Harminc felett is egészséges, tartást ad a tánc

– Megváltoztam, valahogy egészen másképp sétálok végig az utcán – avat be Faragó Éva, aki alig néhány hónapja kezdett el klasszikus balettórákra járni, de máris érzi a tánc szellemiségét. 39 éves, és bár nem túl régen bontogatja szárnyait a balett területén, elmúlni látszik krónikus váll- és térdfájdalma. Korábban gerinctornázott, de azt unta.

Egy női magazinban figyelt fel rá, hogy harmincas–ötvenes éveikben járó nők kezdenek el klasszikus balettal foglalkozni. Tetszett neki az ötlet. Rengeteg segítséget kap táncpedagógusától ahhoz, hogy erősebb alkatával is kidolgozottan el tudja végezni a gyakorlatokat, hiszen itt nem táncmódszertan szerint, hanem alkatra szabottan alakítja a pedagógus a feladatokat – avat be Éva. Martinkovics Katalin családi legendáriuma arról mesél, hogy gyerekkorában is a szobán át „repkedett".

Rá kell érezni

 – Szerettem balerinának kiadni magam. Megörültem, hogy lehet járni ilyen öreg fejjel is! Úgy gondoltam, hogy jobb később, mint soha. Érzem a változást; teherbíróbb vagyok a munkámban, a hétköznapokban. És ha még nem is került teljesen a helyére a tartásom, azért legalább már eszembe jut, hogy igazítsak magamon – avat be a rendezvényszervezéssel foglalkozó 48 éves nő, aki a rengeteg pályázatírás közepette sokat ül íróasztal mellett.

– Úgy érzem, hogy a testem is átalakult – szálkásodtam, finomodott a mozgásom. Teljesen más koncentrációt igényel, mint más sportok, amikkel eddig foglalkoztam. Felismertem például, hogy a koordinációm mennyire nem jó, viszont ezen lehet dolgozni. Emlékszem, az első alkalmak egyikén dühöngtem, mert felbosszantott, hogy nem tudom tökéletesen megcsinálni a feladatokat. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem annyira egyszerű, hogy a második alaklom után már tökéletesen tudjam. Nem beszélve arról, hogy jó itt új emberekkel megismerkedni – érvel Katalin.

Az önbizalom a lényeg, hogy ki mit tud kihozni magából.

Szálkás izmok, testtudat

– Abban a pillanatban, ahogyan a nők gondolkodása átalakul, jelzést ad a testnek, a szervezetnek, és az elkezd ennek megfelelően dolgozni. Akik az órákra járnak, általában átalakítják az étkezésüket, egészségtudatosabbá válnak. Nem is igazán azt látom, hogy fogynának, hanem átalakulnak, ráhangolódnak erre a finommozgásra – mutat rá Nagyné Frakas Erika, a Royal Művészeti Balettiskola igazgatója.

A táncpedagógus biztatott: – Nem kell megijedniük az amatőr fiatal felnőtteknek, középkorú tanítványoknak, hiszen az órákon nem a színpadi formát kell teljesíteniük. Sokkal inkább egy belső önbizalom segítségével megnézzük, hogy ki mit tud kihozni magából. A saját lelki egyensúlyt kell megteremteni, és a testet ennek megfelelően formálni, használni.

Önbizalmat ad

– Amikor az anyukák eljönnek a szülői értekezletekre a gyermekeiket balettra beíratni, én elmondom, hogy számukra is van lehetőség a táncnak ezt a formáját megismerni. Erre rendre az a válasz érkezik: "Á! Én nem vagyok olyan!" Ez butaság, a balettot alkattól függetlenül bárki csinálhatja, határozottságot és önbizalmat ad – világít rá a szakember. Megtudjuk, hogy a felnőtteknek szóló balettórákon a gyakorlatok testformálók, belső izomfejlesztők. Nem kell olyan tökéletesen megformálni a mozdulatokat, mint egy balettművésznek – fejezi be Farkas Erika.

A táncosok elkezdenek szálkásodni, izmosodni, mindeközben nem éri terhelés az ízületeket. A nőknek hastájékon a szülés utáni izomlazulást vissza lehet erősíteni, mert a balett segítségével regenerálódnak, belső tartást kapnak ezek az izmok is. Tehermentesen erősít, amikor például a talajon végzünk el egy feladatot – úgy kell elképzelni, mint a vízi tornánál. Emiatt lesz olyan más, harmonikus a táncosok izomzata. – Sok nőnek a húszas–harmincas éveiben kimaradt az életéből ez a fajta mozgáskultúra, ezért nagyon feltöltődnek lelkileg is, amikor megismerkednek a klasszikus balettal. Tanulunk olyan tánckoreográfiákat – például keringőt –, amelyeket fel tud használni akár egy bálban is – tudjuk meg Farkas Erikától.