Kalamata

Reggel fél 9-kor indultunk. Hiper szuper gyorsan fogtunk egy autót, ami elvitt minket Kalo Neroig. A név jelentése ’’jó viz’’. Ezt követően szintén elég hamar felvettek minket, s egyenesen Kalamatáig hoztak. Két idősebb férfit ’’csiptünk el’’. Kanadában élnek, de 5 hónapra visszajöttek Görögországba. Még 1950 környékén hagyták itt Görögországot. Végig beszélgettünk, mivel egyértelműen jól ment az angol az öregnek. Elmondta, hogy Kanada jobb, mint Görögország, de az időjárást nagyon birja itt. Kalamatába az oliva olaj miatt utaztak.

A ma esti couch surfing-es barátunkkal egykor találkoztunk. Addig körülnéztünk a városban. Elmentünk a folklór múzeumba, majd próbáltuk megtalálni a katona múzeumot, de nem sikerült. Majd holnap. :)

Akinél ma alszunk, nagyon aranyos csajszi. Nancynek hivják, vagyis csak a külföldiek,mert valami bonyolult neve van. Kiderült, hogy szinész két éves kora óta (nagyapjának köszönhetően). Mondta, hogy anyukája fiatalon szülte, s a nagypapa vigyázott rá, s az ő ötlete volt, hogy bevigye a szinházba. Több Görög sorozatban és filmben is szerepelt, szerepel. Ahogy visszagondoltam, Patrasban láttam is a tévében. :) Nagyon kedves és érdekes lány. Kalandos élete van. Elmesélte, hogy 18 éves korában motorbalesete volt, 1 hónapig kómában volt, s ezért nem mindig jó a memóriája.

Nagyon szép lakása van a tenger mellett. Esténként egy tavernában dolgozik, de csak azért, mert jól érzi magát ott, szüksége nem lenne rá.

Nemsokára megyünk is, meglátogatni, mert mondta, hogy a vendégei vagyunk. Nagyon kedves tőle tényleg. :) Örülök neki, főleg azért is, mert mióta a bank a blokkolásért 20 ezret elkért, már csak 25 centes croassanon élek. :)

Délután egyébként nagyon szuper volt. Elmentünk az ókori Messinibe. Életünkben először felvett minket egy nő. Általában férfiak szoktak felvenni minket. Bár ezt gondolom mindenki gondolta. :)
A hölgy elvitt minket abba a kereszteződésbe, ahonnan jobban tudtunk autót fogni. Nem sokkal azután fel is vett minket egy idős férfi, aki a faluig vitt minket.

Az ókori Messini onnan még elég messze volt, de oda a turistákon és a vadászokon kivül nem megy senki. Szerencsére egy vadász felvett minket, s bár nem az ókori látványosság volt az úticélja, de elvitt minket az úticélunkig. Jó sokat sétáltunk, de megérte. Csodás idő volt ma is, és megint rengeteg szépet láttunk. 
Az egyetlen gondunk a lejutás volt. A hegyről elkezdtünk gyalogolni fél hat fele. A legközelebbi falu 9 km-re volt. Ahogy gyalogoltunk, mindössze két autó ment el mellettünk. Egy teli volt, nem fértünk volna el, a másik pedig ’’malaka’’ volt. Ahogy görögül a hülyét szoktuk mondani. :)

Szóval miután kb. 6 km-t megtettünk, elérkeztünk egy olyan szakaszhoz, ahol két út között kellett választanunk. Persze nem volt ott senki, akit megkérdezhettünk volna, felfelé nem figyeltünk, igy az ösztöneinkre hagyatkoztunk. Jók voltak. :)
Kb. 10 percre rá egy autó arra jött, 3 fiatal sráccal, akik Messsinába indultak. Mondtuk, hogy mi Kalamatába megyünk, s erre mondták, hogy akkor inkább ott isznak kávét, nem Messinában. Hihetetlenek ezek a görög fiatalok. Képesek egy másik városba elmenni csak egy kávéra. Kérdezték, hogy mit csinálunk itt. Mondtuk, hogy bejárjuk a Peloponésszoszt. Erre nevettek, hogy minek. Mondtuk, hogy megnézzük a látványosságokat, meg mert hogy gyönyörű. Kérdezték, hogy mi a jó abban, hogy utazgatunk. Próbáltuk megmagyarázni, de az ő felfogásuk más volt.

Pont előző este beszélgettük Takissal, akinél Zacharoban aludtunk, hogy a fiatalok az iskolában, ahol tanit, nem akarnak semmilyen kiránduláson részt venni. Nem vágynak sehova. Karolinnal tervezzük, hogy Cseheknél és Olaszországban is megnézünk mindent szintén stoppolással. Mondta Takis, hogy büszke ránk, hogy igy nekivágtunk autóstoppal a világnak. Elmondta, hogy Görögországban szerinte más lány fejében ez meg sem fordulna, hogy utazgatni, főleg nem autóstoppal. :)

Visszatérve, a srácok elhoztak minket Kalamatáig. Elvittek minket a várba, mert még meg akartuk nézni, de mint irtam, zárva volt. Ezt követően egészen a lakásunkig elhoztak minket. Nagyon kedvesek voltak, de egyben furák is.

Holnap megyünk Spártába. Már nagyon várom. 9-kor indulunk innen, megnézzük a tengerpartot, a várat, majd elkezdünk stoppolni. 11 fele tervezzük az érkezést Spártába, ahol találkozunk a szállásadó sráccal, s csomagjainkat lerakjuk. A srác este 6-ig dolgozik, igy nem jön velünk kirándulni.

Sajnos tengap nem tudtam felrakni blogra az irományomat, mert nem volt net. Kalamatában problémás az internet beszerelése. A csajszi két hete lakik ott, ahol aludtunk, mondta, hogy már 2 hónapja megkérték az internetet, de itt kb. 4 hónapot várni kell, mire bekötik. Siga, siga....(csak lassan)-mondják a görögök. :)