Életstílus

2017.07.20. 09:00

Elidegenedett a játszótéri közösség

Akinek kisgyereke van, előbb-utóbb részesül a játszótér okozta örömökből és bosszúságokból is. Utóbbiból igazán színes a paletta: extrém, gyomorforgató esetektől a mindennapos kellemetlenségekig mindent találhatunk. A szakértő szerint nem figyelünk egymásra eléggé.

– Láttam már olyat, hogy valaki az egész napos pisis pelust kicsavarta a játszótér füvére, ahol a picikkúsznak-másznak – meséli a megdöbbentő esetet olvasónk, Hajnalka. Édesanyákat kérdeztünk róla, hogy kit mi idegesít legjobban a játszótéri viselkedésformák közül. Hajnalkáé extrémnek számít a vélemények között, de az általános bosszúságokból is jó hosszú lista kerekedett.


Koszos játék, beteg gyerekek


Magasan vezet a „nem szól rá a gyerekére", „betegen viszi le" és a „nekem kell vigyázni a máséra is, mert az anyuka eltűnik, mint szürke szamár a ködben" probléma, de bőven akad itt még kellemetlen történet. – Engem leginkább az zavar, ha a szülő rágyújt a játszótéren, holott törvény is tiltja. Mit várjunk a gyerektől, ha az anyja, apja sem tud viselkedni? – kérdi Judit.


Egy másik anyuka, Írisz azt nem szereti, ha a gyereknek a szülő a kezébe nyomja a Túró Rudit vagy gyümölcsöt, amit aztán elmaszatol a játékokon. – Volt már, hogy takarítással kezdtük a játszóterezést, mert tiszta túró volt a hinta – bosszankodik, egy következő olvasónk pedig rákontráz: ő már abba is többször belefutott, hogy játszózás előtt kutyapiszokba lépett a gyerek, a szülő pedig nem zavartatva magát hagyta, hogy végigkenje vele az összes játékot.


Judit azt meséli, volt, aki kérdezés nélkül megkínálta a lányát rágcsával, mert jó fej akart lenni. – Csak ő épp tej-, tojás- és gluténmentes diétán volt. De egyébként is elég frusztráló a diétázó gyereknek látni, hogy egy méterre tőle más a homokozóban jóízűen falatozza a rudit – véli.

A játszótér az a hely, ahol mindenkinek otthon kellene éreznie magát. Fotók: Dreamstime

A játszótér az a hely, ahol mindenkinek otthon kellene éreznie magát. Fotók: Dreamstime

Elmagányosodott szülők


Szalma Ibolya gyermekpszichológus szerint a játszótéri esetekből jól látszik, mennyire elmagányosodtak a szülők. Harminc évvel ezelőtt kisebb, de jóval összetartóbb közösségek kovácsolódtak össze gyerekvigyázás közben, meséli. – Beszélgettünk, tudtunk egymás apró-cseprő dolgairól, ismertük a gyerekeket, és játszótéren kívül is figyeltük, segítettük egymást. Merem mondani, hogy igazi barátságok is köttettek még akkoriban. Ma már egészen mást látok, ha az unokáimmal kimegyek a játszótérre – kezdi. Ezek a felületes kapcsolatok viszont sajnos nem tesznek jót a konfliktusok elsimításának, magyarázza.


– Könnyebb megoldani a problémákat, ha bizalommal fordulhatunk egymáshoz, és nem az a lényeg a játszóterezésben, hogy kinek a gyereke a szebb, az okosabb, az ügyesebb. Nemrégiben egy budapesti játszótéren jártunk a lányomékkal. Egyszer csak megjelent egy anyuka a gyönyörűen, divatosan felöltöztetett gyerekével, akit nem engedett kiszállni a babakocsiból, nehogy piszkos legyen a ruhája. A játszóterezésnek viszont épp nem erről kéne szólnia – szögezi le, és azzal folytatja, tényleg sokan viselkednek udvariatlanul, és teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy a játszótér nem magánterület, hanem egy közösség székhelye, ahol mindenkinek meg kéne férnie egymás mellett, nagyobb állandó konfliktusok nélkül. Kis egymásra figyeléssel ez egyáltalán nem lehetetlen.


Átestünk a ló túloldalára


Sarolta azt utálja a legjobban, ha egy nagyobb kölyök a babahintába akarja beletuszkolni magát. – Ha nem megy, hát az sem baj, akkor a tetejére ül és körbetekereg, aztán meg megsértődik, ha szólnak neki – panaszolja. Éva pedig arra világít rá, egyre több az érthetetlenül agresszív gyerek. – Múltkor a békésen játszó kislányomat majdnem hátba rúgta egy kisfiú. Nekifutásból indult felé, csak azért nem sikerült neki, mert amint leesett, hogy mi történik, ráüvöltöttem. A nagyapja ott állt mellette, és egy szót sem szólt, csak idiótán vigyorgott – meséli felháborodottan.


Szalma Ibolya elmondja, valóban gond, hogy nem szólunk rá a gyerekekre. Teljesen átestek a szülők a ló túloldalára. Nincs véd- és dacszövetség, és sok gyereknek tényleg mindent szabad. – Simán lelökdösik a nagyobbak a kicsiket a hintáról, ami teljesen jogosan akasztja ki azt a szülőt, aki próbálja rendesen nevelni a gyerekét. A szülők pedig lazán egyedül is hagyják őket, azt várva, hogy majd más vigyáz rájuk, pedig ez mindig az ő dolguk lenne. Tele vannak a játszóterek kirakatszülőkkel és olyanokkal, akik nagyon felelőtlenül viszonyulnak a gyerekeikhez – mondja, és rávilágít, az is a ló túloldalának számít, hogy semmilyen szabálynak nem kell megfelelniük a porontyoknak, és az is, hogy tévesen azt hisszük, teljes mértékben tudnak vigyázni magukra.

Ezért is fordulhat elő például, hogy délutánonként egyszerre csak elkezdenek rajzani a sokkal nagyobb, akár kamasz gyerekek is a játszóterekre, akik – tisztelet a kivételnek – szemetet hagynak maguk után, és abszolút nem törődve azzal, hogy nem nekik valók már a játékok, lefoglalják azokat a kisebbek elől. De az sem ritka, hogy este, éjszaka bandáznak a játszótereken, és tönkreteszik a játékokat, törött üveget és egyéb veszélyes tárgyakat hagynak maguk után.


14 év felett nincs helyük?


Nagy vihart kavart néhány hete, hogy a budapesti Józsefváros képviselője, Kocsis Máté rendelettel szabályozta volna a játszótéri jelenlétet: a 14 éven felüli játszótér-használókat 200 ezer forintra büntette volna. Az általános indoklás szerint a kisebb gyerekeket védte volna, végül a támadások kereszttüzében visszavonta a javaslatot.

 

Cikkünket a Kisalföld hetente csütörtökön megjelenő Bizalmasan mellékletében olvashatják.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!