Túléltük :)

A túlélő túra fantasztikus volt. Skócia gyönyörű. Csütörtökön korán reggel indultunk a suli kisbuszával. A hangulat nagyon jó volt, bár az elején még mindenki szunyókált. Előző este nem sokat aludtunk - talán két órát - , mert Ilonával és Dórával kitaláltuk, hogy csinálunk sajtos pogácsát. Éjfélkor még a tésztát gyúrtuk...de megérte, mert mindenkinek ízlett. Az első akadályunk már az odaút során felmerült. Beragadtunk a busszal a sárba. Egy órán keresztül próbáltuk kitolni a sárból, de végül sikerült, és ezt is egy kalandnak fogtuk fel. Csütörtökön négy óra fele érkeztünk meg a szállásunkra, ami egy házikó volt a túrázók számára. Nagyon boldogok voltunk, mert rajtunk kívül más nem volt a két szobás házban, és tényleg volt fűtés is, ahogy ígérték. :) Hamar fát gyűjtöttünk, kitakarítottunk és életet leheltünk a kunyhóba. Sajnos nem volt túl nagy helyünk, mert az egyik szobában a kályha nem működött. Nap közben megvoltunk, viszont esténként valaki a sátorba kényszerült. Bár túlzás, ha azt mondom, hogy kényszerült, mivel mindenki örömmel ment ki egy-egy éjszakára még a hideg ellenére is. A szoba elvileg 7 személyes volt (ágy szempontjából), de mi 10-en betömörültünk. Ennek előnye és hátránya is volt: fázni nem fáztunk, viszont olyanok voltunk, mint a heringek, mozdulni sem tudtunk. :)

Izgatottan vártuk a másnap reggelt, hogy felfedezzük a közeli hegyeket és a hegyek mögött megbújó kis tavacskát. Végül a tavat nem láttuk, de izgalmakkal teli volt a sétánk. Mindenki csurom vizes lett, a legjobban én sajnos, mert megsüllyedtem. Át akartam ugrani egy vizes fűcsomót, aztán ahogy ugrottam, rájöttem, hogy az nem csak egy kis tócsa volt...Derékig benne voltam a sáros vízben. Egy olasz csajszi is ugyanígy járt, de ő csak térdig. A túrázást nem akartam feladni, és szerencsére a csapat a segítségemre volt. Mindenkitől kaptam valami száraz ruhát, amit felvettem, és folytattam az utat. :) Elég viccesen néztem ki.

Este, miután visszaértünk kártyáztunk a gyertyafényben, rémtörténeteket olvastunk és az idő elrepült. Pénteken is túráztunk egy kicsit, aztán aznap este a sátorban aludtunk öten. Meg volt a feelingje...főleg reggel, amikor láttuk, hogy deres az egész sátort. Vasárnap virradóra pedig hó lepte be a vidéket. De még ez sem riasztott el minket attól, hogy a ház melletti folyóban fürödjünk. Igaz én csak egyszer vállaltam be, mert a merülős kirándulás után kicsit megfáztam, de volt, aki minden nap ment.

Vasárnap aztán vége lett... hétkor keltünk, összecsomagoltunk, és indultunk haza. Mindenki vidám volt, és még jobb kapcsolat alakult ki a csapatunkon belül. Szóval megérte nagyon. Nyolc fele értünk haza, utána hamar mostam, mert hétfőn reggel indultam a Durham-i raktárba konténert festeni. Péntekig ott voltam, aztán visszamentem Hullba, most pedig itthon vagyok megint, mert úgy volt, hogy műtenek. Műtét végül elmaradt, mert még kellenek vizsgálatok ...de legalább itthon vagyok egy picit és feltöltődök energiával. Hazautam is kalandos volt. Londonban amíg a buszra vártam, találkoztam az ottani barátaimmal. Velük maradtam egy-két órát, aztán majdnem lekéstem a buszt, annyira elbeszéltük az időt. Nem is lett volna nagy baj, mert a reptérre érve láttam, hogy három órás késéssel indul a repülő. Már nagyon fáradt voltam, mert hajnalban indultam Hullból. Fél háromkor szálltunk le Ferihegyen, aludtam az első vonatig, aztán jöttem haza, onnan meg a dokihoz. Tiszta hulla voltam, de aztán mára már kipihentem magam, és a csajokkal el is mentünk szánkózni. Nagyon élvezték. Örülnek, hogy itt vagyok, ráadásul holnap lesz a farsangi bál a sulijukban, és megkértek, hogy menjek velük. Anita hastáncos lány lesz, Julcsi pedig dalmata. Alvás előtt kikészítettük a jelmezeket, megfestettük a dalmata foltokat a ruhára, aztán meséltem nekik és bedobták a szunyát. Nemsokára én is megyek, mert holnap én viszem őket suliba.

Képeket raktam fel a túlélő túráról a szokásos helyre. www.indafoto.hu/ficanka1986