Győr és környéke

2017.02.11. 08:00

Retró - Megvan még a lengyel faliórád?

Rögtön a rendszerváltás után járta egy vicc. Gorbacsov és Iliescu 1995-ben kiszabadul a börtönből, s megmutatják nekik Európa térképén, hogy mi lett a KGST és a Varsói Szerződés államaiból. Látnak egy piros kis pöttyöt rajta. "Ez meg mi?" - kérdik. Mire a parancsnok: "A lengyelek még tartják magukat."

kisalfold.hu

Az első „lengyelek" valójában kínaiak voltak, a hetvenes-nyolcvanas évek vendégmunkásainak családjai vetették meg a lábukat Győrben.


– Akkor nagy szám volt kimonót otthonkának venni, jellemzően felül géppel hímzett blúzokat, főleg ruhát, kínai legyezőt – emlékszik a mai bolhapiac igen sajátos elődjére a győri tanár, Borostyán Csilla. – Aztán jött, amit a nép KGST-piacnak nevezett, mivel voltak itt lengyelek, románok, ukránok a keleti blokkból. Ők már kereskedtek mindennel, még benzinnel is. Mivel a lengyelek jutottak el az országon belül mindenhova, kezdte a nép – meg a hatalom is – a KGST-piacot „lengyel piacnak" nevezni.


Helypénzzel vagy málhával


Repüljünk hát vissza, a győri Vásártér piacára, a Pápai út mellé. Legyen 1993 és szombat, akárcsak ma. Legyen ásító sötétség, hajnali három, mert ez még a kulisszák mögötti állapot, s a lengyelek már vásárolnak, mielőtt árulni kezdik a művirágot és a kézkrémet. Utána négytől hat óráig mindenki elfoglalja a helyét, hatkor már talpalatnyi föld sincs, pedig az első buszok hatkor jönnek, s a piac nyolc körül kezd élni. Akkortól kezdve viszont lépni is alig lehet. Érkeznek a gyerekes családok. Az egymással találkozó ismerősöknek pedig – így írta le egy korabeli riporter – nem mindig őszinte a mosolyuk, sokan nem teszik ki az ablakba, hogy itt vásárolnak. A 20–30 százalékos drágulások éveiben járunk, sok a munkanélküli, a szegény, a fizetés alacsony maradt, s még nem búcsúztatták el megható külsőségek között a hiánygazdaságot.

Retró - Megvan még a lengyel faliórád?




Pár perccel múlt nyolc. Megjön a helyjegyszedő. Annak rendje szerint érkeznek málhások is, nagy táskákkal. Megkérdezik csöndesen a helypénzt fizető eladótársról: „Letehetjük?" A válasz gyanútlan: „persze". Amire máris szétterül a táska tartalma: cipő, bugyi, régiség, s egy újabb hangos torokkal lesz több (A lengyel piacon, Kisalföld, 1993. június 17.). Az úton sorban állnak a lengyel buszok, néhányan a busz ablakában alszanak, van, aki a gúlába rakott üdítők mellett ücsörög vagy elfekszik a zöld füvön. De még valószínűbb, hogy üvöltve kínál csillárt vagy épp hamis Barbie-t.


– Emlékszem, a bezárás előtti években már a „helyi reklám" is megjelent árubemutató formájában. Szólt egy mindenen átható, semmihez sem hasonlítható ének, mindössze két hangból állt. Talán „mi" és „dó" hangból. A szöveg pedig: „Kúúúúúútyaparaz." „Kúúúúúútyaparaz." Egészen addig nem értettem, hogy mit énekelnek, míg meg nem láttam a mozgóárust: kb. ötven darab, bőrből készült kutyapóráz lógott a nyakában – idézi fel Ring Ferenc.


– A másik emlékem a Pápai úti lengyel piacról a „szabadtéri tv-shop". Egy jókora talpra felállított – talán bekeretezett – üveglap mellett állt a „moderátor", körülötte bámészkodó háziasszonyokkal. Egy ablaklehúzót reklámozott, egyik oldalán szivaccsal, a másikon gumival, meg egy lavór vízzel. A szöveg így szólt: „Szííííííííívacs mossa, gúúúúmi száriccsa!" Nemcsak mondta, mutatta is, megállás nélkül – meséli.


Mindez a mai „nagy Tesco" szomszédságában, a Family Center helyén történt, amit egy 1998-as térkép – Kozma Endre mutatta nekünk – még Vásártérként jelölt. Akik szerették a lengyel piac kultuszát és hangulatát, azok általában ezt a helyet már felhígultnak tartották, míg az igazi lengyel piac helye – egészen 1992-ig – Újváros volt.


Originál Guns N’ Roses


– Én mindegyik piacra jártam a testvéremmel, náluk is volt kisgyerek, nálunk is. Az újvárosira, a vásártérire is jártunk, meg arra, ami a MÁVDAC-pályánál működött – mondja Marczali Dezső nyugdíjas győri tanár. – Minden jóval olcsóbb volt, és mindent lehetett kapni, nem csak használt holmit, mint a mai bolhapiacon. Búvárszivattyút vettem az anyósomnak, magamnak kivehető bélésű dzsekit, otthonra fali kvarcórát, ami még mindig működik.


– Én főleg a magnókazettákért jártam ki tinédzserként – idézi fel Farkas Levente. – Rendes képes borítója volt a Guns N’ Rosesnak, a szalagot is szépen megnyomták matricával, mint az eredetit. De az A oldal úgy ért rajta véget, hogy félbeszakadt a Sweet Child O’Mine című szám, a másik oldal elején elkezdődött elölről, majd húsz perc szünet jött, amit mindig át kellett tekerni. Más azt mesélte, hogy a Metallica-kazettán AC/DC volt. De akkor Guns N’ Rosest máshol nem lehetett kapni, az a „Pokolgép" pedig, ami az Arrabonában háromszázhetven forint volt, itt csak hatvanba került.


Amikor az ellenőrről szóló – ellenőrizhetetlen – hír végigsöpört, ez hangzott el az árussoron: „kazettavizit". A magnósok pedig a kezük ügyében lévő szatyorba söpörték az árut. A műszaki cikkek többsége kínai vagy még inkább csehszlovák volt, lengyel diáklányok árulták a maguk varrta ruhát és pantallót, „itt is, ott is hallotta az ember, hogy »prubá, prubá, mádámká«" – idézte fel a Facebookon Matejka Mihály.


Szövetminta és cégbélyegző


A szabadidőruha 1100 forint, de ezerért elviszi az elégedett vevő, míg a belvárosban 2000 lenne. A dohánycikk állami monopólium, de kartonszám árulják, míg egy teherautóról kétes eredetű és állagú szeszt kínálnak, nevezzük jóhiszeműen Napóleonnak és Cézár konyaknak. Persze aki gyerekkel jön, az nem ússza meg a kígyózó sort a 15 forintos kóláért vagy a sült kolbászért, aminek illata reggel óta csiklandozza a bámészkodók orrát. A vécénél is sorba kell állni, pedig fizetős a toalett a Pápai úti lengyel piacon (Itt van rakásra, díszlik halomba, 1991. június 13.).


A feszültség együtt nő a tömeggel, kemény érdekek feszülnek egymásnak. A riporter feljegyzett egy-két ilyen szópárbajt: „Hogy szakadt volna le a karod, mikor idehoztad azt a szemetet!" „Ne adjon az isten neked még rántani való lisztet se, de a szomszédodnak se, nehogy tudjál kölcsönkérni te…!" Egy dinnyeárust körbevesz egy fenyegető kis csoport, mert túl olcsón árulja a gyümölcsöt. Félóránként rendőr vonul végig a sáros vagy poros piacon, állítólag bevittek egy zsebest. Mert a tolvajok ugyanúgy hozzátartoztak ehhez, mint a székesfehérvári bútorkészítő kárpitos, aki fényképes katalógussal érkezett Győrbe, szövetminta alapján lehet tőle rendelni. Jól menő raktáráruház is képviselteti magát, nyitott teherautóról árulva a mosóport és a háztartási szert, s vevőre talált a videojáték, amit az eladó állítólag garanciaként cégbélyegzővel látott el. A műszaki sátorban pedig egy tévén ki is próbálhatjuk (Nincs maffia a lengyel piacon, 1992. július 20.).

(Folytatjuk)




 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!