Győr és környéke

2017.03.18. 08:00

Retró - Állatparádé Győrben, 1. rész - Nem félünk az elefánttól

Emlékszik még arra, hogy hol állt a cirkuszi sátor, aminek porondját vízzel töltötték fel? Tudja, hogy miért volt nehéz a cirkuszi medvét elbódítani? Miért kellett két műszakban dolgoztatni az óriáskígyókat? Hány zsemlét tud megenni egy elefánt? És hogyan kell vért venni a füléből?

Laczó Balázs


A győri Bem teret ma már nehéz elképzelni gabonapiacként, s még kevésbé veteményes- és gyümölcskertként, amit egy 1935-ös fotó tanúsága szerint a város a szegények élelmezésére létesített. Pedig 30 évvel később, amikor parkosították, aggódó levél érkezett szerkesztőségünkbe amiatt, hogy a cirkusz kedvelőinek esetleg le kell mondaniuk a cirkuszvállalatok és a Magyar Jégrevü előadásairól. De a városi tanács közölte, hogy lesz helye a cirkusznak a Kálvária utcai állatvásártéren. (Jelöljünk ki helyet a cirkusznak, 1965.március 5.)


A vérfagyasztás volt a sikk


Nem állítunk azzal sokat, hogy mindenkinek a saját gyerekkora volt a legjobb, így például aki most a hatvanas éveit kezdi taposni, az talán az olasz Medranót idézi fel 1965-ből, amikor fociztak a lovak és a híres Zamperta nyolc oroszlánja ordított. (Medrano, 1965. augusztus 6.) Ugyanebben az időben járt itt a Berlini Cirkusz, talán látta Bunta kapitány bicikliző csimpánzait, vagy amikor vasketreccel vették körül a porondot, s három üvöltő oroszlán közé nyüszítő kutyákat, rettegő barikákat tereltek. Az oroszlánok szelíden simultak hozzájuk, de az idomár csak uralhatta, el nem csitíthatta az állatok dühét és rettegését. (A Berlini Nagycirkusz vendégjátéka Győrött, 1965. május 3.) S az Európa Cirkusz Bem téri előadásán járt valaki? Amikor a cseh Oppel nyolc jegesmedvét terelt ki a porondra, s ahogy a Kisalföld írta: „Hosszú évek után ez az első állatszám, ahol nem foghíjas, kivénhedt oroszlánok untatják a nézőt, hanem fenyegetően morgó, engedelmeskedni alig-alig akaró hatalmas bundások mutatványaiban gyönyörködhetünk." (Ma kezdi győri előadásait az Európa Cirkusz, 1962. április 4.)

A mostani Szauter utcánál lévő cirkusztól elkódorogtak a növényevők, hogy felfedezzék a környék flóráját.

A mostani Szauter utcánál lévő cirkusztól elkódorogtak a növényevők, hogy felfedezzék a környék flóráját.

A vízi cirkusz krokodiljai


A következő nemzedék a vízi cirkuszt idézheti fel 1982-ből, amikor a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat különleges produkciót hozott az ETO-stadion melletti placcra. (Utazó vízi cirkusz, 1982. április 29.) Az országos turné győri előadásának első fele rendes porondjáték volt, de a szünet után vízzel töltötték fel a műbőrrel szigetelt porondot. Vérfagyasztó krokodilszámokat mutattak be, s Amanda Matadzsi, vagyis a valójában férfi Scheller Károly csuklóján forradások árulkodtak az idomítás buktatóiról. Pitonok tekeregtek, de az állomány fele a színfalak mögött volt, mert az óriáskígyók két műszakban dolgoztak. Csak élő állatot fogyasztanak ugyanis és négy napig tart az emésztésük. (A kétéltű cirkusz, 1982. május 7.)


Az állatkert és a cirkusz korábban sokkal inkább összefonódott, mint manapság, ha másért nem, hát amiatt biztos, hogy mindkettőnek szüksége volt az állatkórház orvosára. És ugyanaz az orvos, dr. Parcsami Sándor állt rendelkezésre akkor is, ha a Xantus János Vadasparkba hívták, s akkor is, ha cirkusz érkezett a városba. Személyesen ismerte az összes dinasztia minden tagját.


Létra a gyomorbajos elefánthoz 


– Mindig telefonáltak előre, ha érkeztek – emlékszik. – Most sincsen a cirkuszoknak saját állatorvosuk, ezért a telelőhelyeiken dolgozó körzeti orvosokkal tartják a kapcsolatot, de hát ott azért korlátozottak a lehetőségek. Richter József mesélte, hogy amikor egy ló végtagját kellett operálni, akkor már az egyetem Üllői úti nagyállattanszékére vitték – mondja dr. Parcsami Sándor.

Dr. Parcsami Sándor állatorvos

Dr. Parcsami Sándor állatorvos

– Szintén Richterék cirkuszával történt a nyolcvanas években: az elefántnak valami emésztési problémája volt és vérmintát kellett küldeni az állatorvos-tudományi egyetemre. Én vettem le a vért, ami izgalmas feladat volt. Festőlétrára kellett állnom. Az elefántvénát könnyű volt megtalálni, mert hatalmas, de elég sebesen vert a szívem, mert benne volt a pakliban, hogy az állat megmozdul és én létrástól elrepülök – idézi fel izzasztó élményét Parcsami doktor. 


A hetvenes évek NDK-s cirkuszának elefántja bezzeg nem küszködött emésztési zavarokkal, pedig annak volt rá oka. 


– Soha nem felejtem el, áprilisban jöttek, talán Lipcséből. Ragyogó idő volt, majd egyszer csak eleredt a hó. Hiába kötött tehát a cirkusz megállapodást akörnyék szénaeladóival, a takarmány hó alá került, a cirkusz készlete pedig villámgyorsan elfogyott. Az lett a vége, hogy abban a két napban zsemlét adtak az elefántnak. Kicsit aggódtam, mert nem tudtuk, hogy képes lesz-e feldogozni. Az étvágyával nem volt gond: száz zsemlét fogyasztott el, de azért örültem, hogy gyorsan továbbálltak és nem evett több péksüteményt. 


Út a medve fenekéig


– Egy romániai cirkusznak – idéz fel egy másik esetet – a medvéje sérült meg. Mondtam, hogy el kellene bódítani, mire közölték, hogy ez csak úgy megy, ha megvárjuk az idomárt és az állat kézen áll a zsámolyon. Ez meg is történt, csak emiatt olyan magasra került a feneke, hogy megint kettős létrára álltam az injekcióhoz – nevet a dolgon Parcsami Sándor.


A cirkuszoktól főleg akkortájt tanulhattak az állatkertek – derül ki a doktor szavaiból –, amikor még nem voltak mindenhol belövőfegyverek, sőt, fúvócsövek sem. Az első csövet a győri állatkert 1979 elején kapta – mondja az állatorvos. Ezért tanulságosak voltak a cirkuszi technikák, hiszen a fellépő vadakat nem szívesen bódítják. Oltófolyosóra terelték őket, ami olyan szűkvolt, hogy az állat nem tudott megfordulni. Egy lappal a falig tessékelték, végül se ki, se be, hálóba került és zsákként emelték a magasba – már ha nem elefántról volt szó.

Következő számunkban látni fogják, hogy miként birkózott meg a feladattal Parcsami doktor csapata 1978 augusztusában, amikor fúvócső nélkül kellett elbódítani a beteg Szilvesztert, a legelső Győrben született oroszlánt, s eláruljuk majd azt is, hogy mi volt a legnagyobb állat, ami valaha Győrbe érkezett. Keressük a kisoroszlán miatt Ő. Jánosné családját is, akik 1978-ban saját lakásukban nevelték Szilvesztert.


Emellett keresünk olvasót, akinek saját emléke van a püspökerdei vadaskert árvízi mentéséről, esetleg fényképe erről a régi vadaskertről. Segítségüket előre is köszönjük, e-mail-cím: [email protected].

Az első győri medve

 A győri vadaskert legelső medvéje, akit Mukinak neveztek el, szintén cirkuszi vadállat volt. A mutatványos barnamedve 1962. április 12-én érkezett a Püspökerdőbe. A négyéves, kétszáz kilós behemótnak ketrecet készített a Víz- és Csatornaművek. (Medveketrecet készítettek, 1962. április 25.) Hamarosan társa is jött, Brumi, aki Lengyelországban született, Veszprémbe került, ahol összevert két bocsot, Győrben pedig úgy elintézte Stefit, a párját, hogy a mackófeleséget állatkórházba vitték. (Állatkerti séta, a medve, 1962.október 14.)

Az első győri medve, Kisalföld, 1962. április 15.

Az első győri medve, Kisalföld, 1962. április 15.


(Folytatjuk)  

Cikkünket a hetente szombaton megjelenő K2 magazinban találják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!