Győr és környéke

2015.08.19. 03:42

Isten veled, Tanárnő!

Azt kívánom, bárcsak mindenkinek lenne legalább egy olyan tanára az életben, mint amilyen Dr. Horváth Ildikó volt nekünk a győri Móra-iskolában.


Ő várt a gimnáziumi beiratkozáskor. Rögtön karon fogott, bevitt a tanári szobába, megmutatta, hol tartja az osztálynaplót. Amit mondott, ahogy viselkedett, csak megerősített abban, hogy igazán jó helyre jöttem. Végül - nem is emlékszem már az okára -, de mégsem az ő osztályába kerültem.

A történelmet tanította nekünk. Elképesztően szigorúan, maximálisan megkövetelve a leadott tananyagot. Remegő kézzel lapoztuk a füzetet, magoltuk a fogalomgyűjteményt és lázasan készültünk a vaktérképekkel az órái előtt. Természetesen úgy viszonyultunk mindehhez, mint egy átlagos, elsős gimnazista: nem szerettük a helyzetet.

Aztán, ahogy teltek-múltak a hetek, hónapok, úgy vettük fel a ritmust, úgy igazodtunk a követelményekhez. Úgy élveztük a tanításait, az életből hozott példáit, úgy vált izgalmas kihívássá százszázalékosan teljesíteni az elvárásait. A füzeteink az érettségire már kincsekkel értek fel, semmiért nem adtuk volna azokat. Az emelt szintű vizsgára készített fel minket, ahol aztán az egész csoportunk behúzta az ötöst! Nem is történhetett volna másként.

Gyakran mesélt nekünk Egyiptomról - a kedvenc országáról-, és annak történelméről, elragadottan hallgattuk. Az órákon sokszor szóba került az aktuálpolitika, úgy nyitotta fel a szemünket a minket érintő dolgokra, döntésekre, olyan összefüggéseket láttatott velünk, ahogyan senki más nem tette.

Nem csak történelmet tanított nekünk, sokkal többet adott annál. Az életre készített fel minket. Azt kívánom, bárcsak mindenkinek lenne legalább egy ilyen tanára az iskolában, mint amilyen ő volt.

Az érettségi után maradtam még két évet az iskolában, az újságírói szakon szociológiát tanított, és minden kérdésemmel fordulhattam hozzá. Őt hívtam, amikor elbizonytalanodtam: tudom-e vállalni a gyakornoki munkát két iskola mellett. Támogatott benne. Az elsők között értesítettem, amikor belsős munkatársként felvettek. Együtt örült velem. Leírtam neki, amikor Angliába indultam szerencsét próbálni. Tanácsokkal látott el. Őt kérdeztem, amikor arról kellet döntenem, hazajöjjek-e az akkor felajánlott "álommunkáért˝, vagy maradjak külföldön. Azt írta, amit az én szívem is súgott. Hazajöttem 2013 januárjában és itt megszakadt a levelezésünk. Elragadtak a hétköznapok, a várva várt munka, a megválaszolatlan levele pedig egyre csak messzebb sodródott tőlem. Tudom, utána kellett volna nyúlnom. Mert az élet tényleg túl rövid ahhoz, hogy a legfontosabbakat halogassuk.

Órákkal ezelőtt a címéről jött egy levél. Amit már nem ő írt. Megrendülten olvastam az értesítést, hogy Dr. Horváth Ildikó július végén végleg eltávozott.

Elfogytak a szavak, tovább már kevesek ahhoz, hogy kifejezzem, mit köszönhetünk Ildikó néninek. (Úgy gondolom, bátran írhatom ezt az összes mórás diákja nevében.) Hogy milyen szeretettel gondoltam rá mindig és gondolok ezután is A TANÁRNŐRE. Így, csupa nagybetűvel.


Szükösdi Judit
a győri Móra Ferenc Általános és Középiskola egykori diákja

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!