Végre kisütött a nap.... :)

Hétfőn még megjártam Pestet is. Nem oda indultam, csak közben felhívtak, hogy lenne egy állásinterjú. Előtte rácsörögtem az Unileverre, hogy választ kapjak. Gondoltam, ha azt mondják hogy nem, köszönik, akkor felmegyek, ha igen, akkor maradok az eredeti tervemnél, s megyek suliba. Hát, negatív válasz volt, mivel nem elég hosszú a tanulói jogviszonyom. Szóval sztornóztam az aznapi kommunikáció záróvizsga felkészítőm, s Tatabányán túl mentem egy kicsit. :)

Az állás egy sport áruházzal kapcsolatos volt. Internetes értékesítés, stb. Marketing gyakornokot kerestek. Az álláshirdetésben írták többek között azt is, hogy legyen a jelentkezőnek kapcsolata a sporttal. Gondoltam, minden egyéb meg van, aktív sportot nem űzök, de állandóan sétálok meg megyek valahova. Ez nekem elég is, több időm úgysincs.

Aztán ahogy gondoltam, jött a kérdés, hogy mit sportolok. Elkezdtem mondani a sétálást, megint furán néztek rám, hogy Pesten sétálok. Talán titokban kéne tartanom? Hm? Ki tudja. Nem érdekel.:)

Kérdezték, hogy egyéb sportot űzök-e, mondjuk úszás, bicikli, stb.? Erre beugrott két extrém kapcsolatom a sporttal. Az egyik a Balaton körbebicajozása volt a másik pedig a Balaton átúszása. Úgy látszik, valamiért vonzódom a Balatonhoz. :)

Mindkettő egy hirtelen felindulás volt. A bicajkörutat kicsit megterveztük, de a Balatonátúszás tavaly elég viccesen indult. Anyuékat megleptem egy nyaralással Bogláron. Barátnőm nyaralójában voltunk kedvezményesen. Szuper volt. Egyik nap sétáltunk a parton, s megláttam a kiírást, hogy BALATON ÁTÚSZÁS! Na, egyből elkezdtek forogni a kerekek az agyamban. Eldöntöttem, hogy átúszom. Találkoztam egy családdal közben, s kiderült, hogy a házaspár gyerekei átússzák idén is, mivel tavaly is átúszták már. Meg is beszéltük, hogy akkor másnap reggel találkozunk, s együtt megyünk. :)

Anyu persze mondta, hogy ha nem bírom, akkor menjek ki egy hajóra, stb. Ugyanis hajósorok álltak a kijelölt útvonalon, s vizet, szőlőcukrot adtak azoknak, akik igényelték. Szóval mivel anyu ezt mondta, már csak azért is úgy döntöttem, hogy akkor is megcsinálom. 5, 2 km volt. Révfülöpről indult. 3 óra 10 perc alatt értem át a másik oldalra. Úgy néztem ki mint egy vízihulla. De nagyon jó volt. Főleg másnap. Leégett mindenem, menni sem nagyon tudtam, aludni, sem, ikrek meg természetesen strandolni akartak, mert hogy nyaralás van. :)

Balatonátúszás 2008

Úgyhogy örök élmény volt. S megyek idén is, ezt már elhatároztam. :)  (2009. július 25 a nagy nap)

Na de visszatérve: szerintem nem voltam elég meggyőző így sport terén. :) De ki tudja. Szokásos válasz: Jövő héten értesítjük.

Igazából már nem is számít, mert ma kaptam egy meglepi hívást az Unilevertől, hogy felvettek.

Annyira, de annyira megörültem. Akkora kő esett le a szívemről. Ráadásul miután a Lavazza kicseszett velem, ez volt az első hely, amit megkerestem, s még azon a bizonyos péntek 13-on felutaztam az állásinterjúra.

Pénteken kezdek, mert csütörtökig bevállaltam már egy diákmelót. Ma is azt csináltam reggeltől. A Ceres-nél adminisztráltam. Úgy éreztem magam, mint egy mikulás. Szállítási szerződéseket kellett pecsételnem, majd iktatnom a nagy „mikulás könyvbe", borítékba rakni, majd egy dobozba. Komolyan olyan érzés volt, mintha Santa Claus lettem volna. „Jól van, xy Kft. jó volt idén. Kap egy kis ajándék borítékot egy szállítási szerződéssel!" Hihih :)

De jobb volt, mint a Tesco-s árufeltöltés. Nem annyira fárasztó. Bár ez az, amit sosem tudnék egy hétnél tovább csinálni. Max ha nagyon rá vagyok szorulva. :)

Örülök egyébként, hogy az Unilever felhívott, mivel tényleg az volt az utolsó, amire számítottam. Ráadásul kezdtem beparázni attól, hogy idén két péntek 13 is van. Vajon akkor mi fog történni az előző péntek 13-ból kiindulva. :)

Aznap nyelvvizsgázom szakmai angolból. :) Majd meglátjuk....  Most ami előttem van, az az albi keresése. Párat már felhívtam. Csütörtök este megnézem őket. Emellett másodállást is keresgélek egyben. Szeretnék hétvégente és hétköznap munka után dolgozni valamit. Gyűjtenem kell 2010 márciusára. :)