Életstílus

2017.10.31. 08:00

A temető se legyen tabu a gyerek előtt

Sokan kerülik a halállal kapcsolatos kérdéseket és témát, pedig a gyerekek már jóval hamarabb megértik, mi történik körülöttük, mint gondolnánk. A szakemberek ezért őszinteséget javasolnak, különben a probléma testi-lelki tünetet okozhat.

Pavló Péter


– Amikor édesanyám elhunyt, szakemberhez kellett fordulnunk. A kisfiam akkor volt ötéves, és rettenetesen „mamás" volt, így nem tudtuk, miként fog reagálni arra, hogy nem láthatja többé a nagymamáját – emlékezett vissza olvasónk. Tünde szerint enélkül valószínűleg rosszul kezelték volna a helyzetet, ami a gyereknek ártott volna a legtöbbet.


– Kiskoromban többször is előfordult, hogy a szüleim feketébe öltözve készülődtek el otthonról. Amikor megkérdeztem, hová mennek, mindig megmondták, hogy temetésre, és azt is, kiére. Vinni azonban sosem vittek magukkal, azt mondták, „az nem nekem való" – mesélte másik olvasónk, Áron.

A szakemberek szerint a kisgyermekes családban rendkívül fontos, hogy a szülőket ne érje „váratlanul" a haláleset, és tudjanak mit mondani a gyermeküknek.

„Ez még nem neked való"


Magyarországon valamiért különösen tabuként kezeljük a halált, pedig az is az élet egy teljesen természetes velejárója. Sokszor mégis úgy vagyunk vele, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is, ezzel adva meg magunknak azt az illúziót, hogy az elmúlás elkerülhető.


Még ennél is nehezebb helyzetben vagyunk akkor, amikor a haláleset egy kisgyermeket is érint. Ha a nagyszülők, közeli hozzátartozók távoznak el, a leggyakrabban használt stratégia az, hogy reflexből azt mondjuk: „ez még nem neked való", vagy „majd később megérted a dolgokat". A szakemberek szerint egyik sem jó megoldás. A gyermekkel ugyanis őszintén, de a saját életkorának megfelelően beszélni kell, mert ha ez elmarad, az később komoly problémákhoz vezethet.


„Valójában a gyermek mindig tudja a tényeket, még akkor is, ha nem ad hangot kételyeinek, aggodalmainak, részint azért, mert nem képes azokat szavakba önteni, részint, mert igazában nem is akar nyíltan beszélni róluk" – írják a pszichológusok a Lelki Titkaink nevű mentálhigiénés stúdió oldalán. Vagyis lényegében a halálesetet ugyanúgy kell kezelni a gyerekek, mint a felnőttek esetében. A legnagyobb probléma azonban, hogy gyakran azt sem tudjuk, ezt hogyan kellene kiviteleznünk.


„A gyász feldolgozása általában a veszteség utáni fél-egy évben történik, ennél hosszabb ideig tartó gyász már valamilyen problémára utalhat. Az semmiképp sem jó megoldás, ha nem beszélünk a veszteségről, sőt. Minél többet beszélünk róla, annál könnyebb lehet az elengedés" – nyilatkozta lapunknak korábban Benák-Tömöri Judit pszichológus.


Sok problémát okozhat


Ugyanez igaz a gyermekekkel kapcsolatban is: beszélni kell velük, el kell mondani nekik, hogy miért gyászol a család. A szakemberek szerint a gyerekek már kétéves kortól kezdik megérteni a halál fogalmát, ötéves kor felett pedig már azt is kezdik belátni, hogy ez egy visszavonhatatlan, egyetemes dolog. Egy 6–7 éves gyermek már gyakran felfogja a fogalom jelentését, 9 éves kor felett pedig már szinte úgy gondolkodik róla, mint a felnőttek.

Éppen ezért tévedés azt hinni, hogy a gyermekek nem értenek semmit a halálesettel kapcsolatos történésekből. Ha nem beszélünk velük, akkor az később komoly szorongást, bezárkózást eredményezhet, ami negatívan hathat a gyermek testi-lelki fejlődésére.


Huszár Anikó gyermekpszichológus szerint ennek fényében még egyértelműbb, hogy az őszinteség a legjobb megoldás. Ha pedig a gyerekek felteszik a nagy kérdést („Én is meghalok?"), akkor a válaszadáskor legyünk őszinték, de adjunk megnyugvást is: „Igen, előbb-utóbb mindannyian, de csak nagyon sokára."

– A lányom másodikos volt, amikor az egyik osztálytársa balesetet szenvedett, és meghalt. Utána még hónapokon keresztül nagyon sokat beszélgettünk erről Rékával, és bár nehéz időszak volt, és sokszor kemény kérdéseket kaptunk, úgy érzem, megérte jó alaposan elmagyarázni mindent – mondta olvasónk, Marianna.

A gyermekek már egész kiskortól képesek megérteni, mit jelent a halál.


A temető sem tabu


A legfontosabb, hogy míg a felnőttek esetében jól behatárolható az az idő, ami a veszteség feldolgozására „fordítandó", addig a gyermekeknél nincs ilyen határozottan megszabott időkorlát. Éppen ezért a szakemberek szerint a szülőknek különösen figyelniük kell a gyerek reakcióját, és ha zárkózott, vagy nem akar beszélni az esetről, kérjünk segítséget a hozzáértőktől.

– Két éven át jártunk terápiára a kisfiammal, miután a nagypapája, az én apósom meghalt – mesélte olvasónk, Lívia. A kétgyermekes édesanya szerint a legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a gyásztközösen kell feldolgozni a családnak, mert ez segíti át legjobban a gyermeket a kritikus időszakon.

A szakemberek szerint a halál fogalma mellett a temetőtől sem kell „megkímélni" a gyereket, sőt, a kellő magyarázattal még segíthet is abban, hogy a gyermek mindennel tisztában legyen.

– Sokszor jártam ki nagymamámmal a temetőbe, ő a szüleihez járt ki. Olyankor megkapáltuk a sírt, virágot ültettünk, gyertyát gyújtottunk. Az általa elmesélt történetekből szép fokozatosan tudtam meg, hogy mi sem vagyunk halhatatlanok. Nagy segítség volt – mesélte olvasónk, Ferenc.

Változó szokások

A temetkezési kultúra és a halálhoz való hozzáállás a XIX. században még másként nézett ki, mint napjainkban. A temetésen a legközelebbi hozzátartozók helye (akárcsak most) a koporsó mellett volt, ekkor azonban még a gyerekek is részt vettek a szertartáson.


Cikkünket a Kisalföld hetente kedden megjelenő Gyógy-ír mellékletében olvashatják.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!