2009.02.08. 23:30
Újra Athénban
Ma nem kellett annyira sietnünk. Fél 10 fele indultunk el. Sajnos nem ment túl jól a stoppolás. Úgy látszik, Tripoli nem kedvez a stopposoknak. Végül mikor már az autópályáig elgyalogoltunk, egy srác felvett minket. Szerencsére tudott angolul. Ez azért volt jó, mert fáradtak voltunk, s a távolság is nagy volt, amit együtt megtettünk.
A srác valami logisztikai kiállításra ment Athénba. Mondta, hogy nem sok kedve volt, mivel vasárnap nem szeret dolgozni, de a cég mondta, hogy mennie kell, így elindult. Nagyon örült nekünk. Mondta, hogy csak azért nem volt kedve elmenni a kiállításra, mert utálja a hosszú vezetést egyedül. :) Karolin hátul írta a laptopon a háziját, én addig elszórakoztattam a srácot. :)
Először Korinthoszba akartunk menni, de mivel sokáig nem állt meg senki Tripoliban, ezért lemondtunk róla. A srác azonban nagyon rendes volt. Tett egy kitérőt, s megnéztük a tengerszorost. :)
Athénban egész nap nagyon jó idő volt. Tripoliban reggel esett. Persze csak addig, amíg stoppoltunk. :( Szóval megérkeztünk végül Athénba. Leraktuk a táskákat Erasmusos barátunk lakásán, s mentünk is vissza a városközpontba, hogy kérdőívezzünk. Még kb. 50 db-ot meg kell csinálnom holnap. Délelőtt még tudok kérdőívezni, délután viszont repülök haza. Hiányozni fog Görögország. :(
A Sintagma téren a városközpontban koncert s különböző műsorok voltak Gázáért. Kicsit néztük, majd csak füleltünk, miközben kérdőíveztünk. Mikor már meguntuk a kérdőívezést, ittunk egy frappét, s hazaindultunk.
Az Athénban tanuló barátaink mondták, hogy ne vegyünk metróra jegyet, hanem kérjük el a kijáratnál az emberektől. Gondoltam nem rossz ötlet, s sikerrel is jártam. Ugyanis itt 50 cent egy jegy, s másfél óráig jó. De ha valaki már nem használja, akkor legalább másnak legyen haszna :). Szóval most így közlekedünk Athénban. :) Tiszta ingyenélők lettünk.
Körútunk utolsó napja
Szóval miután hazaértünk (barátunk lakásába) ettünk, majd beszéltem anyuval. Már nagyon várja, hogy hazaérjek. Főként azért is, mert van egy köcsög nevelőapám, aki már megint bekattant. Sajnos az alkohol megváltoztatja az embert. Már nem lakunk „nevelőapámmal", sikerült elmenekülnünk szó szerint, de még mindig nem hagy minket békén.
A legrosszabb, hogy Magyarországon s szerintem más országokban is probléma az, hogy a rendőrség semmit nem tehet, amíg vér nem folyik. Szomorú, hogy kishúgaimnak így kell felnőni. Én gyerekkorom sem volt fényes, sajnos anyu mindig jól beletalált, hogy kit nem kéne választani :(. Azt hittem, hogy nyugi van, s minden okés, de most kezdődik előröl. :(
Holnap már anyu is nyugodt lehet, mert ha ketten vagyunk, akkor erősebbek vagyunk.
