Darvasi László: Előrelátó férfi

Mert, szó se róla, megjárta már néhányszor. Volt úgy, hogy rászóltak, megkérdezték, tetszik-e. És ő hiába nézett meg mindent a másikon, ruhát, hajtincset, körmöket, nem tudta, minek kellene tetszenie, és aztán ha nem is állt a bál, de lett néhány savanyú negyedóra. Aztán volt olyan is, hogy nem szóltak rá, csöndben várták, hogy észrevegye. Nem kapott útmutatást. Ez volt a rosszabb.

Mert a másik lassan forrni kezdett, magában főtt, és aztán egyszerre csattant. Hogy még ezt se! Ennyit se! Hát mit ér ő?! Egy vak ember a társa, egy érzéketlen barom? És aztán a szipogás. Mivel tehát nem akart semmiféle ilyen újabb kellemetlenséget, kis gondolkodás után elővette a határidőnaplóját, és bevéste, Zsuzsa kedden fodrászhoz táncol. Lesz festés is. Kedd este figyelni, kellőképpen értékelni! Ilyenkor már a vasárnap különös hangulatban telik. Azt csak érintőlegesen jegyezzük meg, hogy fodrász előtt a nő fölszabadultabban szerelmeskedik, például kócolni is lehet. Kedd reggel akadt egy kis feszültség, de ez is érthető volt, végül is nagy frizurális reformáció várt a nőre.

Ő azonban, ez a bölcs és előrelátó férfi, nyugodt maradt. És egész nap nyugodt volt, mint a tejberizs. Hamarabb ért haza, vacsorát is csinált, sütött!, bort bontott, gyertyákat állított az asztalra, és amikor belépett a lakásba a nő, ő kitört, akár egy izlandi forró gejzír. Hogy de milyen fantasztikus! Hogy de milyen gyönyörű! Hogy mennyire passzol a nő alkatához, jelleméhez, személyiségéhez ez az új frizura, ez egy telitalálat, érzéki, bátor és kreatív, és innovatív, és nem akarja mondani, de az előző is mutatott valamit, de az ehhez képest semmi se volt, elnagyoltság, vázlat volt, egy skicc volt, ezt már kiabálta, érted, drágám?, egy skicc volt a fejeden, és aztán fölemelte a poharat, a fodrászodra akarok inni, drágám, éljen a te aranykezű embered, ja, bocsánat, biztos nő.

Az ő asszonya furcsán nézett. Összeszorította a száját. Aztán csak azt kérdezte, skicc? De már a múlté, így ő. Ekkor vett nagy lélegzetet a nő, csak annyit akarok mondani, hogy a fodrászom, aki Erzsi, ma délután lebetegedett, hány, fosik, láza van, lemondta az egészet. Nem voltam fodrásznál, János. A skicc még a fejemen van, János. Most pedig együnk valamit, János.

Cikkünket a Kisalföld hetente csütörtökön megjelenő Bizalmasan mellékletében olvashatják.

Darvasi László