Sparta, Mistra

9-kor indultunk el, megnéztük a tengerpartot, s a katona múzeumot is megtaláltuk végül. Mégsem az volt, amire tegnap gondoltunk. A várra nem maradt időnk. 

Sajnos ma nem sütött a nap, sőt, egész nap szakadt az eső. Ez a stoppolást nem könnyitette meg. Hosszas várakozás után végül valaki megszánt minket, s elindultunk Spártába. 
Ma rájöttünk, hogy nagyon jól választunk mindig stoppolás közben. Múltkor ugyebár egy másik Couch Surfing-es férfivel mentünk, aki szállásadónk jó barátja volt, most egy taverna tulajdonost fogtunk ki. :) A tavernája Spártához fél úton, Artemissiában van a hegyekben. Nagy forgalma nem lehet, mert senki nem járt arra. Behivott minket egy frappéra, s nem engedte hogy fizessünk. Amig ittuk a kávét, kb. 2 autó ment el, igy kicsit megijedtünk, hogy ottragadunk. Végül egy pár felvett minket. Tesszalonikiben laknak, igy volt közös témánk. 

Mai szállásadónk (Lefteris) nagyon rendes srác. Kiderült, hogy oliva olaj gyára van. Leraktuk a csomagjainkat a házában, majd elvitt minket Mistras-ba. Az eső ellenére is nagyon jól éreztük magunkat. Egy bizantin város maradványait néztük meg. Mistrát a frankok alapították 1249-ben, majd a bizánci uralom alatt 20.000 lelket számláló településsé terebélyesedett, s 1348 után ez lett a moreai despoták székhelye. Egészen az 1460-ban kezdetét vevő török hódoltságig virágzó kulturális központként működött, ahová Szerbiából, Konstantinápolyból és Itáliából sereglettek a tudósok. Az olasz hatásról a Misztra templomait díszítő élénk színű és figyelemreméltóan jó állapotban megmaradt falfestmények tanúskodnak. 

Sajnos a ’’múzeum’’ csak 3-ig volt nyitva, igy sietnünk kellett. Szinte futottunk az esőben, hogy feljussunk a kastélyig. A rossz idő ellenére is távolra elláttunk. Nagyon szép látvány tárult elénk. Sokáig nem gyönyörködhettünk, siettünk le a csúszós köveken. Út közben találkoztunk egy szamárral is, s gazdájával. Persze egyből meg is örökitettük fotón. 

Épp hogy kiértünk zárás előtt.. Sajnos nem túl népszerű a hely télen, igy lassan elindultunk gyalog a hegyről a szakadó esőben. Már mindenünk csurom viz volt, átázott a ruhánk, de sajnos nem járt arra senki. 
Megtudhattam Karolin újabb betegségeit. Kiderült, hogy a szeme rossz, s ezért nem szülhet normálisan. Meg egyszer evett valami fűszereset, s kiégett a torka. A hátával is van valami. Ja, és ha megázik, akkor tuti, hogy másnap nagyon beteg lesz. Úgyhogy most kiváncsian várom a holnapot. :)
Már próbáltam szelektálni azt, amit mond, végül szerencsére felvett minket egy srác. Nagyon fáztunk. :(

Kiderült később, hogy mai szállásadónk nagyon jó barátja. Egyenesen az oliva olaj gyárba mentünk, ahol Lefteris megörült fuvaros barátunknak. :) Azt is megtudtuk, hogy rally versenyző. Nekünk azt mondta, hogy első helyen van, de Lefteris miután barátja távozott, elmondta, hogy dehogy is, csak menőzni akart. :)

Bementünk az irodába, ahol kaptunk sütit, kávét, s a vizes ruhákat a radiátoron szárogattuk. Mikor már megszáradtunk, s felmelegedtünk, Lefteris elmesélte az oliva olaj készitésének rejtelmeit. Nagyon érdekes volt. A videón akit érdekel megnézheti. :)
Ezt követően hazahozott minket (vagyis az otthonába), mert mondta, hogy ma 9-ig a gyárban lesz, mivel sok a megrendelő.

Oliva olaj gyár, Mistras

Most teázgatunk, melegedünk. Reméljük holnap jobb idő lesz. Bár azt hallottam mindenkitől, hogy Tripoliban mindig hideg van. Remélem ez is olyan pletyka, mint hogy a Pyrgosiak nem jófejek. :)
Tripoliban Patrasi barátunk bátyjánál fogunk aludni. Megrendeltem a muszakát (görög specialitás). Nem tudtam enni az utolsó héten a suli menzán, ezt elpanaszkodtam, s Teo barátunk Patrasból megigérte, hogy küldet a bátyjához az anyukájával. :)