A Múlt IV.

Mi maradtunk öcsémmel s a picikkel. Az egyik nyáron sikerült végre összeszednem annyi pénzt, hogy életemben először láthassam a tengert. Olaszországba, Bibionéba utaztam az akkori barátommal, akit már említettem. Nagyon jól éreztük magunkat. Az egy hét azonban hamar elszállt, s újra visszatértem a valóságba. Az egész megint negatívan sült el. Nevelőapám elkönyvelte magának, hogy biztos anyu fizette ki az utazásomat, s neki meg azt mondja, hogy nincs pénze. Sajnos nem tűnt fel neki, hogy reggeltől estig dolgoztam. Hogy is tűnhetett volna, amikor csak éjfél után ért haza segg részegen, másnap meg aludt délig, majd újra folytatta az ivást.

A körülmények otthon egyre rosszabbak lettek. Ikrek sajnos már elérték azt a kort, hogy felfogják mi van körülöttük. Volt, hogy nevelőapám teljes erőből hátba vágott, a kislány meg a kezemben volt. Mint írtam már, semmi nem érdekelte. Anyut is fellökte, s volt, hogy rátaposott, mint egy darab fára. Szörnyű volt. Én próbáltam védeni anyut, s teljes erőből ütöttem, karmoltam a nevelőapámat, s általában sikerrel. Ilyenkor tök sok erő előbújik belőlem szerencsére.

Ikrek előtt próbáltam a veszekedéseket elrejteni. Amikor hallottam, hogy kiabálás van, behívtam őket a szobámba, s mindenfélét kitaláltam. Pl.: táncoljunk zenére, stb. S közben fél füllel ki kellett figyelnem, hogy mikor kell megvédenem anyut. Mikor ikrek kérdezték, miért kiabálnak anyuék, arra mindig azt mondtam, hogy csak hangosan beszélnek, mert hangos a zene is. Akkor még elhitték. :) . A rendőrséget egyre többször ki kellett hívni, annyira elfajult a helyzet. Örültünk, amikor egy estére elvitték a detoxikálóba. De bennünk volt az is, hogy ezt másnap biztosan megbosszulja. Fenyegetett is minket vele. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy valamit tennem kell. Minden megfordult az agyamban. Gondolkodtam azon, hogy odaállok elé, s megmondom, hogy „tessék, itt vagyok, ölj meg!" Mert mindig ezzel fenyegetőzött. Akkor legalább börtönbe került volna, s anyuéknak nyugodt életük lett volna. De már arra is gondoltam, hogy én teszek valamit vele, s nem érdekel, hogy utána szar lesz az életem, csak anyuéknak jó legyen.

Lassan elkezdődött a főiskola is. Ha végig gondolom, a mostani sikereimet, életemet a főiskolának köszönhetem. Az egész úgy kezdődött, hogy nem volt pénzem befizetni a regisztrációs díjat, s azokat a díjakat, amik az iskolakezdéshez kellettek (diákigazolvány, stb.) Nem számítottam, hogy ilyen sokat kell fizetni, s ugyebár el tengerpartoztam a pénzemet. Miután kijött a boríték a csekkekkel, újságot hordtam, telefonos munkát s a fagyizót egyszerre csináltam. Mindent elvállaltam. A legfontosabbakat sikerült befizetnem, hogy elkezdjem a sulit, de nem mindent. A gólyatáborba mindenképpen menni akartam, mert tudtam, hogy az elég sok mindent megalapoz a jövőre nézve. Igaz is volt.

A legbevállalósabb csajnak választottak, ugyanis minden baromságban benne voltam, s nyertem egy telefont. Ezt később eladtam, s ebből is volt pénzem.

Ez itt én lennék. A feladat: tegyél minél több ruhát, cipőt magadra

A gólyatábor után a HÖK (Hallgatói Önkormányzat) elnöke felhívott, hogy a gólyatáborban alkotottak alapján arra gondolt, hogy mondhatnám én a gólyaesküt az évnyitón. Nem szeretek színpadon mikrofonba beszélni, de elvállaltam. Az évnyitót megelőző héten bementem a suliba egy próbára. A tanárnő, aki később az EU tanulmányokat tanította, mondta, hogy olvasta az önéletrajzomat, s tényleg jól választott a HÖK elnök. Kérdezte, hogy sikerült e mindent elintéznem a sulival kapcsolatban, stb. Mondtam, hogy sajnos nem, mert nem volt elég pénzem. Szerettem volna a matek előkészítőre is menni, de már arra nem maradt pénzem. Erre a tanárnő annyit mondott, hogy ne aggódjak, minden megoldódik.

Az évnyitón elmondtam a gólyaesküt, mindenki utánam mondta. Remegett a lábam, mint a csuda, de sikerült. Ezt annak köszönhetem, hogy a szemembe világított a reflektor, s nem láttam a közönséget.:)

Az ünnepség után az említett tanárnő félrehívott, s a kezembe adta a matek előkészítő befizetett csekkjét. Bevallom, örömömbe kicsordult a könnyem. Ekkor meg is ígértem neki, hogy nem fog csalódni bennem. S nem is csalódott....:)