Életmorzsák

2014.02.10. 10:52

Egykék

„…nagyon sokféle meghatározó tényezője van annak, hogy valaki mekkora családban él, és ebbe beleszólni se direkt, se indirekt módon, senkinek nem volna szabad”.

Pénteken, a szokásos reggeli teendőim közepette egy óvónővel készült riportban megütötte a fülemet egy mondat:
„Nagyon sok gyereknek van testvére, viszont akadnak olyanok is, akiknek nincs, és azok állandóan vágyakoznak a testvér után, és emiatt ezt a közös játékot is úgy terveztük, hogy azoknak, akiknek nincs testvérük, igazán vágyjanak a második illetve a harmadik testvér után.”
„Vágyjanak testvér után”? Elgondolkodtató.

Szükség van arra, hogy óvodáskorú kisgyerekekben olyan vágyakat ültessünk el, amelynek a teljesülése nem tőlük függ?
…Ha jól viselkedsz, a Jézuska megajándékoz azzal a Barbi babával, amire olyan nagyon vágysz….Ha nem vered meg többet a Pistikét, akkor a Télapótól majd nem virgácsot, hanem távirányítós autót fogsz kapni….Ha megeszed a spenótot, elviszlek az állatkertbe…Ezek olyan vágyak, melyeknek a teljesüléséért egy óvodás is tud tenni, és ha Jól viselkedik, nem veri, és megeszi, megkapja a vágyott dolgot. De lehet egy óvodás bármilyen mintagyerek, hogy szülessen-e testvére vagy nem, az igazán nem rajta múlik.
Pont olyan érzés fogott el, mint amikor az én lányom közel 20 évvel ezelőtt haza jött az óvodából és azt mondta nekem:
Anya, a csoportból én vagyok az egyetlen, akinek nincs kistestvére, azt mondta az óvó néni, hogy menjek haza és kérdezzem meg, hogy mikor lesz!
Bementem az óvodába, és megkértem az óvó nénit, hogy ha legközelebb kérdése, véleménye van a családommal kapcsolatban, azt nekem mondja. Az, hogy csak egy gyereket vállaltunk, az közös családi döntés eredménye volt, és ez a mi magánügyünk. Úgy viselkedett, mint az a bizonyos elefánt a porcelánboltban, hiszen nem tudhatta biztosan azt sem, hogy nem betegség áll-e a háttérben, és mondjuk, ha szeretnénk, se lehetne több gyermekünk.
És lám, ennyi év után még mindig itt tartunk.
Értem én, hogy családonként legalább 2 és fél gyereknek kell születni ahhoz, hogy ne csökkenjen a népesség, hogy ne öregedjen el a társadalom. Ennek megteremtése azonban aligha lehetséges úgy, hogy az óvodáskorú gyerekek által ösztönözzük a szülőket az „optimális” családlétszám létrehozására. Ha vállalnak többet, azt úgysem azért teszik, hogy az egykének legyen testvére, hanem azért mert ők maguk szeretnének még gyereket.

Úgy gondolom, nagyon sokféle meghatározó tényezője van annak, hogy valaki mekkora családban él, és ebbe beleszólni se direkt, se indirekt módon, senkinek nem volna szabad.
Egy óvodás kisfiú nyilatkozta szintén ebben a műsorban:

 „Arra jó a kistestvér, hogy lehet vele játszani és mindenfélét csinálni. Mielőtt még nem volt kistestvérem, nem voltak barátaim. Mióta megszületett, azóta már sok barátom lett.”
Nem szülök csak azért még egy gyereket, hogy az egykének legyen kivel játszania!
Szerintem az a fontos, hogy az ember ismerje magát annyira, hogy tudja, hogy mit és mennyit bír. Én azt szoktam mondani, hogy tudom magamról, hogy „egy gyerekre vagyok hitelesítve”. Szerintem sokkal jobb, ha az ember tisztában van ezzel. Tisztelem, becsülöm, aki 2-3 sőt több gyereket nevel, de én mindig egyet szerettem volna, igaz, hogy azt nagyon.

Szerintem sok minden a szülőn és a nevelésen múlik. Nem végeztem kutatásokat, csak az egy szem gyerekem példájából tudok következtetéseket levonni. Nem lett elkényeztetett és a döntéseit is önállóan hozza meg. Tudatosan próbáltam ellensúlyozni az egykeségből adódóan természetesen kialakuló túlzott fontosságérzetet és a túlzott figyelmet, ami ráirányult, nem ajnároztam, sőt, az én nevelési módszeremet nemes egyszerűséggel csak „rideg marhatartásnak” neveztem.
Semmivel nem magának valóbb, magányosabb, mint bárki más. Az egyke lét nem a magányosság szinonimája. Sok baráttal van körülvéve, akik állandóak és hűségesek, sőt némelyik olyan, mintha családtag lenne.

Hagyom, hogy kövesse el a saját hibáit és az akadályokat sem távolítottam el az útjából, remélem, az élet problémái nem érik felkészületlenül.
Másképp szocializálódott, de alkalmazkodni hozzánk, a nagyszülőkhöz, és a tágabb családjához is kellett.
Egyáltalán nem hátrány, ha valaki egyke és egyáltalán nem előny, ha valakinek van testvére.

Rengeteg olyan testvért ismerek, akik végigveszekszik az életüket, mert mindig azt figyelik, hogy a másiknak nehogy jobb vagy több legyen egy picivel is.
Amiről nem tudjuk, hogy milyen, az nem is fáj. Én azt tudom milyen testvérrel felnőni, a lányom meg azt, hogy milyen egykeként.
Úgy gondolom, egy egyke is lehet alkalmazkodó és toleráns, és testvérrel is lehet önző valaki

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!