2014.11.12. 11:37
Hetven év kegyelmét ünnepelték
Major Ferenc és felesége a hűség emberei. Hetven éve élnek együtt, nemrégiben ünnepelték a kegyelmi lakodalmukat, több évtizedet dolgoztak ugyanazon a helyen és közel hatvan éve laknak ugyanabban a lakásban, az egyik Duna-parti utcában.
Hetven évvel ezelőtt esküdött örök hűséget a Muraközben Major Ferenc és felesége, Margit néni. Közös életüket a háborúnak köszönhették, házasságuk is háborús napokkal kezdődött. A 94. évébe lépett Feri bácsi a harmincas évek végén a hétgyermekes család szegénységéből, Nagycenkről a katonaságba menekült, hogy valamiféle megélhetést, anyagi hátteret teremtsen magának.
A háború alatt – egyik első szolgálati helyeként – a Mura-vidéki Vashidegkútra került, ott ismerkedett meg jövendőbelijével és ott házasodtak össze. Mégpedig 1944. október derekán, azon a napon, amikor a német megszállás miatt Horthy kormányzó lemondó nyilatkozatát aláírta. A pár alig jött ki a templomból, egy távirat várta az ifjú férjet, amely egy azonnali bevonulási parancs volt. Feri bácsi egy petőházi földije segítségével engedélyt kért a századparancsnokságtól, hogy legalább a szerény esküvői vacsorát hadd költhessék el a rokonsággal. Egy napot maradhatott...
Major Ferenc és felesége, Margit néni. A hajdani esküvői kép mindkettőjükben szép emlékeket idéz. Fotó: Bertleff András
Kicsit ugorva az időben az idős férfi felidézte, hogy a fogság után tovább szolgált az új hadseregben 1950-ig. Akkor döntés elé állították: vagy belép a kommunista pártba és az ÁVO-ban szolgál tovább, ha nem, akkor vállalnia kell az esetleges következményeket.
– Nem léptem be, Szombathelyre helyeztek, majd utána kerültünk Győrbe. Itt szolgáltam és közben elvégeztem a honvédségi államszámviteli tanfolyamot. Tovább „szorgalmazták" a párttagságomat, de én továbbra sem voltam hajlandó, hát kirúgtak – emlékezett Feri bácsi. – A győri gázgyárban kaptam állást, ahol szívlapátosként kezdtem, majd végül a munkavédelmi területről mentem nyugdíjba nyolcvanéves koromban. A feleségem is itt dolgozott, ő hetvenkilenc évesen, a nyomtatványraktár vezetőjeként hagyta abba az aktív munkát.
Házasságukból egy lány született, két unokával és két dédunokával büszkélkednek. Az elmúlt hetven évről úgy nyilatkoztak: szeretetben, egyetértésben élték végig, a nehézségeken mindig egymásra figyeltek. Céljuk az volt, hogy munkával töltsék mindennapjaikat.
