2017.03.10. 08:00
Megható: kétszer mentette meg Artúr életét Pici Nyúlon - fotók
Ritka a kutya-macska barátság, de egy életre szól. Az, hogy egy kutya örökbe fogadja a legjobb barátját és kölyökkorában szoptassa, még inkább az. Ám ami Nyúlon megesett, ennél is továbbmegy. A megható történetből egy tettre kész, szabadnapos tűzoltónak köszönhetően lett sikeres életmentés.
A győrújbaráti Csíki Árpád és felesége, Tünde szerda este éppen társastáncra készült. Amikor kiléptek a kapun, aligha sejtették, hogy amit átélnek, két nap múlva a Kisalföld címlapjára kerül. Egyéves cicájuk, Artúr az árokban hevert. Vér patakzott az orrából és a szájából, megsérült a bal szeme. Valószínűleg autó ütötte el.
A pár azonnal felhívta dr. Rácz Elemér állatorvost, aki épp akkor fejezte be a rendelést Nyúlon. A doktor nem késlekedett, fogadta a kétségbeesett gazdikat, akik ölbe kapták a beteget és nyomban elindultak hozzá a rendelőbe. De be már nem jutottak.
Amint a gazdik odaértek Nyúlra, és az autó ajtaja kinyílt, Artúr pánikba esett és kereket oldott. Gazdája egy jó kilométeren át futott utána, aztán szem elől tévesztette.
Ragaszkodás, szeretet és határtalan öröm – Csíki Árpád és Tünde, a boldog gazdik, jobbra pedig Violka Róbert tűzoltó. A mosolyuk és ahogy Pici, a tacskó odahajol megmentett barátjához, Artúrhoz, mindent elmond. Fotó: H. Baranyai Edina
Késő estébe nyúlt az elkeseredett keresés. Árpád feleségének, Tündének akkor eszébe jutott Pici, a tacskó, aki anyja helyett anyja volt Artúrnak.
Egy évet kell visszalépnünk az időben, amikor Artúr alig pár hetes korában odakerült a kapuvári nagymamától Árpádékhoz. Pici óvta, szoptatta, kölykeként szerette a cicát, aki egy életre szóló ragaszkodással hálálta meg a gondoskodást. Most mégis úgy tűnik, újra Picin volt a sor.
A házaspár este fél tíz környékére fordult meg Győrújbarátról, hazamentek Piciért. A tacskó volt az utolsó reményük. Ha valaki, ő Artúr nyomára bukkanhat. Nem tévedtek.
Két összeszegelt tetőléc és pár ruhadarab – ezzel sikerült Violka Róbertnek óvatosan kitolnia a rémült cicát a kilenc méter hosszú cső túloldalán. Fotó: Dr. Rácz Elemér
Árpád ott engedte el, ahol Artúrt elvesztette. Pici nem tétovázott, szinte repítette a szimata, csak kétszáz méter után cövekelt le, egy dupla autóbejáró alatt húzódó kilenc méter hosszú vízelvezető cső végénél kezdett kaparni. Sikerült. Megtalálta a barátját.
Artúr bent kuksolt a 9 méteres cső kellős közepén és nem mozdult. Csak az elemlámpa fényére kigyúló szempár árulkodott róla, hogy él. Az öröm és elszántság viszont ott és akkor kevés volt a kiszabadításához. Egy teljes éjszakát töltött a nyirkos, hideg csőben, egyedül, sérülten.
Amint megvirradt, Árpád visszaautózott Nyúlra, de bárhogy próbálta, nem tudta rávenni az átfagyott, elgémberedett cicát arra, hogy kijöjjön. Értesítette a történtekről az állatorvost, aki gondolt egyet és egy falubelijétől kért segítséget.
Csíki Árpád először vehette kezébe a rémült és elcsigázott Artúrt azóta, hogy előző nap megszökött.
Violka Róbert, az Audi tűzoltója előtte 13 évig hivatásosként dolgozott. Hatkor ért haza a 24 órás műszakból, épp megkezdte volna a szabadnapját, de a történtek hallatán nem habozott. A helyszínen találkozott a doktorral, aki akkor már annyira bízott a sikerben, hogy hozta a fényképezőgépét és megörökítette a majd másfél órás mentőakciót.
Hosszas próbálkozás után Róbert végül összeszegelt két hatméteres tetőlécet, ruhadarabokat kötött a végére, és azzal nagy nehezen kitolta a rémült cicát a cső túloldalán. Óriási volt az öröm.
A doktor ott helyben megvizsgálta az elgyötört állatot, és azt tanácsolta a gazdiknak, hogy vigyék el a győrújbaráti rendelőbe. Dr. Dömötör Éva vette gondjaiba a sérültet. Ellátta, infúzióra kötötte és ügyelt rá egész nap.
Álvemhesség – Amit Picinél tapasztaltak a gazdái, a kutyáknál gyakran megesik. Ha nincsenek is saját kölykeik, akár egy kismacska vagy egy plüssállat is be tudja indítani a hormonváltozást és a tejelv
A nem mindennapi kaland legmeghatóbb pillanatának mi is tanúi lehettünk. Tegnapdélután Árpád és Tünde hazavihette Artúrt. A barátok a baleset és az átrettegett éjszaka után akkor látták egymást újra.
– Nagyon hálásak vagyunk az önzetlen segítségért mindenkinek. Soha nem felejtjük el, mit tettek értünk – mondták búcsúzóul a boldog gazdik.