Életmorzsák

2014.05.22. 23:58

Gyermeknap

A napokban a kezembe került egy tavalyi újság, amiben gyereknap alkalmából megkérdeztek ismert embereket, hogy mit írnának, üzennének a 10 éves önmaguknak.

A megjelent írásokból egyértelműen sugárzott a 10 évesek minden útkeresési, kamaszkori keserve ellenére, hogy a helyükön voltak akkor és gyermeki ártatlansággal néztek az előttük álló ismeretlen és ezért kicsit félelmetes jövő elé. A felnőtt énjük összességében azt kívánta nekik, hogy őrizzék meg a gyermeki lelkesedésüket és érdeklődésüket, tanuljanak, ne aggódjanak a jövő miatt, maradjanak azok, akik és a jövő biztos tudásának birtokában megnyugtatták őket, kevés kudarccal tarkított szép jövő vár rájuk. Irigylésre méltó sorsok bontakoztak ki a levelekből.
Ennek ellenére a cikk olvasása után maradt bennem némi hiányérzet. Mintha egy reprezentatív felmérés összegzését olvastam volna. Sikeres emberek sikeres gyerekkori énjének sikeres jövőképe.
Tudom, hogy az ünnep az ünneplésről kell, hogy szóljon, és, hogy a rossz dolgokat jobb, ha elfelejtjük, de azt hiszem, hogy egy sokat megélt átlagember által írt képzeletbeli levél közlése is érdekes lehetett volna és közvetíthetett volna pozitív üzenetet.
Eljátszottam a gondolattal, hogy én mit írnék a 10 éves kori önmagamnak.
Elsősorban azt, hogy nagyon nagy szüksége van arra, hogy megerősítse a lelkét, hogy kibírja az előtte álló nem túl jó éveket. Viselje el, türelemmel, hogy nem lehet önfeledt módon gyerek, hogy olyan titkokat őriz, ami miatt nincsenek barátai, és ami miatt úgy érzi, hogy egyedül áll a világban és nincs kihez fordulnia a bújával, bánatával.
Arra tudnám bíztatni, hogy olvasson, tanuljon, mert a könyvek hűséges társak, bennük nem lehet csalódni. A mesék, a regények képesek egy olyan világba elröpíteni, ahol a háborgó lelke megnyugodhat.
Írnék neki a jövőről, amiről én már mindent tudok, hogy jön ugyan sok kudarc és szenvedés, hogy hamarabb felnő, mint gondolná, de megnyugtatnám, hogy a nehézségek elviseléséhez szükséges erő benne van, mert e nélkül én sem lennék ma az, aki vagyok, és nem írhatnám meg neki a levelem.
Én már biztosan tudom, hogy mindenhol meg fogja állni a helyét, lesznek jó és kevésbé jó élményei, szeretve lesz és szeretni fog és az a nap is eljön, ami igazán értelmet fog adni a küzdelemének és az egész életének.
Ha visszagondolok, nagyon örültem volna egy ilyen levélnek, sokkal optimistábban, bizakodóbban tekintettem volna a jövőbe és nagyobb önbizalommal éltem volna az életem. De hát ez már „veszett fejsze nyele”, kár a múlton rágódni.
Sokkal fontosabb számomra az, hogy amikor megkérdeztem a lányomat, hogy mit üzenne,a 10 éves önmagának, azt mondta, hogy semmi másra nem bíztatná magát, csak arra, hogy használja ki azt, hogy gyerek, ne sürgesse az időt, és élvezze azokat a boldog, önfeledt éveket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!