szeretünk vidéken élni.


– A feleség hogyan talált rá a bábszínészi pályára?


– Rengeteg dolgot kipróbáltam kislánykoromtól kezdve, a táncon, az éneklésen keresztül a hangszeres játékon át egészen a színjátszó körig. Szavalóversenyeken is részt vettem, és a visszajelzések szerint mindenben kiemelkedően teljesítettem. Így szép lassan kirajzolódott az a pálya, amelyik a felsorolt művészeti ágakat ötvözheti: a színészet. Éppen öt éve indult a Színház- és Filmművészeti Egyetemen bábszínész szak, jelentkeztem, felvettek. Így utólag visszagondolva időben és térben a lehető legjobb döntést hoztam.

Feltétel nélküli támogatás


– Ehhez mit hozott a szülői házból?


– Feltétel nélküli támogatást és szeretetet, amiért nem győzök eléggé hálás lenni. Apukám mezőgazdász és amatőr helytörténész Dabason, anyukám pedig pedagógus, és a legnagyobb rajongóm. Egy pillanatra sem próbáltak lebeszélni a színészetről, pedig tudható, hogy ez a szakma nem éppen a legkiszámíthatóbbak közé tartozik. Persze a csalódástól féltettek, figyelmeztettek, hogy legyen egy B tervem arra az esetre, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném. El is végeztem három évet az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán. De nem lett belőlem magyartanár. Igazából nem éreztem ott jól magam.


Szent Johanna is lehet


– Soha nem vágyott élőben Élektrát, Szent Johannát, Stuart Máriát játszani?


– Dehogynem, de ezek a lehetőségek nincsenek elzárva előlem. A képzésünk az élő színházi szereplésre is szólt. Az külön szerencse, hogy a győri Vaskakas Bábszínházban műfaj és korosztály tekintetében is sokszínű munka valósul meg. Ezek mellett Kocsis Rozi igazgató összeegyeztethetőség esetén szívesen támogatja a máshol szereplést. Épp a napokban volt lehetősége hetünknek a Madách Színház Shakespeare-mesék című előadásában élőben, vagyis báb nélkül játszani. A férjem rendező szakon végez, ő rendezte a Makrancos Kata című előadást, melyben én Makrancos Kataként még énekelhettem is. A Madách Színház kedves fogadtatása komfortossá tette a körülményeinket, igazi csapatmunkában volt részünk. Óriási lehetőség volt ez, egyfelől bemutatkozhattam az ottani közönségnek, másfelől az igazi pályakezdés előtt bizonyíthattam magamnak is, hogy erre is képes vagyok.


– Hogy is mondjam… Gondolom, mások is említették már, mennyire hasonlít egy amerikai filmsztárhoz!


– Igen, tudom, Sandra Bullockról van szó. Engem ez egyáltalán nem zavar, nem vagyok mérges, ha megemlítik. Kedvelem a színészetét, a filmeket, amelyekben szerepel. Eddig nem éreztem sem pozitív, sem negatív szakmai következményét annak, hogy hasonlítunk egymásra. De érdekességként hadd tegyem hozzá, az ő születésnapjára esik az én névnapom, az ő életkora pedig megegyezik az édesanyáméval.


A sok feladat frissen tart


– A jövőre vonatkozó terveiben is ilyen határozott?


– Először is nagyon szeretnék a pályán maradni. Ez nem mindenkinek sikerül, sajnos sokkal több a színész, mint a munka. A pályán pedig szeretnék mind szélesebb körű műfaji ismerettel és tapasztalattal rendelkezni ahhoz, hogy teljesen ki tudjam bontakoztatni a képességeimet. És persze szeretnénk gyerekeket, ami színésznőknél embert próbáló helyzeteket jelent. Épp most olvastam, hogy Básti Julinak a mai napig bűntudata van amiatt, mert kevesebb időt töltött a gyerekeivel. Nem lesz egyszerű nekem sem. A Vaskakas Bábszínház ősszel kezdődő évadában majdnem minden bemutatóban találkozhatok a közönséggel. Ez azt jelenti, hogy csecsemőktől az ovisokon, iskolásokon át a felnőttekig. Ez a sokfajta feladat frissen és éberen tart.

 

 

Cikkünket a Kisalföld hetente hétfőn megjelenő Kultúra mellékletében olvashatják.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!