2019.05.20. 13:21
Interaktív térképen a magyar népzene - úton a digitális bölcsészet felé
A technológia visszahatott a kutatási módszerekre, és megszületett a digitális bölcsészet fogalma. Például egy néptánclejegyzés mellett megjelenik a vonatkozó filmrészlet, a kották mellett pedig a hangfelvétel.
Kétszázezer adatsor – az MTA BTK Zenetudományi Intézet Hangarchívuma a magyar népzene- és néptánckutatás felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye. E nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló adatbázisból a kutatók a közelmúltban mindenki számára elérhetővé tettek több mint tizenkétezer órányi hanganyagot. Az archívum nemcsak az adatok mennyisége és értéke miatt figyelemreméltó, hanem azért is, mert az ott dolgozó kutatók a legkorszerűbb elveket érvényesítik az adatok digitális feldolgozásának módszertanában, illetve az így kialakított online publikációs stratégiában.
Napjainkban a publikációs gyakorlat gyors és drámai változásának lehetünk tanúi. Míg akár néhány évvel ezelőtt a papíralapú közlemény volt az egyetlen elfogadott publikációs platform, ma már a tudományos kommunikáció egyre inkább az online térbe helyeződik át.
2018-ban – a 2017-ben megkezdett, a korábbi évek tapasztalatait felhasználó tervezési fázis után – átfogó, online publikációs stratégia körvonalazódott az MTA BTK Zenetudományi Intézetben is. Ez a koncepció igyekszik lépést tartani a technika fejlődésével és úgy használni ki a legmodernebb technikai lehetőségeket, hogy közben tiszteletben tartja a múlt tudományos eredményeit és publikációs szokásait is.
Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Hangarchívum a magyar népzene- és néptánckutatás segédanyagaként jött létre, felölelve az elmúlt évszázad szinte valamennyi népzenei vonatkozású gyűjtését. A gyűjtemény gondozását és gyarapítását 1953-tól az MTA Kodály Zoltán által alapított Népzenekutató Csoportja, 1974-től pedig az egyesített Zenetudományi Intézet mindenkori folklórosztályai vállalták fel.
Az 1960-as évek óta az archívum a magyar népzene és néptánc központi gyűjteményévé nőtte ki magát, és európai összehasonlításban is kimagasló jelentőségre tett szert.
Kép forrása: mta.hu Fotó:db.zti.hu
Mint tudományos gyűjtemény elsődlegesen a tudományos kutatást és közreadást szolgálja. E célok megvalósításához kötelességének tekinti az itt őrzött felvételek és dokumentációk gondozását és átörökítését az utókorra.
Az archívum mintegy 20 000 órányi hangfelvételt őriz. Ebből hozzávetőlegesen 14 500 óra az eredeti hanghordozóval együtt tárolt, saját tulajdonú felvétel. A további 5500 órányi felvétel más gyűjteményekből került át, vagy más gyűjtemény felvételeinek itt őrzött másolata. Ez utóbbiak közül a legjelentősebb a Néprajzi Múzeum fonográfhenger-gyűjteménye, amelynek zenei anyaga analóg és digitális másolatban is elérhető. A magyar népzene és néptánc dokumentumai mellett számos felvétel található az archívumban szerte a világból, a legjelentősebb ilyen gyűjteményi egységek a magyarsággal együtt élő népektől, más európai országokból, Ázsiából, Óceániából, Afrikából és Dél-Amerikából származnak.
Az archívum anyagainak egy részét érintő digitális közreadás a gyűjtemény két – mennyiségben és értékes korai felvételek tekintetében is – jelentős egységét tartalmazza, amelyek kiválasztása eltérő szempontok szerint történt. A Kodály-rend – Kodály Zoltán kéziratos dallamgyűjteménye – közel 30 000 adata a rend eredeti lejegyzéseivel kiegészítve jelenik meg.
A lejegyzéseket a fizikai tárolás rendszerében adják közre, virtuális dossziékba rendezve, a kották mellett az egységeket elválasztó borítókkal együtt. A másik egység az 1940-es évek végétől az 1990-es évekig tartó időszak jellemző hangrögzítési és archiválási technológiája alapján határozható meg. E két egység összesen 200 000 adatsort és több mint 10 000 órányi hangfelvételt tartalmaz.
