Most a kerítés maga a törvény

A napokban olvashattak egy kormányzati hirdetést: „A magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat vissza kell fordítani." Érthető a zűrzavar a köztudatban, ha az emberek ezzel párhuzamosan azt látják, hogy a menekülteket magyar buszokkal, vonatokkal utaztatják egyenesen a hegyeshalmi határhoz. A Belügyminisztériumhoz intéztük kérdéseinket: a múlt héten életbe lépett új jogszabály ismeretében hogy lehetséges, hogy ami a szerb határon törvénysértés, az a horvát határon nem az?

Persze fordítva is feltehető a kérdés: ha itt ez az elbánás, Szerbiánál miért kellett keményebben intézkedni? Valóban a kerítés írja felül a magyar büntető törvénykönyvet?

Lényegében igen, bár a hivatalos értelmezés nem felülírásnak tekinti ezt. A minisztérium sajtóosztályának válasza szerint az követi el a határzár tiltott átlépését, aki a „létesítménnyel védett határszakaszon" úgy lép be hozzánk jogosulatlanul, hogy keresztüljut a kerítésen vagy kijátssza azt. Ugyanakkor azt már nem fenyegeti szankcióval a törvény, ha más országokon keresztül kerüli meg a kerítést.

Valóban a kerítés írja felül a magyar büntető törvénykönyvet? Igen. Fotó: Segesvári Csaba
„A horvát és a szerb határszakaszokon elkövetett tiltott határátlépés jogi megítélését tehát valóban az befolyásolja, hogy elkészült-e már a büntetőjogi védelemben részesített, az államhatár védelmét szolgáló létesítmény" – közölték a kormányzati illetékesek. Vagyis a határzár tiltott átlépését csak azon a határszakaszon lehet elkövetni, ahol már van határzár, s hogy az új fogalmak között még jobban eligazodjunk: ha ez a kerítés megrongálásával jár, akkor határzár tiltott átlépése és a határzár megrongálása bűncselekmények egymással halmazatba kerülhetnek. Ez nyilván szigorúbb büntetést is jelent.

A minisztérium sajtóosztályának válasza szerint az követi el a határzár tiltott átlépését, aki a „létesítménnyel védett határszakaszon" lép be hozzánk jogosulatlanul.

Dr. Benkő Péter büntetőjogász szerint sok szempontból valóban nehéz a laikusnak szétválasztani az állam által utaztatottak jogi megítélését attól, amikor magánember teszi-tette ugyanezt, hiszen ez utóbbi hivatalosan segítségnyújtásnak minősül, ha a szándék egyértelműen a határ jogosulatlan átlépésére vonatkozik.

Mégis alapvető különbség – mondja –, hogy az államnak kötelezettségei vannak a közrend, a nyugalom fenntartásában, gondoskodik arról, hogy a tömeg ne veszélyeztesse például a közlekedés biztonságát vagy az emberek nyugalmát. A magánemberek pedig valóban jobb, ha inkább távol maradnak az ilyenfajta segítségnyújtástól – teszi hozzá –, mert a másik fő különbség, hogy esetükben óhatatlanul felmerül az anyagi ellenszolgáltatás gyanúja, ha más miatt nem is, a nyilvánvaló benzinköltség okán mindenképp. Nehéz bizonyítani, hogy valaki nem kér pénzt a szívességért, főleg ha azt még tanú is állítja – tette hozzá.